Odaért a Hibján Joci – Szollár Csabi páros végre-valahára a Forddal, ahová már elég régóta tervezték. Jobb későn, mint soha…a lényeg, hogy a fiúk elindultak egy felfelé ívelő szakaszon.
Nehezen kezdődött az év számotokra, de eljött a ti időtök Boldogkőn?
– Végre nagyon jól sikerült ez a versenyünk, mondhatni tökéletesen alakult minden. Nem is reméltem ezeket a szakaszeredményeket, mert elég nehezen indult a reggeli órákban a ráhangolódás. Évek óta nem kaptunk defektet pályafelírás közben, most viszont igen…és pótkerék sem volt nálunk. Aztán persze megoldottuk, és írtunk egy jó itinert, amit még menet közben hozzá kellett igazítani a Fordhoz, annak érdekében, hogy a tervezettnél is gyorsabban tudjunk autózni.
Sikerült a terv, hiszen dobogós helyen végeztetek.
– Igen, magunkhoz képest is sokat gyorsultunk, ahogy az időjárás és a pályák minősége változott. Ekkor éreztük igazán annak jelentőségét, hogy tempósabbra is írhatjuk legközelebb a szakaszokat, mert az autó tudja. Szóval igazából a kocsi tényleg elkezdett velünk együtt élni és létezni, aminek köszönhetően egyre előrébb kúsztunk a ranglétrán. Végül pedig az RC4 és ORB 2WD csoport 3. helyén végeztünk. Megérkeztünk hosszú idő után a többiek közé, amit már nagyon vártunk a sok balszerencse után.
Minden jó, ha a vége jó?
– Így igaz. Mondjuk picit eltaktikáztuk a gumiválasztást reggel, mert slickkel mentünk ki, míg a többiek esőgumival. Ennek fényében az elején tapogatóztam, kicsit lábújhegyen kezdtem, de aztán elkaptuk a fonalat. A további körökben kezdtünk felzárkózni a negyedik helyről a harmadikra, és a power pontokat is elhoztuk. Ami még fontos, hogy végre egy jó hangulatú, felszabadult…eredményes, problémamentes futamot tudhatunk magunk mögött a Forddal, ami fergeteges érzés.
Hogy tetszettek a pályák fordított irányból?
– A tavalyi is jó volt, de nekünk így is megfelelt. Ezek az igazi ralis terepek, ahol dobálós, tempós, szűk részek is vannak, falun át…lassítókkal tűzdelve, egyszóval szenzációsak. Minimálisan érintettük egy helyen a lassítót, így büntetésben részesültünk, de szerencsére ez nem befolyásolta az eredményünket.
A Dunakanyar Ralin láthatjuk a csapatot legközelebb?
– Persze, ott a helyünk, hiszen számunkra most kezdődött el igazán az élet a raliban, hogy összeállt a kép a verdával. Megérkeztünk végre-valahára a Forddal oda, ahová már elég régóta terveztük. Jobb későn, mint soha…reméljük elindultunk egy felfelé ívelő szakaszon – nyilatkozta Joci.
Partnereink segítségét köszönjük!
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Máté Zsolt