21 évvel ezelőtt ezen a napon, 2002. június 23-án rendezték az Európa Nagydíjat, amely az első olyan futam volt a Ferrari csúfos csapatutasítását eredményező osztrák verseny óta, amelyen Rubens Barrichello Michael Schumacher elé került. Így tévénézők millióiban merülhetett fel, hogy a brazilnak megint át kell majd adnia a győzelmet.
Öt héttel a Forma-1 történetének legnagyobb csapatutasításos botrányát hozó 2002-es Osztrák Nagydíj után a világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy a Ferrari másodszor is meglépi-e azt, ami már elsőre is teljesen szükségtelen volt, és ismét félreállítja-e Rubens Barrichellót Michael Schumacher elől.
Az előzményeket alighanem mindenki ismeri: Spielbergben Jean Todt csapatfőnök úgy döntött, hogy Schumacher hiába nyert meg négyet az első öt versenyből, és hiába vezet 21 ponttal (az akkoriban több mint két futamgyőzelemnek felelt meg) az összetettben a második helyen álló Juan Pablo Montoya előtt, nem lehet eléggé biztosra menni, ezért félreállítja a versenyben élen álló brazilt, hogy a négyszeres világbajnok nyerhessen.
Hiába próbálta, Schumacher nem tudta jóvátenni „szégyenletes” győzelmét
Barrichello ezt vonakodott megtenni, de végül az utolsó kör utolsó kanyarjában – azaz a lehető ledrámaibb módon – elengedte Schumachert. A helyszíni nézők fütyültek, a riválisok és a teljes sportsajtó kiakadt, Schumacher pedig még a dobogón odaadta a győztesnek járó trófeát a csapattársnak, majd felhúzta őt maga mellé az első helyre.
Mivel a csapatutasítás akkor éppen engedélyezett volt a Forma-1-ben, a Ferrari semmilyen szabályt nem szegett meg, jóllehet, az erkölcsi kár így is jelentősnek bizonyult, hiszen még saját drukkerei közül is sokan a csapat ellen fordultak. Todt azonban megingathatatlan volt, és közölte, nem fogja még egyszer az utolsó versenyen elbukni a vb-címet, ahogyan az 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben is megtörtént a Ferrarival, és nem is akart sumákolni, és egy megrendezett előzéssel versenyt szimulálni Barrichello és Schumacher között, így inkább nyíltan felvállalta, hogy utóbbinak kell nyernie.
A történtek kétségtelenül mély nyomokat hagytak az istállóban, és fekete foltot ejtettek az 1999 és 2004 közötti sikerkorszak történetén, ám hamarosan mindenki továbblépett. 2002. június 23-án azonban hirtelen újra visszacsöppenhettünk egy kicsit az A1-Ringre, legalábbis gondolatban. Az Osztrák Nagydíjat követő monacói és kanadai versenyen nem állt elő olyan helyzet, hogy Schumacher Barrichello mögé kerüljön, ám a Nürburgringen igen.
Az időmérőn a két Williams-BMW sajátította ki az első rajtsort, majd a rajt után a második helyről kezdő Ralf Schumacher állt az élre, de csak addig, amíg Barrichello Montoyát és őt is meg nem előzte. Eközben hátrébb Michael Schumacher sem tétlenkedett: a bokszbejárat előtti sikánban kifékezte Montoyát, majd két körrel később az öccsét is lehagyva Barrichello után eredt. A két Ferrari körönként két másodperccel volt gyorsabb a Williamseknél, úgyhogy hamar eltűntek a távolban.
Schumacher a 10. körben utolérte a korábban kisebb előnyt kiépítő csapattársát, de nem támadta meg, helyette kivárt a kerékcserékig. Legalábbis a terve ez volt, a 23. körben azonban tőle merőben szokatlan hibát vétett és megpördült. Az aszfaltozott bukótér segített neki a folytatásban, úgyhogy különösebb gond nélkül visszajött, de Barrichello addigra már messze járt. Ám mivel Schumacher ekkorra már több mint fél perccel vezetett az öccse előtt, elé gond nélkül visszatért, pozíciót tehát nem veszített, majd a következő körben kiállt tankolni és kereket cserélni.
A csapattársa megpördülésével több mint 10 másodpercet nyerő Barrichello ezután követte, az ideiglenes pozícióvesztéstől pedig neki sem kellett aggódnia. Ezután a második kerékcseréig a Ferrarik különversenye szorosabbá vált, mivel Schumacher 3 másodpercre csökkentette a különbséget, ám mivel ekkor is egy körrel korábban állt ki Barrichellónál, nem tudott alávágni a brazilnak.
Amikor pedig a hajrára teljesen utolérte a kettes rajtszámú Ferrarit, akkor kezdett igencsak feszültté válni a légkör, amit a televíziós rendező is érzékelt, hiszen többet mutatta a Ferrari bokszfalát, mint a verseny során addig bármikor. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy a fizetős digitális közvetítést kivéve akkoriban még nem játszottak be csapatrádiózást a nézőknek, így mindenki tűkön ülve várta, hogy a Ferrari meglépi-e ugyanaz, amit Ausztriában. Csak akkor vált biztossá, hogy nem, amikor a két F2002-es Barrichello-Schumacher sorrendben szelte át a célvonalat, több mint 45 másodperccel megelőzve a harmadik helyezett Kimi Räikkönent.
„A második kiállás után szóltunk a versenyzőknek, hogy tartsák a pozíciójukat. Nem fogják látni, ahogy két Ferrari egymással csatázik, mi pedig különösen örülünk a jelenlegi helyzetnek. A csapattaktika a Ferrari hozzáállásának része, és ma ez lehetővé tette, hogy Rubens nyerjen” – nyilatkozta a verseny után Jean Todt.
„Most csak élvezzük ki ezt, fantasztikus verseny volt. Az egész családom itt van, a fiam, a feleségem, szóval csak élvezzük. Nem akarok Ausztriáról beszélni, ma nem volt döntés, igazságos verseny zajlott. Ausztria már a múlt, a mai napot nem fizetségként kaptam egy másik versenyért. Ami történt, megtörtént” – mondta Barrichello.
A pontversenyben az előnyét 46 pontosra növelő Schumacher is örült. „Rubens nagyszerű versenyt futott, nem hibázott, úgyhogy megérdemelte az első helyet, én pedig a másodikat. A helyzet nagyon más volt, mint Ausztriában, ahol nem voltunk elég arrogánsak ahhoz, hogy azt gondoljuk, könnyű lesz megnyerni a világbajnoki címet, mivel semmit sem lehet biztosra venni.”
„Az élet egy tanulási folyamat, mi pedig sokat tanultunk Ausztriából. Nem tagadjuk, hogy vannak dolgok, amiket kezelhettünk volna másképp. Ami Ausztriában történt, az nem volt népszerű, de illegális sem” – tette hozzá Ross Brawn, a Ferrari technikai igazgatója, aki még egy kis humort is csempészett a versenybe, annak záró szakaszában ugyanis beszólt a rádión Barrichellónak, hogy „Rubens, megtennél nekem egy szívességet?…”, majd hosszasan kivárt, és így folytatta, „Megnyernéd a versenyt?”
Barrichello pedig nem csak ezt nyerte meg, hanem később a Magyar, az Olasz és az USA Nagydíjat is, mindegyiket Schumacher hathatós közreműködésével, hogy ne csak a világbajnoki címek, hanem az egyéni összetett második helye is a Ferrarié legyen.