2007-ben ezen a napon, november 9-én ismerte el a Renault, hogy egy átigazoló alkalmazott révén információkat szereztek a McLarentől. A francia istálló azonban megúszta a szankciót, míg riválisukat az F1 történetének legnagyobb büntetésével sújtották egy hasonló ügyben.
A kellően idős F1-es szurkolók alighanem nagyon jól emlékeznek a 2007-es szezonban kirobbant kémbotrányra: a McLaren óriási mennyiségű információt szerzett a Ferrari autójáról egy-egy Wokingban, illetve Maranellóban dolgozó mérnök révén. A brit alakulatot a Forma-1 történetének legnagyobb büntetésével sújtották, amikor az FIA 100 millió dollár befizetésére kötelezte őket, és nem mellesleg a konstruktőri pontversenyből is kizárták a csapatot.
A McLaren-Ferrari kémbotrány árnyékában elsikkadt egy hasonló ügy
Az viszont már valószínűleg sokkal kevesebb rajongó fejében maradt meg, hogy a McLaren nemcsak elkövető, hanem áldozat is volt, méghozzá egy ehhez nagyon hasonló ügyben. Bár ebben az esetben is megállapították a bűnösséget, a következmények tekintetében nagyon másképp lett vége ennek a történetnek.
Szeptemberben, amikor az „eredeti” kémbotrány ügyében már javában zajlottak a meghallgatások, a McLaren megkereste az FIA-t, hogy kérdéseket tegyen fel a Renault-val, illetve más, meg nem nevezett csapatokkal kapcsolatban. Akkor még nem lehetett biztosan tudni, hogy mindez kapcsolatban áll-e a fenti esettel, ám később kiderült, hogy igen. A wokingiak ugyanis azzal érveltek, hogy ha ők bűnösök, akkor bizony mások is azok.
Ami a Renault-t illeti, az ügy középpontjában a manapság egyébként a Red Bullnál dolgozó hidraulikus mérnök, Phil Mackereth állt. Az akkoriban tervezőmérnökként dolgozó szakember 2006-ban igazolt át Wokingból Enstone-ba, és egykori csapata azzal vádolta meg, hogy bizalmas információkat vitt magával. Ez önmagában még nem is lett volna akkora baj, csakhogy szerintük ezeket meg is osztotta új kollégáival.
November 8-án az FIA be is idézte a Renault-t a Motorsport Világtanács elé. A Nemzetközi Automobil Szövetség által közzétett dokumentumban az állt, hogy a franciák bizalmas információkkal rendelkeznek, amelyek „többek között, de nem kizárólag a McLaren F1-es autójának elrendezését és kritikus méreteit, valamint a McLaren üzemanyag-ellátó rendszerének, a váltó szerkezetének, az olajhűtő rendszernek, a hidraulikus vezérlőrendszernek, illetve a McLaren 2006-os és 2007-es kocsijaiban használt újszerű felfüggesztési alkatrésznek a részleteit tartalmazzák.”
Másnap a Renault beismerte, hogy valóban szereztek adatokat a McLarentől. Két héttel később újabb dokumentum szivárgott ki, amelyből kiderült, hogy a Renault a McLaren 2006-os és 2007-es autójának tervrajzához egyaránt hozzáfért.
"@KevTs: @MS_Pictures @OfficialFisico in the Renault R27, Monaco 2007 pic.twitter.com/xkjh7YhdeW"
— Motorsport Pictures (@MS_Pictures) January 7, 2015
A Renault elismerte a vádakat
Egészen konkrétan több mint 780 technikai rajzot szereztek meg ellenfelüktől. (Érdekesség, hogy ez a szám a nagy kémbotrányban is megjelent, hiszen ennyi oldalból állt a gazdát cserélt dokumentum.) Arra is fény derült, hogy 2006-ban 33 fájlt másoltak át összesen 11 floppy lemezre, és az információkat az év szeptemberében töltötték fel a Renault informatikai rendszerébe. Emellett 18 tanú állította, hogy az adatokat 11 számítógépen látták, és 18-an vitatták meg, köztük vezető mérnökök is.
Természetesen a McLaren reakciója sem maradhatott el. A sértett fél közleménye szerint „egyértelmű, hogy a McLaren tervekkel kapcsolatos bizalmas információit tudatosan, szándékosan és széles körben terjesztették, illetve megvitatták a Renault F1-es tervezői és mérnöki csapatán belül. Ezáltal egyértelmű és tisztességtelen előnyhöz jutottak.”
A McLaren tetszését az sem nyerte el, ahogyan a Renault kezelte a vizsgálatot. A brit alakulat szerint a rivális alkalmazottai „könnyelműen viselkedtek”, és néhány reakciójuk „hiányos, félrevezető vagy inkorrekt” volt. Ami pedig Mackereth állítását illeti, miszerint bizonyos adatokat „érzelmi okokból” tartott meg, egyszerűen „abszurdnak” titulálták.
Ők megúszták a büntetést
December 6-án a Renault-t bűnösnek találták, mivel az ítélet szerint megsértették a Nemzetközi Sportkódex 151. cikkelyének c) pontját. Mindezek ellenére a franciák elkerülték a büntetést, ami a McLarenre kirótt szankciók fényében meglehetősen érdekes fejlemény.
Az FIA azzal indokolta a döntést, hogy elfogadták a Renault érvelését, miszerint az információkat nem használták fel az autótervezés során. Ennek kapcsán Flavio Briatore csapatfőnök is méltatta az embereit. „Teljes mértékben együtt tudok élni ezzel – jelentette ki. – Szeretném kifejezni elismerésemet a csapatnak, amely tisztességgel és méltósággal kezelte az ügyet.”
A média természetesen igyekezett párhuzamba állítani a két kémügyet, és válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy miért született merőben más ítélet. Még az is felvetődött, hogy a Renault azért úszta meg büntetés nélkül, mert Briatore jó viszonyt ápolt Bernie Ecclestone-nal, az F1 akkori vezérigazgatójával. A brit üzletember rövidre zárta az ezzel kapcsolatos kérdést. „Igazságos ez? Mi mindig igazságosak vagyunk” – szögezte le.
Az FIA indoklásának fényében igencsak érdekes megvilágításba esik egy 2008 áprilisában napvilágot látott hír: a Renault új felfüggesztése később érkezett meg a tervezettnél, mivel megvárták a szövetség vizsgálatának eredményét, hogy az alkatrész sérti-e a szellemi tulajdonjogot érintő szabályokat. Többek között ennek is köszönhető, hogy az enstone-iak nem kezdték jól az idényt, és csak a szezon végén tudtak nyerni két futamot Fernando Alonso révén. Az első, szingapúri diadal körül egy évvel később újabb hatalmas botrány robbant ki, amelyet már nem úsztak meg ennyire olcsón, de ez már egy másik történet.
15 éve ezen a napon robbant ki a Magyar Nagydíjak legemlékezetesebb botránya