Először versenyzett ERC futamon Rally2-es autóval László Martin és Berendi Dávid. Tökéletes bemutatkozás volt, a Barum Rallyn az Eb értékelés hetedik helyén végeztek. A pilótával hétfőn késő délután beszélgettünk.
Az elsőre mindig nagyon sokáig emlékszik az ember.
Így van, biztos, hogy nagyon sokáig emlékezni fogunk erre, mert egy életre szóló élményt kaptunk-szereztünk magunknak. Már amikor megtudtuk, hogy autóváltás lesz, attól kezdve minden nap készültem arra, hogy jól sikerüljön ez a verseny. Videókat néztem, edzésen ezért dolgoztam, hogy ez jól sikerüljön.
Miért váltottatok autót a szezon közben? Igaz nem volt meglepetés, mert az utolsó verseny után érezhető volt a nyilatkozataidon, hogy a Clio nem nőtt a szívedhez.
Igazából nem találtam bele. A tavalyi év a Peugeot-val elég szép sikereket hozott, és azt gondoltuk, hogy ezzel az autóval még gyorsabbak tudnánk lenni. Ez sajnos nem így lett. Annyi utcai megoldás van a Clióban, például a kipörgésgátló is ilyen, hogy nem tudtam vele úgy versenyezni, ahogy szerettem volna. Nem volt meg az a magabiztosság, az a tempó amit szerettem volna, jöttek elő a problémák is, és a Róma Rally volt az, amikor azt mondtam, hogy most elég ebből.
Kettő vagy inkább másfél verseny után Rally2-es autóval ERC futamon indulni bátor dolog. Valószínűleg ti is éreztétek, mert egy héttel a Barum előtt egy szlovén futamon hangolódtatok az autóra, nem is akármilyen eredménnyel.
A Mecseket úgy kaptuk a Topp Carstól, mondták hogy ne a Renault-val menjünk. Hazai pálya, ismerjük az adottságokat, és ők mondták azt, hogy készen állunk a feladatra, hogy átüljünk ebbe az autóba. Ez adta a kezdeti lökést, hogy belevágjunk. A szlovén verseny tudatos felkészülés volt a Barumra. Nyilván sokkal gyengébb mezőnyben mentünk, de a helyi menőt már kétszer meg tudtuk verni, és már ott megvolt az a magabiztosságom amire szükség volt.
Két verseny, két navigátor. Ez nem okozott gondot?
Dávid épp nyaralt a szlovén futam idején ezért indultam Bán Viktorral. Ő nagyon jó munkát végzett, rutinos navigátor, sok segítséget nyújtott. Utána pedig visszaült Dávid, vele pedig már nagyon nagy az összhang.
Mégis azt gondolom mélyvíz volt a Barum, és ez ebben az évben duplán igaz volt.
Mindenki azt mondta, hogy kiválasztottuk a legnehezebb futamot. Tisztában voltunk ezzel mi is, ugye egy Barum sosem adja magát könnyen, de most az időjárás is megnehezítette a dolgunkat. Volt, hogy az etapon sütött a nap, a gyorsaságira pedig leszakadt az ég, de hiba nélkül tudtuk teljesíteni a versenyt. Az autónk karcmentes maradt, de a legnagyobb kalandunk az volt, hogy egyszer-kétszer lecsúsztunk az út mellé, de mindig vissza tudtunk valahogy térni. A szervizcsapatot is ki kell emelnem, mert tökéletes autót kaptunk a Topp Carstól, mindent megtettek a sikerért. Berendi Dávid munkáját sem lehet elég sokat méltatni, együtt jutottunk el idáig, egy csapat vagyunk végtelenül profi navigátor és nagyszerű barát.
Tudatos stratégia volt, hogy a célba érkezés a legfontosabb?
Mindig így próbálom felépíteni a versenyeket. Azt gondolom, hogy attól szerzünk tapasztalatokat ha megyünk, és nem attól, hogy van egy top 5-ös időnk és utána pedig az árokban kötünk ki. Abból szerintem senki nem tanul, csak a magabiztosságomat rombolom, illetve a pénztárcámat. Mi még abban a fázisban vagyunk, amikor a versenykilométerek a legfontosabbak.
Sokat mentetek slickkel vizen, fehér aszfalton, a fák között egy nagyon gyors autóval. Nem volt olyan pillanat amikor azt mondtad, hogy húha hová is kerültem?
De, volt ilyen. A második napon a 11-es gyorsaságin, amikor Battistolli óriásit esett. Ott elrajtoltunk, persze slickkel, és olyan monszuneső szakadt ránk, hogy nem láttam ki az ablakon, mert nem bírta az ablaktörlő. Pedig ezekben a Skodákban elég jól törölnek az ablaktörlők… Ott azt mondtam, hogy csak érjünk le, mert csak hülyeséget lehetett csinálni. Láttam Battistolli belsőjét, ott is az történt, hogy egyenesben felúszott az autó és onnantól csak utasok voltak.
Az utolsó előtti gyorsasági végén is azt nyilatkoztad a stopban, hogy már csak lassan végig kell menni a Power Stagen.
Igen, de aztán megláttuk, hogy a mögöttünk levők kettő másodpercre megközelítettek minket. Nagyon vacilláltunk, hogy slickkel vagy vizes gumival menjünk. Olyan információk jöttek, hogy vizes a gyorsasági, de ott ahol álltunk sütött a nap. Az utolsó pillanatban feltettük előre a slickeket és futópercre értünk oda a rajtba. Nem voltam benne biztos, hogy jó döntés volt, mert az első három kilométeren ránk szakadt az ég. Már csak nevettünk rajta, hogy a második napon egyszer sem találtuk el a gumizást, de utána egy erdős részt követően jött egy tíz kilométeres picit nedves rész, és ott tudtunk javítani. Nagyon pontosan át tudtunk jönni, és így megvertük az Albertéket végül 6.9 másodperccel.
Mi volt a végén?
Óriási teher került le rólunk. Öt percig csak ültünk Dáviddal csendben, és néztünk egymásra, hogy tényleg sikerült és itt vagyunk. Már két éve megyünk az Eb-n, és mindig nézegettük a nagyokat, hogy mennyire jó lehet ott versenyezni. Tényleg nagyon jó ott menni, de óriási teher is. Sokkal jobban a figyelem középpontjában vagy, folyamatosan követ a helikopter, leérsz a gyorsaságiról és nem tudsz magaddal foglalkozni mert interjúkat kell adnod, satöbbi-satöbbi. Sokkal összetettebb az egész, de az élmény az megfizethetetlen.
Első ERC versenyeteken a Rally2-es autóval a hetedikek lettetek, nem néz ki rosszul.
Nyilván látjuk mi is az időkülönbségeket. De ott kellett lenni, végig kellett menni. Pozícióban nem tudtunk volna javítani, esetleg az időn lehetett volna faragni, ha több kockázatot vállalunk. Kétszer megszórtak minket egy olyan átlagidővel is, hogy az előttünk levők megkapták a Kopecky idejét, mi pedig egy ötvenessel rosszabbat. De nyilván nem ezen múlt, sokat kell még tanulnunk, és ha azt kérdezné valaki, hogy hol lehet fejlődni, akkor a rövid válaszom az lenne, hogy mindenhol. Biztos, hogy szárazabb körülmények között nem fogunk ennyit kapni, mert ott a tapasztalatunk is több, és a pályák sem ennyire extrém módon kiszámíthatatlanok. Azt hiszem ez így normális, az utunk újabb szakaszára léptünk, de ennek a szakasznak az elején vagyunk.
Merre vezet ez az út?
A következő verseny a közös spanyolországi Eb és vb futam lesz. Azt, hogy utána mi következik, még nem tudjuk, ha csak rajtam múlna, akkor jövőre a teljes ERC szezonon indulnék a Skodával.
A felkészülési irány mi lesz? Csak az ERC futamokon indultok, vagy beiktattok kisebb felkészülési versenyeket, esetleg kihasználjátok, hogy Pécs és Szentlőrinc közel van és teszt, teszt, teszt?
Még nem tudjuk. Kettő hónap múlva jön a következő verseny. Ott annyira tipikus pályák vannak, amit itthon nem találunk, ezért biztos, hogy egy helyszíni tesztet teljesítünk majd, a versenyhez közeli időpontban. Gondolkodtunk a Mediterrán Rallyn is, az lenne a legegyszerűbb, de szeptember közepén van, egy hónap kihagyás pedig nagyon sok az autósportban.
Mert közben dolgozni kell. Elkezdted már?
Persze. Az élet nem áll meg. Vasárnap hazautaztunk és hétfőn már dolgoztunk. Pont Istovics Gergő mondta, hogy ne foglalkozz vele, hogy hetedik vagy nyolcadik hely, holnap reggel be kell menni dolgozni.
Mit szóltak a kollégák?
Aki tudta, hogy versenyzek az nagyon gratulált, aki meg nem tudja, ő nem foglalkozik vele.
Édesapád mit mondott?
Ő többször megdicsért már, mondta, hogy tetszett neki amit csináltam. Most a céldobogón találkoztunk először a futam után. Azt láttam rajta, hogy nagyon meg van hatódva, és nagyon büszke ránk. Ezt többször el is mondta, és ez nagyon jól esett, mert az ő szava nekem nagyon sokat jelent.
