Damon Hill elárulta, édesapja, Graham nem gondolta, hogy fiából is autóversenyző lesz. A kétszeres világbajnok azonban ezt már nem érhette meg, a 64 éves expilóta pedig elárulta, hogyan tudták meg, hogy tragédia történt.
A Forma–1-ben két családra is igaz, hogy az apa után a fiú is világbajnok lett, és mindkettőről elmondható, hogy csak az egyik fél láthatta a másikat felérni a csúcsra. Csak míg Rosbergéknél Nico azért nem élte át apja, Keke 1982-es elsőségét, mert még meg sem született, addig Hilléknél fordított volt a helyzet: Damon apjának, Grahamnek mindkét vb-címe idején élt, a másodikra emlékezhet is, utóbbi viszont már több mint húsz éve halott volt, amikor fiát 1996-ban megkoronázták.
Az ifjabbik Hill szinte egészen a tragédiáig úgy élte az életét, hogy édesapja versenyzett. Ennek tudatában adná magát, hogy ki volt kövezve az útja a motorsportba, de ez még akkor sem volt egyértelmű, amikor Graham Hill még élt. A kétszeres világbajnok ugyanis nem gondolta, hogy fiából is autóversenyző válik.
„Óriási név volt a motorsport világában, hírességnek számított a brit társadalomban – nyilatkozta Damon Hill a ’High Performance’ podcastban. – Nagyon büszke voltam édesapámra, azt viszont soha nem tudtam meg, hogy elfogadta volna-e, hogy versenyző legyek. Azt hiszem, amikor fiatalabb voltam, egy interjúban megkérdezték tőle, hogy szeretné-e, hogy a fiából pilóta váljon. Azt mondta, hogy »szerintem túl intelligens ahhoz, hogy versenyezzen«, de egyértelműen tévedett. Ugyanakkor azokban az időkben ez rendkívül veszélyes volt, úgyhogy meg tudnám érteni, ha nem akarta volna, hogy versenyző legyek.”
Hill azonban előbb motorversenyzésbe kezdett, és csak 24 évesen kóstolt bele a formaautózás világába. A Forma–1-ben pedig csak 1992-ben, 31 évesen debütált. Ekkor Ayrton Senna már háromszoros világbajnok volt, pedig csak szűk fél évvel volt idősebb későbbi csapattársánál, akinek apja már nem érhette meg a sikereket. „Sajnos nem láthatta – fogalmazott a 64 éves egykori versenyző. – Anyukám ott volt, és szerintem mindannyian éreztük, hogy valamilyen formában [apám] is jelen van.”
Hill arra a bizonyos szörnyű napra is kitért, amikor egyébként nemcsak apja, hanem csapatának menedzsere, tervezője, két szerelője, valamint a fiatal Tony Brise személyében pilótája is odaveszett. Ők hatan egy kisgépen tértek volna vissza egy tesztről, Graham Hillt pedig családja otthon várta. Damonnak nem kellett a hivatalos megerősítés, hogy összerakja, mi történt, elég volt egy televízióban látott hír, valamint egy telefonbeszélgetés.
Csak Senna nyert nála többször Monacóban, pályatársát mégis nagyobb legendának tartják nála
„Valamilyen szinten még mindig erős hatással van rám – utalt a tragédiára. – Nem ez volt a legkellemesebb élményem, Tizennégy [valójában 15 – a szerk.] éves voltam, és éppen a húgommal, Samanthával néztem a tévét. Anyukám két szomszédunkkal együtt a konyhában vacsorázott, és későbbre várta haza a férjét. Dél-Franciaországban teszteltek egy új autót, új pilótával. Apukámnak volt egy repülőgépe. Ő volt a pilóta, és a csapat öt másik kulcsembere utazott még rajta, beleértve az új fiatal versenyzőt, Tony Brise-t. A heathrow-i légiforgalmi irányítás arra utasította őket, hogy egy bizonyos útvonalon térjenek vissza. Mindeközben én néztem a tévét, és jött egy friss hír, miszerint egy repülő állítólag lezuhant az arkley-i golfpályán. Én pedig arra gondoltam, hogy ez pont útba esik. Tudtam, hogy apám egy kisgéppel repül haza, és a többi, és belém hasított a felismerés. »Nem tudom, de nem hangzik ól.«”
„Nem szóltam a húgomnak, csak kilopóztam a szobából, és mielőtt beértem volna a konyhába, ahol édesanyám tartózkodott, megcsörrent a telefon, egy újságíró nyilván megtudta, úgyhogy anyukámat és a másik felet is hallottam – folytatta. – »Hogy érti? Ki maga? Miért teszi fel ezeket a kérdéseket?« Én pedig arra gondoltam, hogy »úristen, tényleg van valami, [beigazolódik] a legrosszabb félelmem«. Letette a telefont, én pedig bementem, és közöltem vele, hogy »most láttam a friss hírt«. Onnantól kezdve teljes volt a zűrzavar, és a világunk szó szerint úgy tört össze, mint egy váza, mindenfelé. Nagyon drámai élmény volt. Anyám borzasztóan hisztérikussá vált, egyszerűen rémálom volt.”
Ezután jött a teljes káosz. „Még több telefonhívás jött, és az átkozott rendőrség is ott volt az ajtónk előtt – idézte fel. – Anyámat vissza kellett fogni, egyszerűen horrorisztikus volt. Egyre többen jöttek, mielőtt [biztosan] tudtuk volna, a ház tele lett barátokkal, olyanokkal, akik támogatni akartak. Óriási zűrzavar volt, hiszen híresnek számított.”
Az eseménysor nyilvánvalóan minden érintett számára borzalmas volt, már csak azért is, mert egy közeli hozzátartozót még értesíteni kellett. Az egészet az teszi még tragikusabbá, hogy Graham Hill egy borzasztóan veszélyes korszakban húzott le egy igazán hosszú karriert (175 futamnál állt meg, amivel akkoriban olyannyira rekordtartó volt, hogy a második Denny Hulme-ot is 63-mal megelőzte), és nem sokkal korábban döntött a visszavonulás mellett.
„Emlékszem, hogy ültünk a nappaliban Samanthával, és az emberek csak ölelgettek minket, akárkik is voltak – mondta Damon Hill. – Aztán meg kellett találnunk a nővéremet, Brigitte-et, aki éppen egy bulin volt. Egy rendőr kopogott be a helyszínre, szóval ez mindenkinek nagy megrázkódtatás volt, főleg úgy, hogy nem sokkal korábban hagyott fel az aktív versenyzéssel. A Brit Nagydíjon jelentette be a visszavonulását, miután tizenhét évet töltött a Forma–1-ben, és azt hittük, hogy elérte, amit akart. Eltelt öt hónap, és ennyi volt, beleértve a csapatot, mindenkit, aki fent volt a gépen. Szóval nem látszott jövő, valóságos katasztrófa volt.”
Csapattársa is éppen orvosi ellátásra szorult, amikor megtudta, hogy Senna meghalt