Gazdag pályafutása során nagy bukásoknak is a részese volt a manapság kommentátorként dolgozó Martin Brundle, de egyik eset sem volt annyira ijesztő, mint az, amit az 1989-es Ausztrál Nagydíjon élt át.
Martin Brundle, a Sky Sports Forma-1-es kommentátora volt az első, aki megkapta a 2021 márciusában, 97 éves korában elhunyt legendás Murray Walkerről elnevezett kitüntetést. A brit autósport szövetség (Motorsport UK) által létrehozott elismerést azért hozták létre, hogy így díjazzák a kiváló televíziós újságírókat. Az F1-ből az 1996-os szezon végén visszavonuló Brundle pedig mindenképpen egy közülük. Az éveken át Murray Walker oldalán közvetítő expilóta 1997 óta kivétel nélkül minden évben ott van a kommentátorállásban, az új generációból sokan pedig az F1 brit hangjaként ismerik.
Head to our YouTube channel to watch the full interviews with some of our Night of Champions special award-winners 👇#MotorsportUK
— Motorsport UK (@ourmotorsportuk) January 31, 2023
Brundle vehette át az első Murray Walker-díjat
Ugyanakkor a most 63 esztendős kommentátor autóversenyzőnek sem volt utolsó, noha F1-es futamot soha nem nyert (Le Mans-i 24 órást ellenben igen). Megúszott viszont három olyan balesetet, amelyekbe szerinte meg kellett volna halnia. A Tyrrell, a Zakspeed, a Williams, a Brabham, Benetton, a Ligier, a McLaren és a Jordan korábbi pilótája viszont nem ezeket az eseteket tartja nemcsak pályafutása, hanem egész élete legrémisztőbb élményének, hanem azt, ami az 1989-es Ausztrál Nagydíjon történt vele.
A 80-as évek utolsó F1-es futama amúgy is igencsak eseménydúsra sikeredett, még úgy is, hogy a 2021-es Belga Nagydíjig ez volt minden idők legrövidebb F1-es versenye, amelyet a hatalmas esőzés és a rengeteg baleset és kicsúszás miatt végül idő előtt befejeztek.
Hogy pontosan mi történt ezen a futamon, azt a fentebbi cikkünkből részletesen is megtudhatja, most viszont koncentráljunk arra, hogy miért rémült szinte halálra Brundle.
„Elég könnyű eldöntenem, hogy melyik volt a legfélelmetesebb élményem a motorsportban – emlékezett vissza az abba az évbe a Brabham-nél versenyző pilóta a BRUNDLE: behind the wheel YouTube-csatornán. – Az 1989-es Ausztrál Nagydíjon történt, Adelaide-ben. A Brabhamnél versenyeztem, Pirelli gumikon, az autó jól ment. Akkoriban 39-en is neveztek egy-egy versenyhétvégére, ami rendkívüli volt, de csak 26-an indulhattak el a futamon. Ennyire népszerű volt az F1 és ennyire nagy volt a versengés.”
„A verseny napján esett, a szervezők pedig beiktattak egy kis extra edzést. Senna és Prost az azt megelőző versenyen ütköztek össze Szuzukában. Sennát kizárták, úgyhogy dühös volt, Prost pedig tulajdonképpen már világbajnoknak mondhatta magát, de a következő évtől a Ferrarinál versenyzett, míg Senna maradt a McLarennél. A McLaren megóvta a japán eredményt, mondván, elveszítettek egy győzelmet, miután Sennát kizárták, és Nannini nyert a Benettonnal.”
A fractious season ended in appropriately sour circumstances #OnThisDay in 1989 at the rain-shortened #AustralianGP. ☔️ After boycott threats over poor drainage and even worse visibility, a whopping EIGHTEEN cars retired, mostly from aquaplaning spins. 🌀 pic.twitter.com/QU4bqdePMM
— Motorsport Images (@MSI_Images) November 5, 2022
Semmit sem lehetett látni
„Így érkeztünk meg a szezon utolsó futamára, Sennának pedig küldetése volt, mert még megnyerhette a világbajnokságot, ha a McLaren sikeresen fellebbez, noha ez nem tűnt valószínűnek. Prost néhány másik pilótával egyetemben nem akart elindulni a versenyen (az ítéletidő miatt – a szerk.). Én és még néhányan el akartunk. Ömlött az eső. Rengeteg megbeszélés zajlott a rajtrácson, majd Bernie Ecclestone odasétált és azt mondta, »Üljetek be az autóba, kezdődik a verseny.« És mindannyian ezt tettük.”
„Prost kiállt a bokszba az első kör végén, majd jött egy nagy baleset és a piros zászló. Miután mindent eltakarítottak, újraindították a futamot, az én is Brabhamem pedig igazán jól ment, de a Pirelli gumijai nem igazán működtek jól a nagyobb tócsákban és könnyebben felúsztak a vízre, mint a Goodyear abroncsai, amelyeket sok más versenyző használt. Más területeken viszont nagyon jók voltak.”
„A hátsó egyenesben haladtam hatodikban, padlógázon, jócskán az első tízen belül, szóval jó versenyem volt. Az egyenes végén jobbkanyar következett, a híres forduló, ami előtt Mansell defektet kapott 1986-ban, és elveszítette a világbajnoki címet. Az egyenes kétharmadánál az autóm felúszott a vízre, és csúcssebességnél elkezdtem pörögni. Valahogy a pálya közepén maradtam, és nem csapódtam neki egyik falnak sem.”
Brundle 1989-ben a Brabahm-Judd volánja mögött
„Tudtam, hogy a hatalmas vízfüggönyben rengeteg Forma-1-es autó volt mögöttem. Tovább akartam menni, úgyhogy egyes fokozatba kapcsoltam és elindultam, de nem tudtam rájönni – mert nem tudtam, hogy pontosan hányszor pördültem meg –, hogy a többi autó felé megyek, vagy velük egy irányba. De azt tudtam, hogy tovább kell mennem, úgyhogy a fal mellett maradtam, és alig néztem előre, hátha valami jönni fog szemből. Továbbra is versenyben voltam, aztán megláttam a kanyar távolságát jelző táblákat, és a számok az én oldalamon voltak. Ebből tudtam, hogy a jó irányba megyek, úgyhogy elkezdtem gyorsítani.”
„Az a pillanat, amikor egyesbe kapcsoltam, és elindultam, és nem tudtam, hogy a mezőnnyel szembe megyek, vagy jó irányba, minden kétséget kizáróan a legijesztőbb dolog, ami valaha történt velem.”
Brundle azonban nem sokáig örülhetett, hamarosan ugyanis jött Senna, és megtorpedózta az autóját.
„Ezt túléltem, de Senna még mindig küldetésen volt. Már többször megpördült, és az utolsó kanyar előtt neki is sikerült elkerülni a falat. Az első körben kilenc másodpercet vert a mezőnyre, a csapat pedig a fülére szólt, hogy »Lassíts le, lassíts le, mérföldekkel vezetsz!«. A követező alkalommal a Brabham-egyenesben (ahol korábban megpördült – a szerk.) ötödik fokozatban haladtam, mert nem mertem hatodikba váltani, és fél-háromnegyed gázzal mentem, próbálva nem felúszni a vízen, és átjutni a versenynek ezen a fázisán. Majd hirtelen nagy ütést éreztem hátulról, és rögtön ezután Senna három keréken megelőzött. Soha nem felejtem el, most is pontosan magam elé tudom idézni.”
„Sajnos az én autóm is megsérült, leszakadt a hátsó szárny és sérült a jobb hátsó felfüggesztés. Ő és én is kiestünk. Az autóm hátsó kamerájából nyilvánvaló volt, hogy semmit sem látott belőlem, mert a kamerán sem látszott ő, csak amikor már belém jött, a kamerák pedig ilyen körülmények között jobban látnak, mint az emberi szem. Ennyire küldetéstudata volt és ennyire mérges volt azért, hogy elvették tőle a szuzukai győzelmet, miután összeütköztek Prosttal a sikánban.”
Miként Brundle, úgy bárki más könnyen meghalhatott volna aznap Adelaide-ben, egy olyan versenyen, amelyet el sem szabadott volna indítani.