A közösségi médiában záporozó kommentekből és reakciókból is teljesen világos volt, hogy nagyon sokan nem értettek egyet a Magyar Nagydíj végeredményének igazságosságával, mondván Lando Norris gyorsabb volt Oscar Piastrinál, így a McLarennek hagynia kellett volna, hogy a brit megnyerje a versenyt. Ugyanakkor pont, hogy az lett volna az igazságtalan, ha nem adják vissza Piastrinak a vezetést.
A McLaren a Magyar Nagydíjon hosszú idő óta először szembesült azzal, hogy milyen, amikor egyértelműen az övék a leggyorsabb autó, a két pilótájuk pedig a győzelemért harcol. A Hungaroringen a wokingiaknak nem volt ellenfele – utólag Lando Norris is arról beszélt, hogy ez volt az idén az első olyan verseny, amelyen nem volt kérdés azt illetően, hogy ők-e a leggyorsabbak –, ezért sokáig úgy tűnt, tükörsima kettős győzelmet aratnak, ám aztán a saját dolgukat nehezítették meg azzal, hogy az utolsó boxkiállásnál az addig második helyen haladó Norrist a csapattársa elé játszották.
Miként az már a közvetítés során is világos volt, a McLaren elővigyázatosságból hozta hamarabb ki 4-es rajtszámú autóját az utolsó kerékcserék során, hogy biztosan a korábban cserélő Lewis Hamilton előtt maradjon. A pontverseny második helyezettjénél két körrel később cserélő Piastri így elbukta a vezetést, és csak a második helyre tért vissza, ami után joggal vetődött fel a kérdés, hogy mi szükség volt minderre, hiszen Norris kényelmes előnnyel jött ki a boxból Hamilton elé, ezért beleférhetett volna az is, ha az ilyenkor megszokott módon az előrébb levő autót, azaz Piastrit hívják hamarabb, Norrisnak pedig egy kört még várnia kell.
A McLaren azzal magyarázta, hogy nem így tett, hogy nem akartak túl nagy terhet róni a boxkiállást végző csapatra, mert ha Norris egy körrel később jön, és Hamilton tovább lopja a távolságot, egy esetleges lassú csere pozícióvesztést eredményezett volna. Azt pedig, hogy Piastrit nem rögtön hívták Norris cseréje után, hanem két körrel később, azzal indokolták, hogy nem akarták, hogy Piastri közvetlenül Norris mellett lőjön ki a boxutcából, mert ki tudja, mi lett volna az első kanyarban. Ehelyett azt az utat látták a legbiztonságosabbnak, amit követtek, mondván, majd a pályán visszacserélik a helyezéseket.
Norrist meg lehetett érteni, de közben mégsem
A McLaren tehát magát lavírozta nehéz helyzetbe, hiszen benne volt a pakliban – Andrea Stella csapatfőnök utólag azt mondta, valahol el is várta Norristól, hogy megkérdőjelezze a döntést –, hogy az első helyet megöröklő versenyzőjük nem fogja visszaadni Piastrinak a vezetést. Norris azzal védekezett, hogy úgyis visszaadta volna a pozíciót, amit vagy elhiszünk neki, vagy nem, mindenesetre sem neki, sem a McLarennek nem tett szívességet azzal, hogy ezt hosszas könyörgés után tette csak meg.
Elmondása szerint az győzte meg, amikor versenymérnöke, Will Joseph felhívta rá a figyelmét, hogy amennyiben akár csak egy virtuális biztonsági autós fázis érkezik az utolsó körökre, nem lesz lehetőség a helycserére. Norris rájött, hogy ezzel nagyon kínos helyzetbe kerülne, és inkább félreállt, majd az interjúk során már azt az álláspontot képviselte, hogy ez volt a helyes cselekedet, a testbeszédén azonban látszott, hogy nagyon nem tetszett neki, ami történt. Ami egyrészt abszolút érthető, hiszen egyetlen autóversenyző sem nyelné le könnyen, ha hirtelen egy Forma–1-es futam élén találná magát, és már „csak” annyi lenne a dolga, hogy célba hozza az autót, de a csapata a győzelem átadására kéri.
És akkor még nem helyeztük kontextusba a jelenlegi esetet, hiszen Norris helyzetében még nehezebb lehetett elfogadni, hogy egy újabb győzelem csúszik ki a kezei közül. Mert hiába ennyire jó a McLaren, a fiatal britnek továbbra is csupán egyetlen győzelme van az idén (és pályafutása során is), a szerencsével megszerzett miami siker, miközben lehetne négyszer ennyi is, ha nem szalasztják el sorban a lehetőségeiket. És akkor eljön az újabb esély, ráadásul a bukdácsoló Max Verstappenen is jelentős pontmennyiséget lehetne hozni az összetettben, de most sem nyerhet, mert a csapat nem hagyja. Ilyen helyzetben nagyon is emberi reakció, ha valaki nem áll azonnal kötélnek, és minimum megpróbálja jobb belátásra bírni a főnökeit.
Norris ezt többféleképpen is megkísérelte. Először azzal vágott vissza, hogy a csapat döntése miatt került az élre, amiről nem ő tehet, úgyhogy ez van. Aztán jött azzal, hogy neki számít, hogy mi a két autó sorrendje, hiszen a világbajnoki címre hajt, majd azzal, hogy egyébként is ő a gyorsabb a két McLaren közül, majd végül bedobta azt is, hogy Piastri először érje őt utol, és majd akkor elengedi. Eközben lenyűgöző volt figyelni, ahogyan a mérnöke először a saját eszközeivel próbálta őt jobb belátásra bírni, majd elkezdte tolmácsolni a csapatfőnök üzeneteit („Csak emlékezz minden egyes vasárnap délelőtti csapatmegbeszélésre…”; „A csapattal nyersz bajnoki címet, szükséged lesz a csapatra és Oscarra”), hogy végül a biztonsági autós figyelmeztetéssel érjen célt.
Lecsupaszítva a helyzetet ugyanakkor – és ezt talán utólag ő is belátja/belátta – Norris csakis magának köszönheti, hogy nem nyert a Hungaroringen, hiszen a rajtnál elbukta a vezetést Piastrival szemben, így saját magát hozta abba a helyzetbe, hogy ne ő legyen a kedvezményezett a kerékcseréknél. A második kiállásnál ennek ellenére az lett, de pusztán a csapatérdek miatt, így a McLaren ragaszkodva az igazságos bánásmódhoz, a pozíciója visszaadására kérte. Norris pedig itt követte el a másosik hibát, hiszen addig erősködött, hogy a verseny végére hagyott elengedés után már nem volt elég ideje felépíteni egy támadást Piastri ellen. Persze soha nem tudjuk meg, de amennyiben rögtön félreáll, talán a pályán vissza tudta volna venni az első helyet – merthogy a csapat ezt nem tiltotta meg –, így helyrehozva az elrontott rajtot, de ettől az esélytől megfosztotta magát.
Nincs első és második számú pilóta
Többen, köztük az F1 riportere, Will Buxton is azt az álláspontot képviselte, hogy a McLarennek pusztán Norris összetettben elfoglalt helyezése miatt hagynia kellett volna nyerni a britet, mivel neki van nagyobb esélye arra, hogy elkapja Verstappent. A brit versenyzőket közismerten a részrehajlás határáig, néha azon is túlmenően támogató Damon Hill pedig egyenesen a Ferrari 2002-es ausztriai botrányához hasonlította a történteket, mondván „Nem azzal van a gond, hogy mi volt a megállapodás a verseny előtt, hanem azzal, hogy a nézők azért fizetnek, hogy versenyt, és ne bemutatót lássanak. Ez mindig rossz szájízt szül.”
Az utolsó F1-es győzelmét általa is szorgalmazott csapatutasítással szerző – a Jordan abszolút érthető módon megtiltotta a Hillnél gyorsabb Ralf Schumachernek, hogy támadja a csapattársát a spái esőben az 1998-as Belga Nagydíjon – 1996-os világbajnok azonban rossz nyomon jár, a McLaren csapatutasítása ugyanis nem abból fakadt, hogy valamelyik pilótát előnyben részesítenék a pontversenyben, hanem abból, hogy nem akartak beleszólni a küzdelmükbe.
Andrea Stella a verseny után elmondta, hogy egyelőre abban a „szerencsés” helyzetben vannak, hogy nem kell egyik versenyzőt sem favorizálniuk, és amíg nem ítélik meg úgy, hogy ez szükséges lehet, kitartanak amellett, ami a csapatfőnök szerint mélyen gyökeredzik a kultúrájukban, nevezetesen, hogy „igazságosan versenyzünk, és ha valamelyik pilóta ennek eredményeként saját erőből kerekedik felül, azt megvédjük.”
A Magyar Nagydíjon Piastri saját erőből került Norris elé, innentől pedig értelemszerűen ő élvezett előnyt a kerékcserék alkalmával. A McLaren tehát csak igazságos elbánásban részesítette őt, amikor visszaadták neki az általuk elvett vezetését, miközben egy szóval sem mondták azt, hogy Piastrinak kell nyernie. Éppen ezért lett volna okosabb dolog Norristól, hogy elengedi a csapattársát, majd a hátralevő köröket arra használja fel, hogy megpróbálja a pályán megelőzni őt.
Merthogy jelenleg hiába második a pontversenyben, Norris nem élvez kiemelt bánásmódot. „Talán, ha ez az utolsó néhány verseny valamelyikén történik és valamelyik pilótánk erősen érdekelt a bajnoki küzdelemben, akkor felülvizsgáljuk a helyzetet – mondta Stella. – De amire számítok, az az, hogy a másik versenyző ilyenkor odajön hozzám és azt mondja, »Ha szükségetek van a segítségemre a másik pilótával, mert a bajnoki címért küzd, elérhető vagyok.« Szerintem az ember ezt a nézetet építi, ha igazságos módon kezeli az olyan helyzeteket, mint a mostani, és szerintem így is tettünk. Lehet, hogy ez táptalajt szolgáltat a pletykáknak és a sajtóban keringő történeteknek, ami rendben is van, ez a versenyzés. Őszintén szólva, nézőként vagy szurkolóként én is élveztem ezeket a dolgokat, amikor még nem voltam a Forma–1-ben, úgyhogy ez rendben van. De kérem, ismerjék fel, hogy egyszerűen csak azt tettük, ami a helyes volt, és azt akarom, hogy a teljes McLaren-csapat ezt ismerje fel, és remélhetőleg a szurkolóink is így tesznek.”
Schumacher 97-es húzásához hasonlította Hamilton manőverét, gyűlöletcunami zúdult az expilótára