Az 1973-as, szeptember 23-án rendezett Kanadai Nagydíjon a Forma–1 történetében először beküldték a biztonsági autót, ám miután azt sem tudták, hogy ki nyert, ezt 20 évig nem tették meg újra.
Nem sok F1-es futamon volt akkora káosz nem, mint az 1973-as Kanadai Nagydíjon, amelyet még nem Montrealban, hanem a Mosport Parkban rendeztek szeptemberben, az idény utolsó előtti fordulójaként. A futam elején leszakadt ez ég, aminek következtében egy akkor még viszonylag ismeretlen pilóta, bizonyos Niki Lauda vette át a vezetést a 3. körben, a nyolcadik helyről rajtolva.
Később aztán elállt a zuhé, ám ahelyett, hogy normalizálódott volna a helyzet, mindez csak még inkább növelte a káoszt. Akkoriban ugyanis még nem volt jellemző a futam közbeni kerékcsere, de a mezőny tagjai kénytelenek voltak slickekre váltani. A szűk bokszutca óriási felfordulást eredményezett, az is előfordult, hogy egy kerékcsere 30 másodpercig tartott.
Mindez megágyazott annak, ami később történt: a 33. körben Jody Scheckter összeütközött François Cevert-rel, és a két autó elállta az utat a többiek előtt. Ekkor az egész Forma-1 szempontjából történelmi döntés született: beküldték a biztonsági autót, amire korábban még nem volt példa. A Safety Car egy sárga Porsche 914-es volt, és alapvetően ugyanaz volt a feladata, mint manapság: megvárni a futamot vezető pilótát, majd összegyűjteni a mezőnyt.
Back in 1973, at the Canadian Grand Prix, F1 fans saw something they'd never seen before…
A Safety Car 👀 ⬇️#F1 #CanadianGP pic.twitter.com/cLefMGyPQy
— Formula 1 (@F1) June 14, 2019
Ezzel csak az volt a probléma, hogy senki nem tudta, ki áll az élen, hiszen az elektronikus időmérés hiányában kézzel vezették az aktuális állást, és a bokszkiállás mindenkit összezavart. A biztonsági autó volánja mögött ülő Eppie Wietzes úgy döntött, hogy az Iso-Marlboro versenyzője, Howden Ganley előtt fog körözni, vagyis lényegében őt határozta meg mint éllovas. Azonban szinte biztos, hogy nem az új-zélandi pilóta vezetett.
Ráadásul az előtte lévők közül néhányan valahogyan elkerülték a Safety Cart, így utolérték a mezőny végét, és közel egykörös előnnyel rendelkeztek a többiekkel szemben. Ebben a helyzetben indították újra a futamot, és a hátralévő 45 kör teljesítése után Ganley volt az, akit elsőként leintettek a kockás zászlóval, mögötte Mike Hailwood, Peter Revson és James Hunt ért célba.
Azt már akkor is tudták, hogy Ganley nem tekinthető futamgyőztesnek, de hogy kinek jár a legnagyobb trófea, arról fogalmuk sem volt. Colin Chapman, a Lotus alapítója, illetve csapatfőnöke annyira biztos volt versenyzője, Emerson Fittipaldi diadalában, hogy a védjegyévé vált módon a sapkáját is a levegőbe dobta. Mások szerint viszont Jackie Oliver nyert, és olyanok is akadtak, akik Revsont hozták ki győztesnek.
Valamit nyilvánvalóan muszáj volt tenni, így a csapatok képviselői összeültek, hogy átnézzék a kézzel írt adatokat. Ebből kiderült, hogy néhányan eggyel több kört teljesítettek a kelleténél, miután elkerülték a biztonsági autót. Végül arra jutottak, hogy Revsoné a győzelem, míg a dobogó második fokára Fittipaldi, a harmadikra pedig Oliver állhatott fel.
Ganley-t végül az utolsó pontszerző helyre, a hatodik pozícióba tették. Az új-zélandi pilóta akkor nem gondolta, hogy nyert, a köröket számláló barátnője viszont tiltakozott a döntés ellen. Később maga az érintett is azt állította, hogy szerinte neki kellett volna adni a győzelmet, mert amikor a hivatalos adatok szerint kiállt, valójában ezt nem tette meg. Hogy jó döntés született-e, azt aligha fogjuk már megtudni, az viszont biztos, hogy a biztonsági autót még sokáig jegelte a Forma-1: legközelebb csak az 1993-as Brazil Nagydíjon vetették be újra.
Roncstelepről kukázták össze az autót, ami kimentette Sennát utolsó brazíliai győzelme után