Michael Schumacher vezérletével a Ferrari olyasmit ért el 27 éve ezen a napon, amire azelőtt 10 éven át nem volt példa, a későbbi hétszeres világbajnok és öccse, Ralf Schumacher pedig olyasmit, amire azelőtt soha.
A Ferrari 1998. augusztus 30-án futott 600. F1-es futama nagyon nem úgy sikerült, ahogyan arra a maranellóiak számítottak, noha egy ideig minden tökéletesnek tűnt: Michael Schumacher hatalmas előnnyel vezetett Spában, míg a nagy rivális Mika Häkkinen kiesett, így minden adott volt ahhoz, hogy a német pilóta az összetettben 7 pontos hátrányát 3 pontos előnyre változtassa az Olasz Nagydíj előtt. De aztán jött David Coulthard lekörözése és a hírhedt baleset, amely után a kétszeres világbajnok magából kikelve vádolta gyilkossági kísérlettel a skótot, majd nem sokkal később közölte Eddie Jordannel, hogy kivásárolja az öccsét az ír üzletember csapatából.
Két hét alatt persze mindenki lehiggadt, Schumacher és Coulthard pedig a monzai hétvégén találkozott egymással, hogy megbeszéljék a történteket. Itt tette előbbi azt az emlékezetes kijelentését, amelyet a McLaren versenyzője évekkel később is elképedve mesélt, mondván Schumacher közölte vele, hogy nem emlékszik olyan helyzetre, amiben ne neki lett volna igaza.
Akárhogy is, ekkor már csak három futam volt hátra az 1998-as szezonból (milyen furcsa leírni ezt szeptember 13-án); sorrendben Monzában, a Nürburgringen és Szuzukában csapott még össze a mezőny. Noha rögtön a tifosi földjén kezdtek, a szupergyors monzai pálya az arra több dologban hasonlító Hockenheimringen is taroló McLaren–Mercedeseknek kedvezett, a Németországban csak küszködő Ferrari azonban bízott benne, hogy az azóta hadrendbe állított hosszabb tengelytávú autójával hazai földön már képes lesz labdába rúgni.
Aztán nemhogy labdába rúgtak, hanem száraz pályán egyenesen dominálták a pénteki edzésnapot, míg délutánra az eső megkavarta az erőviszonyokat. Szombat délelőtt aztán szintén esett, és bár az időmérő előtt egy órával már sütött a nap, a kvalifikáció nedves pályán vette kezdetét. Ezek után nem meglepő, hogy fél órán át senki nem merészkedett ki, és még ekkor is gyorsabbnak bizonyult intermediate gumikon körözni.
Végül Michael Schumacher az első száraz pályára alkalmas gumin teljesített körével olyan időt repesztett, ami pole pozíciót ért neki. Mellé meglepetésre a címvédő Jacques Villeneuve ért oda a Williamsszel, Häkkinennek és Coulthardnak pedig meg kellett elégednie a 3. és 4. rajtkockával, míg Eddie Irvine a másik Ferrarival csak 5. lett. „Nagyon nehezek voltak a körülmények, Michael megfutotta a lehető legjobb kört, amit csak tudott, és ugyanez igaz Jacques-ra is, miközben mi a körülmények áldozataivá váltunk – értékelt Häkkinen. – Nyilván szerettem volna pole-ban lenni, de jó autónk van a versenyre, javítottunk rajta a hétvége folyamán, és még ha nehezek is a körülmények, a verseny szerintem az elejétől a végéig izgalmas lesz.”
25 év távlatából: Megnéztük, mi lett az 1998-as F1-es mezőny tagjaival
A másnap délelőtti bemelegítő edzésen szintén nedves volt a pálya, de itt már Coulthard zárt az élen Häkkinen előtt, Schumacher a 3. helyen pedig több mint egy másodperccel volt lemaradva a két McLarentől. Ez némileg előrevetítette, hogy mi várható a futam elején, Schumacher ugyanis borzasztóan rajtolt, Häkkinen ellenben villámrajtot vett és már néhány méter után az élre állt, míg mögé a szintén remekül induló Coulthard sorolt be. Schumachert Villeneuve és Irvine is megelőzte, így a német csak az 5. helyen fordult az első sikánba, de a kanadait rögtön a második lassítóban kifékezte, majd nem sokkal ezután Irvine elengedte, így üldözőbe vehette a két Ezüstnyilat.
Häkkinen és Coulthard valamivel kevesebb mint 4 másodperces előnyt épített ki a Ferrari ászával szemben, de egy ponton a különbség elkezdett csökkenni, a skót pedig szemmel láthatóan gyorsabbá vált, mint a csapattársa. Häkkinen a 9. körben aztán el is engedte őt a célegyenesben, Coulthard pedig faképnél hagyta őt, miközben Schumacher szépen lassan felzárkózott a visszalassuló McLarenre.
A 16. körre a skót előnye már közel 10 másodpercre rúgott az őt üldöző kettőssel szemben, ám egyszer csak hatalmas füstfelhő tört elő a motorjából a Curva Grandéban, Coulthard pedig kénytelen volt félrehúzódva leparkolni a McLarent. A Mercedes-motor felrobbanása a rövidesen a hatalmas füstbe belerongyoló Häkkinent és Schumachert is megtréfálta, hiszen egyikük sem látott semmit, így mind a ketten a fékbe tapostak, előbbi pedig kicsit le is ment az útról.
Schumacher azzal a lendülettel még nem tudott elmenni bajnoki riválisa mellett, ám ráesett a váltójára, és mivel Häkkinen védekezni volt kénytelen a Roggia-sikán előtt, lecsúszott az ideális ívről, a német pedig aláfordulva a kigyorsításon végül elment mellette. Schumacher két kanyar alatt a 3.-ról az 1. helyen találta magát.
Coulthard motorhibája és Schumacher előzése:
Things went from bad to worse for McLaren at Monza in 1998…
Team mates David Coulthard and Mika Hakkinen saw their race unravel in just a couple of corners 😩#ItalianGP #F1 pic.twitter.com/xdsSQHHW5X
— Formula 1 (@F1) September 7, 2022
„Mindkettőnknek nagyon le kellett lassítania, Mika pedig a fűre is kiszaladt, noha ott még mögötte voltamm, aztán elveszítette az autót a sikánban, szélesen fordult, küszködött, így képes voltam legyorsulni őt az első Lesmo felé. Nyilván védekezett, amikor irányt váltott és próbálta becsukni az ajtót, de így is elmentem mellette, amivel megnyertem a versenyt” – összegzett utólag Schumacher.
Persze még célba kellett hozni a Ferrarit, amit a német előbb 7 másodperces előny kiépítésével kezdett meg, hogy aztán a 31. körben letudja egyetlen bokszkiállását. Häkkinen három körrel ezután látogatta meg a szerelőit és valamivel kevesebb mint 6 másodperccel Schumacher mögé jött vissza, majd elkezdte csökkenteni a különbséget. Ám amikor már csak 2 és fél másodperccel haladt Schumacher mögött, 8 körrel a vége előtt váratlanul elszállt a Roggia-sikánban, majd a kavicságyon háttal átpattogva folytatta a versenyt.
A finn megpördülése:
„Szerencsém volt, hogy nem fulladtam le. Miközben pörögtem, az járt a fejemben, hogy nem fogok pontot szerezni, de szerencsére sikerült továbbmennem és szereztem három pontot. Addig a pontig versenyképes voltam, a második szett gumimon pedig folyamatosan közeledtem Michaelre” – mondta utólag Häkkinen, aki tehát a 4. helyen végzett, 55 másodperces hátrányban Schumacherhez képest.
Mert bár a kicsúszásból visszajött a 2. helyre, utólag kellett rájönnie, hogy a fékjeivel komoly gond van, így a következő körben az első sikánt vágta át. Innentől fogva ezért aztán extra hosszú féktávokat vett és főként a motorfékkel lassította a McLarent, ami természetesen jóval lassabbá tette őt az üldözőinél, így Irvine és Ralf Schumacher is megelőzte, de az 5. helyen záró Alesival szemben még maradt 6 másodperc előnye. Mint utólag kiderült, Häkkinen autóján a hátsó fékekkel adódott probléma.
Schumachernek innentől nem volt más dolga, mint az első helyen begurulni a célba, és mivel Irvine lett a második, a Ferrari az 1988-as Olasz Nagydíj óta először ért el kettős győzelmet Monzában, miközben ezen a napon fordult elő először a Forma–1 történetében, hogy egy testvérpár két tagja egyszerre állhatott dobogóra.
Ami azonban a vb-cím szempontjából a legfontosabb volt, hogy Michael Schumacher ezzel a sikerrel eltüntette 7 pontos hátrányát Häkkinennel szemben, így a két klasszis 80-80 pontról várhatta a folytatást.
Az 1998-as Olasz Nagydíj bővebb összefoglalója ITT nézhető meg.