back to top
2024. november 22. 16:19

KezdőlapF1Ez aztán a váltás: fű alatt autóversenyzőnek állt a Mercedes egyik csúcsmérnöke

Ez aztán a váltás: fű alatt autóversenyzőnek állt a Mercedes egyik csúcsmérnöke

-

Komoly tervei vannak a GT3-as autóval versenyző James Vowles-nak. A Mercedes vezető stratégája sokaknak ismerős lehet az F1-es közvetítésekből, hiszen ott ül a bokszfalon, és olykor a csapatrádióban is hallhatjuk a hangját, de most egy merőben új szerepben tűnt fel.

Nem nagyon lehetett tudni róla eddig, mert maga az érintett sem nagyon „reklámozta”, de miután komolyabbra fordult a dolog, már nem lehetett tovább rejtegetni, hogy James Vowles, a Mercedes F1-es csapatának vezető stratégája autóversenyzőnek állt. Persze nem arról van szó, hogy a 43 esztendős szakember mostantól nem fogja a bokszfalról segíteni Lewis Hamiltont és George Russellt, hanem arról, hogy főállása mellett egy kicsit versenyez.

Vowles korábban különböző brit bajnokságokban versenyzett, 2022-ben azonban szintet lépett, és egy GT3-as McLarennel részt vett az Asian Le Mans Series egyik fordulóján, ami annyira meghozta a kedvét, hogy jövőre további futamokon indulna, ebben a hónapban pedig Abu-Dzabiban részt vesz a Gulf 12 órás versenyen.

„Nem igazán beszéltem róla, mert nem tudtam, hogy elég jó leszek-e. Az Asian Le Mans-sorozat szó szerint a legjobbakat vonultatja fel, és minden gyártó ott van. És aztán jövök én. Úgyhogy, amit nem akartam, hogy nagy dérrel-dúrral beharangozom, mert az ember így csak szégyenbe kerülhet. De mint kiderült, hogy Totót idézzem: nem voltam szar” – utalta a Mercedes csapatfőnökének szavaira az Autosportnak, amely egy GT3-as Lamborghini tesztelése közben érte őt utol a Paul Ricard versenypályán.

Persze, bronz fokozatú pilótaként Vowles azért elmarad az arany és platinum licenc-el rendelkező versenyzőktől, de azt így is sikerült megtapasztalnia, a fizikális rész mellett milyen kemény pszichés kihívás autóversenyzőnek lenni.

„Az ember aggódik és azon tűnődik, hogy elvesztette-e a képességét arra, hogy versenyautót vezessen. Tudom, hogy ez mennyire furcsán hangzik, de még soha nem tapasztaltam ilyet a munkámban. Ha megkérdezik, hogy miként csináljam a munkámat a Mercedesnél, elmondhatom, hogy 20 éve végzem, és soha nem ingott meg az önbizalmam. De ha azt kérdezik, hogy képes vagyok-e még gyorsan vezetni egy GT3-as autót, és őszintén válaszolok, akkor őszintén eltűnődöm azon, hogy megvan-e még hozzá a képességem. Beszéltem néhány pilótával, és kiderült, hogy ezek a gondolatok eléggé általánosak közöttük. Úgyhogy az embernek ki kell mennie a pályára, és bizonyítania kell saját magának, hogy nem egy pojáca, azért, hogy visszanyerje az önbizalmát.”

„És ez még inkább felerősödik, amikor versenyzel. Amikor a rajtrácson vagy, az Asian Le Mans esetében 40 másik autóval, és felsorakozol valahová a rajtrács közepén, először fordult elő, hogy őszintén azon tűnődtem: a helyes dolgot cselekszem, vagy óriási hibát követtek-e el. De örülök, hogy megtettem, mert ez egy teljesen más területre visz, ahol még soha nem jártam.”

Vowles vélhetően mérnöki vénájából adódóan folyamatosan beszélni akar a csapatrádióban, hogy minél pontosabb képet adjon a csapatnak arról, hogy éppen mi történik, és olykor üvölt a sisakjába a gyors kanyarok alatt. Amit viszont például Lewis Hamiltonnal ellentétben nem csinál, hogy nem zúdítja rá a frusztrációját a csapatára menet közben.

„Lewis a világ legjobbja, én pedig egyértelműen nem vagyok az. Nagyon szerencsés vagyok már azért is, hogy egyáltalán egyszer elindulhattam egy ilyen versenyen, és remélhetőleg lesz újabb alkalom. Nagyjából 30-40 ember vesz el a családjával közös időből azért, hogy nekem segítsen, úgyhogy elképesztően kiváltságos helyzetben vagyok, és úgy érzem, talán néhány tizeddel cserbenhagyom őket itt-ott. De mindezek alapján tökéletesen megértem, hogy Lewist miért ragadja el úgy a hév, ahogy szokta. Az adrenalinfröccs semmihez sem hasonlítható. Amit kontroll alatt tartasz, azok a pedálok és a kormánykerék, és amikor valami olyasmi történik, amire nincs ráhatásod, miközben mindent megtettél, teljes mértékben megértem, hogy miért tör elő belőle a frusztráció. Ezt anélkül is meg tudtam volna mondani, hogy versenyzem, de ezek után méginkább megértem, mert tényleg mindent bele kell adni.”

Egy kis ízelítő abból, milyen egy GT3-as McLarent vezetni (az autóban James Baldwin, a helyszín Spa):

Vowles emellett tanult olyan leckéket, amik segíteni fogják az F1-ben, de azért elmondása szerint nem annyit, mint gondolnánk. „Egyértelműen segíteni fog a pilótákkal való bánásmódban, mert másképp tekintek egyes dolgokra, amikben korábban nem voltunk olyan jók. De valószínűleg nem tanultam annyit, mint amennyit szeretnék, mert ők egy annyira más állatfaj, és mint mondtam, az egyik környezetben magabiztos vagyok, nem annyira, hogy bolond legyek, de magabiztos vagyok, mert elég jó vagyok benne. A másikban viszont bizonyos mértékig csak egy partra vetett halnak számítok. Minden másodpercét imádom, de attól még partra vetett hal vagyok. Úgyhogy nehéz ezeket a leckéket átültetni, pusztán amiatt, mert nincsenek meg a képességeim.”

Arra a felismerésre persze nem most jutott el, hogy az F1-es pilóták teljesen más ligában játszanak. „Tíz éve jöttem rá, hogy a világ felismeri, mennyire lenyűgözők, de amit egyértelműen értékel az ember, hogy miként tudják kifacsarni az autóból az utolsó tizedeket. Két másodpercen belülre kerülni könnyű, azt ledolgozni viszont borzalmasan nehéz. Olykor az ember azt gondolja, hogy »ezt nem tudom megcsinálni.« A világ legfrusztrálóbb érzése ez. Az idén volt szerencsém Austinban Lewis-al és Totóval AMG GT R-ekkel körözni. Lewis és George számára ez a világ legtermészetesebb dolga. Egy, legfeljebb két kör alatt kezdték megtalálni az autó határait, ami nekünk, halandóknak napokba telne. 100 év alatt sem tudnám elérni az ő szintjüket, ez az igazság. Látni, hogy ők két kör alatt képesek erre, és közben a legnagyobb természetességgel beszélgetnek, különösen George esetében döbbentett rá, hogy mennyire különlegesek.”

A Mercedes gépezetének egyik legértékesebb fogaskereke persze nem csak az Asian Le Mans Series-ben szeretne versenyezni, a nagy álma ugyanis az, hogy részt vegyen a Le Mans-i 24 óráson.

„Amiatt vágtam bele ebbe az utazásba, hogy hol szeretnék kikötni. Ez sokunk álma, és nehéz, mert boldogan odamennék csak úgy, bármilyen rosszul is hangzik. Nem úgy indulnék, hogy nyerni akarok, csak egyszerűen végig akarnék menni. Ami furcsa, mert a mindennapi életemben minden, amit csinálok, és minden, amit a Mercedesnél csinálunk, a győzelemről szól. Végső soron ezért kelünk fel reggel, és ezért végezzük azt a munkát, amit végzünk.”

Forrás:Autosport

Friss