Nasser Al-Attyiahról közismert, hogy nem csak példátlanul sikeres autóversenyző, hanem koronglövő olimpikonként is állt már dobogón. A katari versenyző most elárulta, hogy mi indította el az autósport karrierjét.
Az évezred elején még a koronglövészet volt az a sport, amely Nasser Al-Attiyah életét meghatározta. Már két olimpián is képviselte hazáját, – Atlantában 15., Sydney-ben 6. lett -. és az volt a célja, hogy újabb sikereket érjen el a puskával. Ekkor azonban a kezébe került a Sir Jackie Stewart életéről szóló könyv (Winning is not enough címmel), aminek hatására az autóversenyzésbe is belekóstolt.
A sportolói karrier ettől kezdve két szálon futott, koronglövészetben Londonban bronzérmes lett, és közben rallyban és a tereprallyban is fantasztikus sikereket ért el. 2024-ben ismét különleges év következik, a Dakaron pályafutása hatodik győzelméért küzd majd, nyáron pedig Párizsban hetedik olimpiáján indul.
„Nagyon örülök, hogy tovább folytathatom az agyaggalamblövészetben. Emlékszem az első olimpiámra, most pedig a hetedikre megyek Katarral. Apám azt mondta, hogy két sportág jót tesz a fejlődésemnek, és a lövészet mindenképpen segít a mentális megközelítésben és nyilván a szemnek is hasznos. Ez egy olyan sport, amely önbizalmat ad nekem, amit a rallyba is be tudok vinni, és segít mindig nyugodtnak maradni – de ez nem könnyű, és nagyon keményen kell dolgozni mindkét sportágban” – mondta Al-Attiyah, majd visszautalt az autósportos pályafutását indító könyvre.
„Ezt is Sir Jackie könyvéből tanultam.”
A könyv ugyanakkor nem csak az autósportról szól, hiszen Stewart 13 évesen nyerte meg első skeet versenyét, majd Skóciát és Nagy-Britanniát képviselte az európai versenyeken. Könyvében Stewart beszél arról, hogy korai sportolói pályafutása milyen hatással volt autóversenyzői karrierjére.
„Visszatekintve most már látom, hogy az az öt év, amelyet a legmagasabb szintű agyaggalamblövészetben való versenyzéssel töltöttem, ideális felkészülésnek bizonyult az autóversenyzői karrieremre. Sokféle módon, kicsiben és nagyban, olyan mennyiségű és minőségű tapasztalatot és tudást gyűjtöttem, amely egyszerűen soha nem állt volna rendelkezésemre egyetlen főiskolán vagy oktatási intézményben sem. A Lövészegyetem jó szolgálatot tett nekem. Megtanított arra, hogyan kezeljem a klub-, nemzeti és nemzetközi versenyek nyomását, és hogyan versenyezzek a tengerentúlon… olyan személyesebb, de nem kevésbé értékes tanulságokra hívta fel a figyelmemet, mint például, hogy mindig akkor teljesítek a legjobban, ha éhes vagyok; ezért nem ettem egyetlen lövészverseny előtt sem, és az azt követő években soha nem ettem nagydíj előtt” – írta Stewart.
„Bizton állíthatom, hogy a Lövészegyetem azért bizonyult olyan hasznosnak számomra, mert a feljegyzések azt mutatják, milyen gyorsan beilleszkedtem Forma-1-es versenyzőként… pole pozíció az első Forma-1-es futamon, hatodik hely az első nagydíjon, győzelem az ötödik futamon, győzelem az Olasz Nagydíjon a nyolcadik versenyemen, harmadik hely a pilóták világbajnokságában abban az első szezonban. Kétségtelen, hogy mindez nem lett volna lehetséges, ha nem lettem volna nemzetközi versenyző” – vont további párhuzamot a lövészsport és az autóversenyzés között Stewart.
A skót legenda 13 éves korában megnyert egy agyaggalamblövő versenyt, majd a skót lövészcsapat tagja lett, és az Egyesült Királyságban és külföldön is versenyzett. Megnyerte a brit, ír, walesi és skót skeetlövő bajnokságot, és kétszer megnyerte a „Coupe de Nations” nevű Európa-bajnokságot. Az 1960-as nyári olimpiai játékokra a brit traplövőcsapatba való bekerülésért versenyzett, de Joseph Wheater és Brett Huthart mögött a harmadik helyen végzett.
