49 éve ezen a napon rendezték az 1975-ös Argentin Nagydíjat, amelyet Jean-Pierre Jarier kezdhetett volna meg az élről, ám egy banális hiba miatt még csak a rajtrácsra sem tudott felállni. Minden idők egyik legpechesebb pilótájának nem ez volt az első lehetősége a győzelemre, és nem is az utolsó, de végül soha nem ért révbe.
A Forma–1 történetében mindössze négy olyan versenyző van, aki több pole pozíciót szerzett, ám futamot mégsem tudott nyerni a sportágban. A legtöbben jó eséllyel Chris Amont mondanák, aki ötször indulhatott az élről, ám egyszer sem ünnepelhetett a dobogó tetején, amivel a vonatkozó rekordot is tartja. Őt két pilóta követi három-három rajtelsőséggel, akik közül az egyik Teo Fabi, akiről viszonylag ismert az az ún. „fun fact”, hogy ennek ellenére egyetlen kört sem fejezett be az élen.
Azt már kevesebben tudják, hogy a három alkalom közül egyszer sem ért célba, ám bizonyos tekintetben ezt is sikerült felülmúlnia a vonatkozó ranglistán vele holtversenyben lévő Jean-Pierre Jarier-nek. A francia versenyző ráadásul olyannyira vezetett Forma–1-es futamot, hogy a harmadik legtöbb kört töltötte az élen a futamgyőzelem nélküli pilóták közül. Talán nem meglepő, hogy ebben is Amon áll az élen 183-mal, őt pedig Jean Behra követi 107-tel. Kettőjüket szokás mondani, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy ki volt a legjobb F1-es pilóta, aki soha nem szelte át elsőként a választ, de az is biztos, hogy a 79 élen töltött körrel rendelkező Jarier is szorosan ott van az élmezőnyben. Emellett pedig a balszerencse tekintetében sem sokkal marad el a néhai új-zélandi versenyzőtől, ha egyáltalán.
Jarier 2017-ben
Jarier 1971-ben mutatkozott be a Forma–1-ben, majd 1973-ban már a szezon nagy részében ott volt a mezőnyben, de a March-csal egyetlen pontot sem szerzett. 1974-re a Shadow-hoz igazolt, és bár az első négy hétvégén nem jött ki neki a lépés, Monacóban megtört a jég. Az viszont egészen biztos, hogy ennek nem tudott felhőtlenül örülni.
A hercegségben ugyanis életében először vezetett egy Forma–1-es futamot, és tekintve, hogy azon a pályán már akkor is nehéz volt előzni, jó esélye volt rá, hogy megszerezze első győzelmét. Csakhogy az autóban időszakosan fellépő elektronikus problémák jelentkeztek, így kénytelen volt beérni a harmadik hellyel Ronnie Peterson és Jody Scheckter mögött. A svéd versenyző első és, mint kiderült, egyetlen monacói győzelmét ünnepelhette, ami még az F1-en belül is külön polcnak számít.
A következő, Svéd Nagydíjon Jarier ötödikként ért célba, az idény további részében viszont nem szerzett pontot. Az 1975-ös szezont viszont kiváló formában kezdte: az Argentin Nagydíj időmérőjén pályacsúcsot autózott, és 43 századdal megelőzve Carlos Pacét megszerezte saját maga és a Shadow történetének első pole pozícióját.
Amásnapi futamot január 12-én, azaz éppen 49 ezelőtt rendezték. Az addig álomszerű hétvége pedig egy banális hiba miatt hamar rémálomba csapott át. A váltó egyik alkatrészét ugyanis nem megfelelő acélötvözetből gyártották le, és miután új koronakereket tettek be a kocsiba, az akkor még létező bemelegítés elején a fogaskerekek szétforgácsolódtak. A szerelők kapkodva elkezdték szétszedni az autót, de egy ponton rá kellett jönniük, hogy nincs mit tenni, mert lehetetlen feladat volt elkészülni a boksz zárásáig. A francia pilóta így még csak el sem tudott indulni a szezonnyitón, amelyet a címvédő Emerson Fittipaldi nyert meg.
Két héttel később aztán újra próbálkozhatott, ezúttal Brazíliában, és továbbra is remekelt egy körön. Az akkor 28 éves versenyző ezúttal is pályarekordot futott, és még nagyobb különbséggel, 8 tizeddel verte meg a mezőnyt. Adott volt tehát a lehetőség, hogy valamennyire feledtesse a Buenos Aires-i blamát, és ezúttal ténylegesen harcba szállhatott első győzelméért.
Jarier Brazíliában ismét elszalasztotta a lehetőséget
A rajt neki és a mellőle induló Fittipaldinak sem sikerült jól, így Carlos Reutemann vette át a vezetést. Akkoriban még nem volt tilos különböző keverékű gumikat feltenni, és a Brabham is így tett: a BT44B jobb első abroncsa keményebb keverékű volt, mint a másik három. Emiatt pedig az argentin versenyző hamar szenvedni kezdett, és az 5. körben riválisa ki is használta ezt, így átvette a vezetést.
Jarier el is húzott riválisától, és mire Pace is maga mögé utasította őt, a francia pilótának már óriási volt az előnye. Bár a 25. körtől csökkent az első két helyezett közötti különbség, mindez csak körönként néhány tizedet jelentett, ami bőven belefért, hiszen akkor már 30 másodperc körül volt a differencia. A Shadow versenyzőjének azonban ismét nem volt szerencséje.
Mindössze nyolc körrel a vége előtt, a 32. körben a célegyenes felé vezető emelkedőn az autó egyszerűen megállt, mivel kifogyott belőle a benzin. Mint később kiderült, az üzemanyagmérő hibásodott meg. A helyi közönség legnagyobb örömére kettős brazil győzelem született, és ami Jarier-nek kifejezetten fájdalmas lehetett, hogy helyette Pace ünnepelhetett életében először a dobogó tetején. A Brabham versenyzője két évvel később repülőgép-baleset áldozata lett, így ez maradt az egyetlen diadala.
A következő bő három esztendőben aztán Jarier nem szerzett több pole pozíciót, és mindössze két alkalommal ért célba pontot érő pozícióban. Időközben elhagyta a Shadow alakulatát, és az 1977-es Osztrák Nagydíjon Alan Jones begyűjti az istálló történetének első és egyetlen győzelmét. Miután 1978-ban már az is megesett vele, hogy nem kvalifikálta magát a futamra, a szezon vége felé ülése sem maradt.
Az utolsó két futamra viszont megkapta a mezőny legjobb autóját, a Lotust, de ennek vélhetően még ő maga sem tudott igazán örülni, hiszen a Monzában elhunyt Peterson utáni űrt kellett betöltenie. Watkins Glenben ez egészen jól sikerült, egészen addig, amíg a harmadik helyről ki nem esett, miután ismét kifogyott az autójából a benzin. Aligha vigasztalta, hogy legalább a leggyorsabb kört sikerült megfutnia.
Jarier 1983-ban fejezte be F1-es pályafutását
A szezonzáró Kanadai Nagydíjon aztán ismét megvillantotta egykörös tudását, ezúttal viszont minimális különbséggel, Schecktert csupán 11 ezreddel megelőzve szerezte meg a pole-t. A rajtnál aztán jól eljött, és három kör után már 7 másodperc volt az előnye a mögötte csatázó Jonesszal, Scheckterrel, valamint Gilles Villeneuve-vel szemben.
Később már fél perccel vezetett, de ekkor ismét utolérte a balszerencse. A fékekben fellépő nyomásvesztés miatt lassulni kezdett, majd a 49. körben behajtott a bokszba, miután a fékrendszeren keletkezett lyuk már működésképtelenné tette az autót. A történelem pedig abból a szempontból is ismételte önmagát, hogy aznap is a hazaiak kedvence ünnepelhette első futamgyőzelmét, ezúttal Villeneuve személyében.
1979-ben Jarier a Tyrrellhez igazolt, és bármilyen hihetetlen, az eredményeket tekintve ez volt a legjobb szezonja. Kétszer állhatott fel a dobogó legalsó fokára, és hatszor szerzett pontot, ami másfélszer annyi, mint amennyit addig összehozott. Azonban év végén megint csak nem volt szerencsés, hiszen Didier Pironival holtversenyben végzett, ám honfitársa több negyedik helyének köszönhetően ő lett a tizedik a tabellán, Jarier pedig soha nem tudta beverekedni magát a legjobb tízbe. Végül 1983-ig volt az F1-es mezőny tagja, pályafutása vége felé pedig több nagy balesetet is elszenvedett.