35 éve szenvedett óriási balesetet Johnny Herbert egy Forma–3000-es futamon. Lábát kis híján amputálni kellett, és bár soha nem lett a régi, végül az F1-es futamgyőzelemig is eljutott többek között Michael Schumacher csapattársaként.
Johnny Herbert 1989 és 2000 között 160 futamot teljesített a Forma–1-ben, és bár pole pozíciót és leggyorsabb kört nem szerzett, három győzelemig jutott. A brit pilóta tehát szép pályafutást tudhat maga mögött, ami annak fényében pláne nagy teljesítmény, hogy egy ponton nemhogy a karrierje, de a lába is veszélybe került egy horrorbaleset után.
1988-ban a Forma–3000-ben versenyzett, ahol 35 éve ezen a napon rendezték a Brands Hatch-i fordulót. Herbert egy győzelemmel és egy harmadik hellyel a bajnokság harmadik helyén állt, mindössze 2 ponttal lemaradva az előtte lévő Gregor Foitektől. Az akkor 24 éves versenyző megszerezte a pole pozíciót, tehát jó eséllyel pályázott egy szép eredményre.
Herbertet óriási tehetségnek tartották a balesete előtt
A viadal azonban egészen másképp alakult. Foitek előidézett egy balesetet, aminek következtében újra kellett indítani a futamot, ám Herbert ekkor már csak a harmadik helyen állt. Közvetlenül mögötte a svájci versenyző haladt, akivel összeütközött, és az autója nagy sebességgel frontálisan a falnak csapódott, hogy aztán a pályára visszatérve tömegbaleset legyen belőle.
„Mindenre emlékszem, az újraindítástól kezdve, ahogyan a Druids felé mentünk, és még a baleset előtt összeértek a kerekeink Foitekkel – idézte fel a történteket 12 évvel később Herbert. – Emlékszem, hogy mögöttem volt, és elkezdett kihúzódni. A pálya közepén voltam, ő pedig a füvön lehetett, mert a bal oldalamon nem volt elég hely. Volt egy apró összeérés, aztán az autó befordult, és egyenesen a híd felé indult. Egyenesen a hídnak vágódtam, a fejem nagyon forgott. Pörögtem, majd eltaláltam valami mást. Aztán újra pörögtem, majd végül megálltam.”
A leglátványosabb esést Foitek produkálta, akinek az autója felborult, és többször is átfordult, mielőtt megállt. Ő azonban megúszta komolyabb sérülések nélkül, és már annak az évnek a végén bemutatkozott a Forma–1-ben. Ellentétben Herberttel, akinek a bal lába borzalmas sérüléseket szenvedett, ami neki is azonnal feltűnt.
„Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy az autó elején egy nagy lyuk van – árulta el. – Az első benyomásom az volt, hogy térdtől lefelé elvesztettem a lábam, mert ahogyan ültem, úgy csak a térdemet láttam, de alatta semmi mást. Persze a lábam ott lógott lent. Emlékszem, azt mondtam, hogy »üssetek ki, üssetek ki, üssetek ki«, mert azon a ponton már nem igazán akartam tudni róla. Azonban mindenre emlékszem, végig eszméletemnél voltam.”
Ennek tudatában nem meglepő, hogy az amputáció is komoly veszélyt jelentett, de szerencsére erre nem került sor. Sőt, Herbert a várakozásokhoz képest kifejezetten gyorsan felépült, vagy legalábbis versenyzésre alkalmas állapotba került. Többé azonban nem volt a régi, és sokak szerint emiatt nem tudta kihozni magából azt, ami tehetsége alapján benne lehetett volna.
A következő idényben viszont így is debütált a Forma–1-ben, miután a csapatot akkoriban irányító Peter Collins lehetőséget adott neki. Herbert elmondása szerint az idénynyitó Brazil Nagydíj hétvégéjének elején óriási fájdalmakkal küszködött, főleg amikor áthajtott egy bukkanón, de aztán rájött, milyen pozíciót kell felvennie a szenvedés enyhítésének érdekében. Ezzel együtt hozzátette, hogy abból a szempontból szerencséje volt, hogy Rio de Janeiró-i pályán nem volt kemény féktáv.
Herbert a Benetton színeiben mutatkozott be az F1-ben
Herbert egy nagyszerű negyedik hellyel mutatkozott be, utána viszont a Phoenixben elért ötödik pozícióját leszámítva pontot sem szerzett, az új vezetés pedig még a szezon közben elküldte őt. Ezután a jelenleg Super Formula néven futó japán Forma–3000-ben talált ülést, mielőtt az 1990-es idény végén a Lotus ülést ajánlott neki. És hogy ki vezette akkoriban a csapatot? Természetesen a jó barát, Peter Collins.
Herbert karrierjének csúcspontja egyértelműen a Benetton volt, ahova az 1994-es év utolsó két futamára tért vissza, majd a teljes 1995-ös szezont végigcsinálta. Ekkor két futamot is nyert, ám némileg keserű szájízt hagyott benne, hogy szerinte még az autót tekintve sem kapott ugyanolyan feltételeket, mint az első két világbajnoki címét akkoriban megnyerő Michael Schumacher. Herbert szerint ugyanis az ő autójával „megtörténtek dolgok, amelyek a másikkal nem”. Máskor arról is beszélt, hogy a német pilóta csak azért volt gyorsabb nála, mert beállította neki az autót.
A Benetton után a Saubernél három évet húzott le, aztán jött a Stewart, ahol megnyerte az emlékezetes 1999-es Európa Nagydíjat, csapata történetének egyetlen győzelmét aratva. Az istállót a következő évben a felvásárolta a Ford, és Jaguar néven működött tovább, a brit versenyző pedig itt teljesítette karrierje utolsó évét az F1-ben. Később szakértőként tevékenykedett, és egészen tavalyig a Sky Sports közvetítéseiben volt látható, illetve hallható.