A Lancia Stratos nem csak a rallypályákat hódította meg, hanem a GT versenyeken is sikeres volt. A legendás autó egyik legendás példányának különös története.
A Stratos vitathatatlanul a legelső igazi rallyra tervezett autó volt, amelyet a Lancia és a Bertone tervezői és mérnökei kifejezetten a sportág – akkori – igényeire szabtak. A Stratos elképesztően rövid, mindössze 2180 milliméteres tengelytávja (az aktuális Fiat 500 2300 mm), és 880 kg-os tömege azt jelentette, hogy határozottan fürge és közvetlen volt. Kifinomult készségek kellettek az autó kezeléséhez, ami megmagyarázza, hogy Sandro Munari miért áll olyan előkelő helyen a legjobb versenyzők listáján.
Új autó motorjához a Lancia a Ferrarihoz fordult segítségért. Egy 2,4 literes hathengeres „Dino” motort választottak, amelyet közvetlenül az utastér mögött, keresztben helyeztek el. Akkoriban hatalmasnak számító 300 lóerőt tudott a Corsa specifikációban a Stratos. Mellette a Ferrari motorjaitól megszokott libabőröztető hangot produkált.
Az akkori raliszabályok miatt 500 darabos sorozatagyártás kellett a versenyváltozat homologizálásához. Persze tipikusan olasz módra a Lanciának ez nem sikerült. Becslések szerint 492 darab Stratos HF hagyta el a márka Chivasso-i üzemét, amelyek közül az egyik, az 1975-ös, Group IV specifikációjú autó került elő.
A 001915 alvázszámú, ismertebb nevén Rino Fabbri autót 1975-ben sárga HF Stradale néven született Stratost a legendás olasz mérnök és autóversenyző, Carlo Facetti kapta, hogy építse át a Group IV versenyspecifikációjára.
Facetti különleges mérnök volt a motorsport világában – olyan tehetséges volt a kormány mögött, mint amennyire jártas volt a legkülönbözőbb versenyautók felkészítésében és beállításában. Az Alfa Romeo és a Lancia egykori gyári pilótája 1979-ben megnyerte a Túraautó Európa-bajnokságot, és a gyári csapat számára tervezett Stratos Turbo Group V-je az 1976-os Giro d’Italián nyert.
Facetti korábban segített a Lancia gyárnak egy Group IV Stratos építésében is, amely nem rallye, hanem országúti versenyekre készült. A Stratossal Facetti maga is versenyzett a gyári csapat, a Lancia Marlboro színeiben. A 001915-ös alváz ugyanazon átalakításon esett át, beleértve a Facetti-re jellemző Kugelfischer befecskendező rendszer beépítését is.
Ennek a Stratosnak az első bejegyzett tulajdonosa, a milánói Lancia képviselet, a Mocauto, megbízta a Jolly Club-ot, hogy induljanak az olasz GT-bajnokságban. Mivel az egyik jelentős támogatójuk a Rino Fabbri Editore kiadó volt, így született meg a Stratos sárga, zöld és kék Rino Fabbri Racing dekorációja. A „PROVA MI 1654” rendszámtábla is az autó gyári eredetére utal.
A repülő fogorvos
Gianfranco Ricci, a veterán olasz versenyző, akit hétköznapi hivatásának köszönhetően „a repülő fogorvos” néven ismertek, 1976-ban tíz versenyen vett részt az autóval, és magabiztosan megnyerte az olasz GT-bajnokságot. A Rino Fabbri Stratos kiemelkedő eredményei közé tartozik az összetett második és kategóriaelső Targa Florio, ahol Ricci és Facetti csak egy Osella prototípus mögött végzett, valamint egy kategória első hely az évzáró Giro d’Italia Automobilistico versenyen.
Ez utóbbi egy négynapos verseny volt Olaszországon keresztül, amely az ország leghíresebb útjait és versenypályáit érintette, és vonzotta a nagy gyártókat és a neves versenyzőket. Amíg egy mechanikai hiba le nem lelassította, Ricci – aki mellett a híres francia női navigátor, Michèle Espinosi-Petit, ismertebb nevén „Biche” ült – az első helyért harcolt. A Rino Fabbri Racing egy esős gyorsasági szakaszon még a gyári turbós Stratost is megelőzte.
A Lancia egyetlen GT világbajnoki pontját szerezték 1976-ban.
Ricci és csapattársa, Renzo Zorzi megszerezte a Lancia egyetlen pontját a gyártók számára kiírt világbajnokságon , amikor a Vallelunga hatórás versenyén a IV. csoport dobogóján, összesítésben nyolcadik helyen végzett a vb második fordulójában.
1977-ben a Rino Fabbri Stratost egy olasz úriember, Claudio Magnani szerezte meg. A felismerhető Rino Fabbri festés maradt, és a Jolly Club folytatta az autó előkészítését és működtetését. A GT Európa-bajnokságon, az Olasz GT Gyorsasági-bajnokságon és a Hegyi Európa-bajnokságon egyaránt versenyzett a kocsival.
1978 csúcspontja újra a Giro d’Italia Automobilistico volt, amelyen Magnani mellé Leo Pittoni, és egy fiatal versenyző, Sergio Cresto csatlakozott. Az összesítésben a harmadik helyen végzett a trió, és megszerezte a második kategória elsőséget a versenyen.
Magnani vonakodva eladta szeretett Stratosát az 1979-es szezon előtt, ám az új tulajdonosa, Giovanni Alberti ott folytatta, ahol utoljára abbahagyta, ismét megnyerte a CSAI-kupát, és harmadszorra is Giro d’Italia kategóriagyőzelmet aratott.
Magnani azonban megbánta az egy évvel korábbi döntését és 1980-ban visszaszerezte a 001915-ös alvázszámú autót. Már sima fehér fényezéssel, „Mac” néven visszatért az olasz motorsportba.
1983-ban hét év és több mint 65 verseny után Magnani visszavonta a Stratost az aktív versenyzéstől. Az autót az 1990-es és 2000-es években kiállította, egészen 2010-ig, amikor visszaadták Carlo Facettinek, hogy gondosan állítsa vissza az eredeti specifikációira.
Miután elkészült a Rino Fabbri Racing színeire fényezett és felújított Lancia Stratos, találkozót tartottak a Facetti & Luigino műhelyben. Jelen volt Carlo Facetti és testvére, Giuliano, a tulajdonos Claudio Magnani, valamint az autó egykori versenyzője, Gianfranco Ricci. Eljött az eseményre Giovanni Fabbri, a néhai Rino Fabbri testvére, akiknek kiadója miatt kapta a különleges fényezést a Stratos.
2022 nyarán egy amerikai gyűjtő kutatta fel és vásárolta meg az autót, amely elképesztő módon 42 év után még mindig Claudio Magnani tulajdonában volt. A kocsit újra átvizsgálták és elvégezték a legfontosabb felújításokat. Még arra is ügyeltek, hogy a rendszámtábla is visszakapja eredeti fényét.
