Napjainkban az afrikai WRC futammal kapcsolatban azonnal a kenyai Szafari Rally jut szinte mindenkinek az eszébe, pedig a Marokkó Rally és az Elefántcsontpart Rally jóval nehezebb volt. Elsőként következzen a marokkói verseny története.
Sok olvasóban azonnal felmerülhet, miért írunk múlt időben a Marokkó Rallyval kapcsolatban, hiszen jelenleg is létezik egy Marokkó Rally tereprally verseny. Ezt a versenyt azonban 2000-ben hozták létre, míg elődje a három szezon során WRC naptárba is került rally 1934 és 1988 között létezett.
A 89 éve létrehozott verseny jóval durvább terepen lett megrendezve, mint a kenyai Szafari Rally, az útvonal szakaszai ugyanis a rövid, de durva pályákból, valamint maratoni, több száz kilométeren át tartó gyorsaságiból tevődtek össze. A maratoni hosszúságú, sivatagon át haladó szakaszon pedig a szervezők kénytelenek voltak tankoló zónát is létrehozni.
A rendkívül nehéz terepet pedig csak nagyon kevesen tudták teljesíteni, az első, 1934-es versenyt például 22 indulóból csak 12, majd egy évvel később 36 indulóból 15 tudott célba érni.
Talán éppen a nagy kihívás miatt került a WRC naptárba a Marokkó Rally 1973-ban május 8-13. között, amikor még csak a gyártók számára írtak ki világbajnokságot. Ebben az évben 27 gyorsaságit kellett volna teljesítenie a 66 nevezőnek, azonban a 236, 205 és 200 km-es gyorsaságit is magába foglaló 1210 km-es versenytávot csupán 13 páros tudta teljesíteni, azonban egy páros a megszabott időkorláton kívül tudta befejezni a versenyt, ezért végül csak 12 párost értékeltek.
A versenyt végül a francia Bernard Darniche – Alain Mahé kettős nyerte Alpine-Renault A110 1800-as autóval, 15 óra 1 perc és 22 másodperces eredménnyel. A második helyezett, ugyancsak francia Bob Neyret – Jacques Terramorsi kettős 1 perc büntetés mellett már 18:42 perc hátránnyal ért célba Cltroen DS 23-mal, míg a harmadik helyen márkatársuk, az osztrák Richard Bochnicek – Sepp-Dieter Kernmayer zárt 33:15 perc hátránnyal.
Legközelebb 2 évvel később, 1975-ben június 24-28. között került ismét Marokkó a WRC naptárba, amikor még ugyancsak a gyártók számára írtak ki világbajnokságot.
Erre a versenyre már 103 páros adta le nevezését, azonban hiába volt 37 egységgel több nevező az 1973-as futamhoz képest, csupán 14 duó tudott célba érni az 1962 km versenytávval rendelkező versenyen.
A 9 szakasz között már-már eltörpült a 238, valamint két 205 km-es gyorsasági is, hiszen volt egy 786 km-es pálya is!
Ebben az évben a finn Hannu Mikkola és a francia Jen Todt kettős tudott nyerni Peugeot 504-essel 23 óra 30 perc és 48 másodperc összidővel. A második helyen ugyancsak Peugeot-val a francia Bernard Consten – Gérard Flocon kettős zárt nem kevesebb, mint 1 óra 41 perc és 15 másodperc hátránnyal, azonban így is megelőzték 36 perccel és 16 másodperccel a harmadik helyen célba érő Alpine-os Bob Neyret – Jacques Terramorsi párost.
A francia Adolphe Choteau és elefántcsontparti Paul Brouns kettős ugyan teljesítette a kijelölt versenytávot, de Alpine-jukkal idő korláton túl értek célba.
1976-ban, amikor utoljára került a verseny a WRC naptárba 95 páros állt rajthoz június 22-27. között, akikre az öt nap alatt kilenc gyorsasági, köztük 788 km-es szakasz is várt, a versenytáv pedig 1606 km volt.
A versenyt végül a francia Jean-Pierre Nicolas – Michel Garnet kettős nyerte Peugeot 504-gyel, csapattársuk a finn Simo Lampinen – Atso Aho kettős előtt 20 óra 20 perc és 15 másodperc összidővel és 22 perc 37 másodperc előnnyel.
A harmadik helyen az olasz Sandro Munari – Silvio Maiga kettős ért célba 1:18:23 óra lemaradással.
1976-ban már 19 páros ért célba.
A Marokkó Rally még ötször volt később megrendezve 1988-ig, azonban WRC mezőnynek már nem tudott otthont adni. 35 évvel ezelőtt pedig végleg véget ért, ekkor már csak 31 induló és 8 célba érő volt, pedig a táv jelentősen csökkent, de a pályák nehézsége és jellegzetessége nem változott.
A 2. részben az Elefántcsontpart Rallyról írunk.