Bizonyára számos F1-drukker előtt ismert az a történet, amikor Jean Alesi és Gerhard Berger sikeresen felborította Jean Todt, a Ferrari csapatfőnökének vadonatúj személyautóját, de mivel az Autosport a minap felidézte, Alesi pedig részletesen elmesélte, mi is megtesszük.
Alesi és Berger összesen 5 idényt töltöttek el csapattársaként, ebből hármat a Ferrarinál, kettőt a Benettonnál. 1993-ban volt az első, amikor a francia 3. idényét kezdte Maranellóban, míg Berger a McLarentől tért vissza oda, miután korábban három szezont már eltöltött vörösben. Alesi eleinte nagy fenyegetést látott Bergerben, akit a csapat azért igazolt, hogy tapasztalt pilótaként rendet tegyen a katasztrofálisan sikerült 1992-es esztendő után, ám hamar kiderült, hogy Berger nem tart igényt az első számú státuszra, és a Ferrari is abszolút egyenlő elbánásban részesíti őket.
Alesi és Berger 1995-ben
Emellett az is nyilvánvalóvá vált Alesi számára, hogy az osztrák mekkora mókamester. Mi is többször írtunk már a különböző csíntevéseiről (ő bujtotta fel Sennát, hogy az 1993-as Japán Nagydíj után vegyen elégtételt Irvine-on; az 1995-ös Olasz Nagydíj időmérője előtt pálinkával itatta David Coulthardot; 2002-ben úgy átverte Eddie Jordant, mint még senki; Sennát egyszer porral oltóval robbantotta ki a szállodai szobájából), de arról még nem írtunk, ahogy 1993-ban közös erővel zúzták le Jean Todt, a Ferrari csapatfőnökének Lanciáját az egyik fioranói tesztnapon.
„Ez egy nagyon népszerű sztori a barátaink körében, mert van Gerhard verziója meg van az enyém – kezdett bele a történetbe Alesi az Autosporton. – Az én verzióm nagyon egyszerű: várakoztam az irodában a gyárban, mielőtt én kerültem sorra a pályán, Gerhard pedig aznap reggel Fioranóban tesztelt. De ki kellett cserélniük a váltót vagy valamit, úgyhogy visszajött a gyárba, majd amikor meglátott, azt mondta, »Jean, el kell intéznem néhány telefont, de később vigyél vissza Fioranóba«. »Oké, semmi gond«, mondtam. De aztán rájöttem, hogy nincs ott az autóm a gyárban, és az első autó, amit megláttam, Jean Todt kocsija volt. Egy vadonatúj Lancia Ypsilon 10 különleges fényezéssel és egyedi kialakítású belsővel, amire sokat várt. Úgyhogy elvittem azt.”
Todt nem is sejthette, mit műveltek at autójával
„Gerhard beszállt, majd ütközésig hátra tolta az ülést, becsatolta az övét és közölte: »Nyomhatod neki, ha akarod«. Nekem ilyesmit nem lehet mondani! (nevet) Őrült módjára kezdtem vezetni. Kijöttünk a gyárból és rákanyarodtunk a Fioranóba vezető útra, ő pedig minden kanyarban behúzta a kéziféket. Az autó folyton három vagy két kerékre állva kanyarodott, én pedig azt mondogattam, hogy »Gerhard! Hagyd abba! Hagyd abba!«. De csak folytatta.”
„Majd amikor az utolsó kanyarba befordultam, fékeztem, ő pedig megint behúzta a kéziféket. Az autó pedig ahelyett, hogy az oldalára dőlt volna, az orrára bukott, majd fejtetőre állt. Én nem voltam bekötve, úgyhogy a térdeimen landoltam – szerencse, hogy nem sérültem meg súlyosan. Gerhard pedig fejjel lefelé lógott. Ránéztem és rettentően elkezdtem nevetni. »Ez Jean Todt autója!«”
„A csomagtartón keresztül kellett kimásznunk, miközben a szerelők odarohantak. Nem tudták, hogy kivel kezdjék, de kinyitották a csomagtartót, hogy ki tudjunk mászni. »Megőrültetek? Megőrültetek?», kérdezték. Nekem kicsit vérzett a fejem, Gerhard viszont rendben volt, mert neki be volt kötve az öve. Engem betettek egy kis mentőbe a reptér mellett Fioranóban, a szerelők pedig visszafordították az autót a kerekeire, majd letakarták.”
Az 1993-as Monacói Nagydíjon
„És amint félretolták, pont abban a pillanatban megérkezett a pályára Jean Todt, John Barnard [főtervező] és Luca di Montezemolo [elnök]. De nem tudtak semmiről, hiszen nem látták a balesetet. Gerhard odaszaladt az F1-es autóhoz, felvette a sisakját, majd kiment a pályára, miközben én a mentőből figyeltem. Kukucskáltam ki az ablakon, és láttam, hogy Jean Todt Gerhard köridőit nézi. Aztán Gerhard bejött a bokszba, Jean Todt odament hozzá, és láttam, hogy beszélgetnek, de nem hallottam, hogy miről. Később tudtam meg, hogy Gerhard azt kérdezte: »Beszéltél Jeannal? Balesete volt!«. Végül visszatértek a gyárba, ahol megtudták, hogy mi történt. Nagyon-nagyon mérgesek voltak rám.”
„Jean úgy vezetett, mint egy idióta, úgyhogy bekötöttem magam és azt mondtam: »Oké, azt csinálsz, amit akarsz.» Aztán elkezdtem játszadozni a kézifékkel…”