Székesfehérváron öt szakasz jutott csak Hibján József és Szollár Csaba számára, ugyanis a Ford kerékcsapágya megadta magát.
“A jobb első kerékcsapágyunk összetört a nagy igénybevételnek köszönhetően, elég nehéz pályák voltak – magyarázta Hibján József. – De mindezek ellenére egy nagyon jó versenyen vagyunk túl, attól függetlenül, hogy számunkra nagyjából a felénél vége szakadt a mókának. Egyébként az időjárás és a szakaszok szenzációsak voltak. Az első napot tudtuk is teljesíteni, majd a másodikon Várpalotának a végére jött a technikai hiba, de ott még le tudtunk jönni. Aztán persze a kiállás mellett döntöttünk. Abszolút nem vagyunk így utólag elkeseredve, hiszen az eredmények is kecsegtetően alakultak menet közben, de ilyen a technikai sport.”
A csapat már a szervizelés alatt gyanakodott a csapágy problémára.
“A szervizben már cseréltek a fiúk egy hátsókerék csapágyat, mert gyanús volt számukra, de sajna nem sikerült mindent orvosolni, mert a jobb első oldali is szétszakadt. Ott abban a pillanatban lehet kicsit csalódott és mérges voltam, hiszen annyira ki voltunk már éhezve a versenyzésre, de ameddig mentünk addig a Fordnak szisszenése sem volt. Mérlegeltük gyorsan, hogy hátha versenyben tudnánk valahogy maradni, de nem akartunk több kárt okozni az autóban. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a sors keze ismét lecsapott ránk.”
A probléma előtt a fordos páros úgy érezte, hogy a kategória elejében végezhet.
“Leginkább a murva kupa dobogójára hajtottunk volna, ha sikeresen be tudjuk fejezni a küzdelmet. Vasárnap reggel úgy indultunk utunkra, hogy a kategória igaz nagyon kemény, de azért a kupában még odaérhetünk az elejébe…nem így lett, majd legközelebb. Most mindenképpen megejtünk egy nagyobb revíziót a következő verseny előtt az autón, mert semmiképpen nem szeretnénk úgy járni újra, ahogy most. Még több figyelmet szánunk a felkészítésre, ettől függetlenül ismerjük ennek a sportnak a buktatóit és váratlan helyzeteit, amit nem feltétlenül lehet előre látni, de ami rajtunk múlik, azt meg kell tennünk.”