Az eddigieknél is nagyobb lendülettel készül Hibján Joci és Szollár Csabi a mecseki viadalra, ahonnan büntetések helyett pontokkal szeretnének távozni.
Készen áll a csapat az újabb megmérettetésre?
– Igen, minden egyben van. Szerdán már indulunk is a versenyre, hosszú futam áll előttünk. Csütörtökön szeretnénk részt venni a hivatalos teszten. Nagyon kemény csatákra számítunk, hiszen éjszakai gyorsok is lesznek, amit még nem tapasztaltunk ki ezzel az autóval, most megyünk vele először sötétben. A Ford készen áll a rajtra, és mi is beleadunk anyait-apait, mert számunkra ez egy fontos kihívás. Ez egy nagyon jó minőségű aszfaltos próbatétel, ahol mindenképpen a jó eredményre koncentrálunk, mert itt tervezzük behozni az eddigi lemaradásunkat pontok szempontjából. Próbáljuk elkerülni a büntetéseket, és inkább pontokkal gazdagodnánk helyette.
Mi az ütemtervetek a hétre?
– Tényleg az egész hetünk a Mecsekről fog szólni, hiszen vannak adott szakaszok, melyeket csak meghatározott időben járhatunk szerdán vagy csütörtökön. Pénteken délelőtt lesz egy kis pihi, délután pedig már indulunk a gyorsasági szakaszokra, szombaton szintén, szóval pörgős és hosszú napoknak nézünk elébe. Nincs mese, alkalmazkodunk a helyzethez, a meleghez és mindenhez, de ez a sport kiszámíthatatlan. Ígérem a lassítókon lesz a szemünk, az itinert pedig figyelmesen átnézzük.
Milyen célt tűztetek ki magatoknak?
– Pontok gyűjtését…büntetések helyett. Szerencsére most is népes a mezőnyünk, ezért nagyon szeretem ezt a kategóriát. Úgyhogy tényleg minden adott egy kemény, hosszú viadalhoz, és hálistennek még motiváltak is vagyunk. Természetesen fel vagyunk készülve arra, hogy egy iszonyatosan nehéz verseny lesz már a pályabejárástól kezdődően, de ismerősek a szakaszok, viszont nehezítés az esti gyorsasági, ami egy újabb kihívás részünkre. Az időjárásról nem is beszélve, ami a versenyautóban ülve beöltözve sokszorosa a kinti hőmérsékletnek, ezért nagyon oda kell figyelni a frissítésre, hogy megfelelően tudjunk koncentrálni.
Partnereik segítségét köszöni a csapat!
Szöveg: Tiba Anita