Charles Leclerc Jules Bianchira emlékezett a francia pilóta halálának tizedik évfordulója alkalmából. A Ferrari versenyzője felidézett néhány közös pillanatot néhai keresztapjával.
Ahogyan arról mi is megemlékeztünk, csütörtökön volt a tizedik évfordulója Jules Bianchi halálának. Köztudott, hogy a Marussia néhai versenyzője közeli kapcsolatot ápolt Charles Leclerc-rel, olyannyira, hogy ő volt a monacói pilóta keresztapja. Éppen ezért a Forma–1 hivatalos honlapján született egy írás a nyolcszoros futamgyőztes nevében, amelyben felidézi a maranellóiak első akadémistáját, illetve a vele kapcsolatos emlékeket.
Kikövezett útja volt a Ferrarihoz az F1 eddigi utolsó áldozatának – tíz éve halt meg Jules Bianchi
„Az első emlékeim nem Jules-ről, a versenyzőről, hanem inkább Jules-ről, az emberről vannak, mivel sokkal inkább emberként láttam őt, mintsem pilótaként – kezdte. – Nagyon sok időt töltöttünk együtt, amikor felnőttünk, a családjaink pedig rendkívül közel álltak, és a mai napig közel állnak egymáshoz. A bátyámmal a legjobb barátok voltak, így mindig ott volt a közelben.”
Leclerc hangsúlyozta, Bianchi nyolc évvel volt idősebb nála, és korban közelebb állt idősebb testvéréhez, Lorenzóhoz. Hozzátette, hat-hét esztendősen az ekkora differencia még nagyon is érződik, de később ez az érzet csökkent, és közeli barátokká váltak. Azt is felidézte, hogy először a francia versenyzővel nézett horrorfilmet.
„Nem tudta, hogy tettetem az alvást – emlékezett vissza. – Igyekezett megbizonyosodni róla, hogy alszom, mert a bátyámmal akarta megnézni ezt a filmet. Jules őszintén kedves ember volt. Rendkívül vicces volt, és voltak őrült pillanatai, amikor az ember jól ismerte. Mindig boldogan segített, és örült, hogy jól érezte magát.”
Leclerc azt is megosztotta a nyilvánossággal, hogy a legélesebb emlékei hat-hét esztendős korából származnak, amikor először engedték meg, hogy egy bérelt gokarttal versenyezzen bátyjával és Bianchival. Bár ezt elméletileg nem szabadott volna hagyni, ám a pályát utóbbi édesapja, Philippe Bianchi üzemeltette, aki természetesen nem gördített akadályt eléjük.
Szívszorító szavak az F1-es pilóta haláláról, volt csapattársa felidézte utolsó emlékeit Bianchiról
„Felnéztem rá, ezért elképesztő volt vele, a bátyámmal, az öccsével és sok más profi gokartpilótával együtt versenyezni – fogalmazott. – Annyira jól éreztük magunkat. Együtt lógtunk, és vártuk, hogy a gokartpálya bezárjon a nyilvánosság előtt, hogy beülhessünk. Aztán órákon át őrültködtünk a pályán. Alighanem ezek a legkülönlegesebb emlékeim.”
A Ferrari pilótája azt is kiemelte, hogy Bianchi volt a legversengőbb típus, akivel valaha találkozott, és neki köszönhető, hogy ez rá is átragadt. Ráadásul itt nemcsak a gokart- vagy autóversenyzésre kell gondolni, hiszen a francia versenyző a legkisebb dolgokban is nyerni akart, és bosszús volt, ha ez nem jött össze neki. Emellett annyira megszállott volt, hogy ha valamiben nem volt elég jó, akkor hónapokon át gyakorolt.
„Emlékszem például, hogy fallabdáztam vele – folytatta Leclerc. – Már az első néhány alkalommal is sokkal jobb volt nálam, de emlékszem, hogy aztán úgy öt-hat hónappal később a világ húsz legjobb játékosának egyikével rendezett egy tornát. Tényleg remekül teljesített, ami nagyon lenyűgözött, mivel minden egyes nap edzett, hogy jobb legyen fallabdában. Ezt a tulajdonságot mindig is csodáltam Jules-ben. Soha, de soha nem adta fel, és nagyon keményen dolgozott, hogy valamiben jobb legyen. Bármit csinált, mindig a maximumot hozta ki magából.”
Leclerc azzal zárta gondolatait, hogy reméli, Bianchi egy rendkívül tehetséges pilótaként marad meg a közvélemény emlékezetében, akinek nem volt esélye bizonyítania egy élcsapatnál, egy olyan autóban, amelyben igazán megcsillogtathatta volna képességeit. Emellett úgy véli, vannak, akiknek a szemükben és a mosolyukon keresztül látszik, mennyire jó emberek, és szerinte Bianchi pont ilyen volt. Számára pedig ez a legfontosabb, barátjának kedvessége és elszántsága.
Bianchi exszerelője felidézte a tragédiát: Nem éreztük úgy, hogy jól meg tudunk építeni egy autót