Sajnos az F1-ben csak tavaly rendszeresítették a sisakkamerát, és az egyéb motorsportokban sem használják régóta, így több évtizeddel ezelőtt még nem kaphattak pontos képes a nézők arról, hogy mit láttak a pilóták. Ám, ha valaki ilyennel a fején ül be egy 60 éves formaautóba…
Bizonyára önök között is akad olyan, aki eltűnődött már azon, hogy milyen lenne a ma rendelkezésre álló technológiával közvetített Forma-1-es versenyeket nézni a hőskorból, amikor nemhogy fedélzeti kamerás felvételeket nem láthattak a nézők, de sok esetben semmilyen felvétel sem jutottak el hozzájuk.
Sajnos ezen utólag változtatni már nem lehet, ám a történelmi versenyek így is adhatnak némi ízelítőt abból, hogy milyen lehetett Fangiónak, Jim Clarknak, vagy éppen Jack Brabhamnek lenni. Utóbbinak kiváltképp, hiszen az idei Grand Prix de Pau Historique-on egy Brabham BT2-essel versenyző Richard Bradley volt olyan kedves, és sisakkamerát viselt.
260-nál kapott szívrohamot, és halt meg verseny közben az F1 egyetlen új-zélandi világbajnoka
A sisakkamera használata még a modern Forma-1-ben is újdonság (noha már a 90-es évek elején is kísérleteztek vele, csak tavaly rendszeresítették a közvetítésben), de hol volt 1962-ben… A BT2-es ugyanis ebből az évből való, hiszen ez a Brabham-istálló első autója, amellyel a Formula Junior kategóriában versenyeztek, és amellyel Jo Schlesser 1962-ben megszerezte a Brabham első formaautós győzelmét.
Bradley-nek köszönhetően ráadásul nem csak simán abból kaphattunk ízelítőt, hogy mit láthatott Schlesser – vagy az 1967-es F1-es világbajnok Denny Hulme, aki szintén versenyzett a BT2-essel –, hanem abból is, hogy milyen lehetett az abban az időszakban Forma-1-es és Forma-2-es futamoknak is otthont adó legendás paui utcai aszfaltcsíkon száguldani.
Pau szemerkélő esőben:
Pau száraz időben: