Lando Norris nem az első és aligha az utolsó versenyző volt a Forma–1-ben, aki vonakodva engedelmeskedett egy csapatutasításnak akkor, amikor vezetett egy versenyt. Az idei Miami Nagydíj győztesének legyen mondva, végül félreállt a csapattársa elől a Hungaroringen, amivel Oscar Piastri személyében újabb debütánst köszönthetett a Magyar Nagydíj, de utólag is látszott rajta, hogy nagyon nincs ínyére a dolog. Alább megnéztük, kik voltak azok, akik hozzá hasonlóan megtették, amit megkövetelt a csapatuk, és kik azok, akik az utasításra fittyet hányva inkább nyertek.
Sergio Pérez – 2022
Sok víz lefolyt a Dunán a tavalyelőtti Spanyol Nagydíj óta, a rendre a formájával küszködő, Max Verstappentől jócskán elmaradó Sergio Pérez 2022 eleji szárnyalása pedig olyan messzinek tűnik, mintha soha nem is történt volna meg. Pedig a mexikói két második és két negyedik helyet szerzett második red bullos szezonjának első öt versenyén, hogy aztán Barcelonában ismét második legyen. Ezúttal viszont két alkalommal is félreállították Verstappen elől, másodszor ráadásul úgy, hogy vezette a versenyt. Pérez akkor „igazságtalannak” nevezte a történteket, noha a teljes képhez hozzátartozik, hogy a holland a tempó- és gumielőnyének köszönhetően alighanem akkor is megelőzte volna őt, ha a csapat nem szól közbe.
Valtteri Bottas – 2018
Az eset, ami után Valtteri Bottas elgondolkodott a visszavonuláson. A Mercedes által a 2016 végén visszavonuló Nico Rosberg helyére szerződtetett finn versenyző leggyengébb éve a brackley-i istállónál egyértelműen a 2018-as volt, amit tetézett, hogy hat futammal az idény vége előtt át kellett adnia a szocsi győzelmet Lewis Hamiltonnak. Noha Bottasnak ekkor még volt matematikai esélye a vb-címre, 110 pontos lemaradása mindennek tűnt, csak ledolgozhatónak nem, miközben Sebastian Vettel 40 ponttal követte Hamiltont az összetettben.
A Mercedes pedig inkább biztosra ment, és az első hely átadására kérte Bottast, aki enélkül alighanem megszerezte volna pályafutása negyedik győzelmét. Az ilyen módon szerzett sikernek Hamilton sem örült, és azt nyilatkozta, hogy erre a győzelemre „kevésbé vagyok büszke”, majd kijelentette, hogy „a helyes módon akarok nyerni”, és „soha nem kívánnék ilyet és soha nem is kérném, a megbeszélésen pedig világossá tettem, hogy nem így akarok nyerni.”
Bottas a Netflix F1-es sorozatának harmadik évadában pedig elárulta, hogy nagyon nehéz volt elfogadnia a Mercedes döntését, és arra gondolt, hogy „miért csinálom ezt?”, majd arra, hogy feladja az egészet és kiszáll az F1-ből. Emellett közvetlenül a futam után eldöntötte, hogy soha többet nem áll félre, amire ezután nem is kérték meg egyszer sem.
Felipe Massa – 2010
Az egyik leghíresebb teljesített csapatutasítás kétségtelenül a 2010-es Német Nagydíjon történt eset. Az egy évvel korábban a Hungaroringen kis híján végzetes balesetet szenvedő Felipe Massa először nyerhetett volna a Forma–1-ben azután, hogy a rugó fejbetalálta, ám a Ferrari Hockenheimben megfosztotta ettől a szállóigévé vált, „Fernando is faster than you” (Fernando gyorsabb nálad) üzenettel, amit Massa viszonylag gyorsan megértett és elengedte a mindössze a pontverseny 5. helyén álló, a vezető Lewis Hamiltonnal szemben 47 pontos lemaradásban levő spanyolt, aki az első helyet átvéve többé vissza sem nézett és megnyerte a versenyt.
A csapatutasítással szerzett győzelmeket övező általános felháborodás mellett az eset azért is váltott ki nagy visszhangot, mert a Ferrari 8 évvel korábbi ausztriai botránya után az FIA betiltotta a csapatutasítást a Forma–1-ben. Ezért nem is kérték konkrétan félreállásra Massát, de természetesen így is mindenki számára egyértelmű volt, hogy mi történt, pláne úgy, hogy Rob Smedley, Massa versenymérnöke az elengedés után bocsánatot kért a brazil pilótától.
Mint azóta tudjuk, Massa soha többet nem nyert az F1-ben, a Ferrarit pedig 100 ezer dollárra büntették, miközben az eredményt változatlanul hagyták. Az FIA 2010 decemberében pedig végül eltörölte a csapatutasításra vonatkozó tiltást, mondván nagyjából lehetetlen felügyelni és betartatni azt.
Rubens Barrichello – 2002
Kétségtelenül az F1 történetének leghírhedtebb csapatutasítása következett be a 2002-es Osztrák Nagydíjon, amikor a Ferrari a szezon mindössze 6. versenyén állította félre Rubens Barrichellót az első helyről, hogy segítse az első 5 futam alatt több mint két futamgyőzelemnyi (!) előnyre szert tevő Michael Schumachert. Ez, illetve a szezon későbbi alakulása is érzékelteti, mennyire szükségtelen volt ez a húzás a maranellóiak részéről, akik az F1-rajongók és a világ sportszeretőinek jelentős részét haragították magukra.
Persze Barrichello is tett azért, hogy még nagyobb legyen a botrány, hiszen a verseny előtt megbeszéltekkel szegült szembe úgy, hogy akkor még nem tiltakozott Schumacher elengedése ellen, majd hogy még látványosabb legyen az egész, egészen az utolsó kör utolsó kanyarjáig kivárt a félreállással. Az eredmény: hatalmas füttykoncert a nézőtérről és egy zavart Schumacher, aki a dobogón felhúzta maga mellé Barrichellót és az első helyért járó trófeát is átadta neki, amiért egyébként később az FIA büntetést rótt ki.
Az eset hátteréről, utózöngéiről és arról, hogy Schumacher hányszor és hogyan adta vissza a kölcsönt, alábbi cikkünkben olvashat:
Michael Schumacher – 1999
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a pályafutása során csapattársa által többször is segített Michael Schumacher is átadott egyszer egy győzelmet, ami után Eddie Irvine viccesen megjegyezte, hogy most kiderült, Schumacher nemcsak a legjobb első számú, hanem a legjobb második számú pilóta is. Természetesen az 1999-es Maláj Nagydíjról van szó. Miután már az Olasz Nagydíj előtt kísérletet tett a visszatérésre a silverstone-i lábtörése után, a csapattársát vélhetően vb-címhez segíteni aligha akaró Schumacher végül a Ferrari elnökének parancsára, az idény utolsó előtti futamára ült ismét versenyautóba, majd az időmérő edzésen mindenkit állva hagyott és 1 másodperces előnnyel szerezte meg a pole-t.
Ezek után a versenyen is simán nyerhetett volna, ám ehelyett beállt a Ferrari mögé és gyakorlatilag megnyerette a versenyt Irvine-nal, hogy aztán az FIA még megszorongassa egy kicsit a maranellóiakat, akik végül megtarthatták a pontjaikat. Erre nagy szükségük is volt a konstruktőri vb-címhez, Irvine azonban az egyénit végül nem tudta megnyerni, így az Mika Häkkinené lett.
Az 1999-es Maláj Nagydíj hátteréről alábbi cikkünkben olvashat:
Kizárta a Ferrarit és világbajnokot hirdetett az FIA, de csak magát járatta le
Mika Salo – 1999
Noha bizonyos szemszögből nézve egyetlen előzésen, kicsit más oldalról pedig Schumacheren múlt Eddie Irvine 1999-es világbajnoki címe, valójában az ír versenyző az évi 4 győzelméből egyet sem aratott erőből, úgyhogy csak a szerencsének és a McLaren bukdácsolásának köszönhette, hogy egyáltalán az utolsó futamig versenyben volt Häkkinennel. Ausztráliában a két McLaren kiesését és Schumacher műszaki hibáját kihasználva győzött; Ausztriában a wokingi autók egymásnak mentek a rajt után; Malajziában Schumacher engedte el, az Osztrák Nagydíj után rendezett német versenyen pedig a törött lábú Schumachert helyettesítő Mika Salo állt félre előle.
Noha ezt az év elején a BAR-nál Ricardo Zonta helyére már beugró, Schumachert az Osztrák Nagydíjtól malajziai visszatéréséig helyettesítő finn akkor még nem tudhatta, Hockenheimben a Ferrari 2002 végéig tartó F1-es pályafutása egyetlen futamgyőzelmi esélyétől fosztotta őt meg, hiszen se előtte, se utána nem nyert a száguldó cirkuszban.
Persze akárcsak Malajziában, itt is teljesen érthető volt a Ferrari döntése, hiszen az egyik versenyzőjüknek volt még esélye a vb-címre, míg a másiknak nem, és Salo is tudta, hogy mi a feladata, így – bár jól természetesen nem esett neki – félreállt, majd utólag Irvine-tól megkapta az első helyezettnek járó trófeát. Ez volt egyébként az 1994-ben bemutatkozó pilóta első dobogós helyezése az F1-ben, a másodikat még ebben az évben az Olasz Nagydíjon érte el egy harmadik hely formájában.
Egyszer nyerhetett volna az F1-ben Schumacher helyettese, de a Ferrari nem engedte
David Coulthard – 1997, 1998
Az idei Magyar Nagydíj előtt legutóbb David Coulthard volt az a McLaren-pilóta, akinek győzelmet kellett átengednie a csapattársának, a skót ráadásul egészen elképesztő módon zsinórban két versenyen tette ezt meg. Előbb az 1997-es szezonzáró, Michael Schumacher és Jacques Villeneuve ütközéséről emlékezetes jerezi Európa Nagydíjon, majd egy futammal később, az 1998-as szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon.
Sokan talán nem emlékeznek rá, hogy a Schumacher és Villeneuve ütközése miatti botrány árnyékában milyen nevetséges módon dőlt el a 97-es jerezi futam győztesének kiléte, amikor az élen álló Villeneuve az utolsó kör végén gyakorlatilag mindkét McLarent elengedte. A felettébb gyanús manővert utólag vizsgálata az FIA, de nem találtak szabálytalanságot, Coulthard 2014-ben az Autosportnak azonban állította, hogy Ron Dennis, a McLaren, illetve Frank Williams, a Williams csapatfőnöke megegyezett a verseny előtt, hogy a McLaren segíteni fogja Villeneuve-öt a Schumacher elleni harcban, a kanadai pedig cserébe visszaadja a kölcsönt.
Miután Häkkinent a verseny alatt a tervezettnél korábban kihívták a boxba, hogy ne kerüljön Villeneuve útjába, Coulthard átugrotta a csapattársát, a McLaren ezért később Häkkinen elengedésére kérte. A skót először nem állt kötélnek, de végül körökön át tartó rádiózás után – ami alatt Dennis már az állásával fenyegette – megtette, amire kérték, de ekkor még nem tudhatta, hogy a győzelmet ajándékozta oda, hiszen a Schumacher kiesése miatt az első öt hely bármelyikén célba érve világbajnokká váló Villeneuve csak az utolsó körben engedte el őket.
Az 1998-as Ausztrál Nagydíjon történt eset ennél valamivel egyértelműbb volt, noha annak részleteire is csak utólag derült fény. A McLaren ugyanis az autójuk szezon előtti megbízhatatlansága miatt arra utasította a versenyzőit, hogy a futamon a rajt utáni első kanyarig versenyezhetnek, utána pedig nem hajszolhatják 100%-on a törékeny kocsit. Mivel Häkkinen fordult elsőként, Coulthard tudta, hogy innentől nem támadhatja a finnt, aki azonban a meghackelt csapatrádió miatt tévesen állt ki a boxba, ezzel elveszítve az első helyet. A McLaren ezért az előzetes megállapodást betartatva félreállásra szólította fel a skótot, aki az utolsó előtti körben a célegyenesben ezt meg is tette.
25 éve: Szurkoló által meghackelt csapatrádió okozott botrányt az F1-es szezonnyitón
René Arnoux – 1982
A győzelmet kénytelen-kelletlen, de átadó versenyzők után nézzünk három olyan esetet, amikor az adott pilóta vagy nem volt hajlandó félreállni a csapattársa elől és inkább nyert, vagy a csapat akaratával szembemenve ellopta a győzelmet. Az 1982-es Francia Nagydíjon René Arnoux előbbit tette, amikor a Renault-istálló a csapat és a pilóták hazai futamán Alain Prost elengedésére kérte. A bajnokságot Didier Pironi vezette a Ferrarival, miközben a Professzor 19 ponttal csak a 6. helyen állt. Arnoux-nak azonban ennél is kevesebb, csupán 4 pontja volt a 16 futamos szezon 11. nagydíja előtt, ezért a franciák indokoltnak látták Prost támogatását.
A pole pozíciót megszerző Arnoux ráadásul önként (!) ajánlotta fel az időmérő utáni csapatmegbeszélésen, hogy amennyiben a helyzet úgy kívánja, félreáll Prost elől, csakhogy másnap a csapat hiába jelezte neki a létező összes módon, hogy itt az ideje betartani az ígéretet, akkor már másként látta a helyzetet. Utólag azt mondta, hogy 23 másodperces előnyt azért nem volt kész feláldozni, és nem is lett volna rá lehetősége, ellenben, ha csak 5-10 másodperccel vezetett volna Prost előtt, akkor visszalassít.
A Renault-nál természetesen forrtak az indulatok a verseny után, a csapat pedig közölte, hogy a hátralevő versenyeken Arnoux minden segítséget megad majd a csapattársának. A heteken belül már a Ferrarival tárgyaló, a Renault-t a szezon végén elhagyó pilóta ezzel szemben még Monzában is nyert (Prost kiesett) és végül mindössze 6 ponttal végzett Prost mögött az összetett 6. helyén. A Professzor a 4. lett 10 ponttal a világbajnoki címet megnyerő Keke Rosberg mögött.
Arnoux Prost előtt
Didier Pironi – 1982
Az 1982-es szezon másik, a Francia Nagydíjon történtnél sokkal emlékezetesebb csapatutasításos botránya az idény negyedik futamán, a FISA-FOCA botrány miatt csonka mezőnnyel rendezett San Marinó-i Nagydíjon esett meg. Már 1981-ben is voltak baljós előjelei annak, hogy a Ferrarinál abban az évben kialakult Gilles Villeneuve–Didier Pironi kettős kapcsolata hozhat balhés helyzteteket, de Imolában olyasmi történt, amivel kapcsolatban azóta is sokakat kételyek gyötörnek.
A két Renault kiesése után a vörös autók ugyanis megkapták az utasítást, hogy tartsák a sorrendet, azaz Villeneuve maradjon az élen, Pironi pedig ne támadja őt. Utóbbi azonban előzött, mire a kanadai azt hitte, csapattársa csak a nézőknek autózik, és belement a játékba. A két autó innentől oda-vissza előzgette egymást, Pironi azonban az utolsó körben végül úgy előzte meg Villeneuve-öt, hogy azzal megnyerte a versenyt. Villeneuve ezt totális megdöbbenéssel fogadta, hiszen eddig a pontig a barátjának tartotta Pironit, és úgy érezte, hogy a francia elárulta őt.
Villeneuve megfogadta, hogy soha többet nem beszél Pironival, a sors pedig tett róla, hogy be is tartsa az ígéretét, két héttel később, a Belga Nagydíj időmérőjén ugyanis halálos balesetet szenvedett, miközben csapattársa idejét is próbálta felülmúlni. Noha bizonyítani nyilván soha nem lehet, hiszen Villeneuve már nem tudja megerősíteni, hogy valóban így volt-e, sokak szerint a Pironi iránt érzett dühe vezetett a balesethez, de könnyen lehet, hogy tényleg puszta félreértés történt közte és az őt elengedni próbáló Jochen Mass között.
Pironi ezután harcban volt a vb-címért, de hét versennyel később, Hockenheimben Villeneuve-éhez nagyon hasonló balesetet szenvedett, ami derékba törte F1-es karrierjét. Őt évvel később, motorcsónakversenyen halt meg, miközben felesége már ikerikkel, Didier-vel és Gilles-el volt terhes…
Pironi (jobbra) és Villeneuve 1982-ben, Imolában
Carlos Reutemann – 1981
Az 1981-es szezonnak a Williams első világbajnokaként és címvédőként nekivágó Alan Jones rögtön megnyerte a szezonnyitó Long Beach-i futamot, majd a második versenyen, a brazíliai Jacarepaguában ő is megtudta, milyen az, amikor ő a szenvedő fél. Fontos előzmény, hogy a szezon előtt a Williams olyan szerződést írt alá Carlos Reutemannal, Jones csapattársával, amely kimondta, hogy amennyiben a két Williams több mint 20 másodperccel vezet a harmadik helyezett előtt, Jones és Reutemann között pedig nincs több 4 másodpercnél, az ausztrál pilótának kell nyerni.
Jones az önéletrajzi könyvében azt írta, mindez Frank Williams ötlete volt, aki így akarta elejét venni annak, hogy két versenyzője kiüsse egymást az első két helyen autózva. „Carlos tágra nyílt szemekkel aláírta az egyezséget. Ha nem tetszett neki, mondania kellett volna valamit. Én szilárdan hiszek abban, hogy az általad kötött megállapodások szerint kell élned, legyenek azok bármilyenek is, és váljanak idővel kevésbé kellemessé. Mint kiderült, Carlos nem így látta ezt” – írta Jones.
Talán ők maguk sem gondolták, hogy rögtön a második versenyen előáll majd egy olyan helyzet, amelyben csapatutasítást kell alkalmazni, de előállt: a brazíliai esőben a két Williams több mint egy perccel vezetett a harmadik helyen álló Riccardo Patrese előtt, amikor a csapat bemutatta a táblát az élen álló Reutemannak, hogy engedje el Jones-t. Utóbbi arra számított, hogy az argentin teátrális módon majd az utolsó körben áll félre, ám végül ezt sem tette meg és nyert.
Reutemann (balra) egy életre leírta magát Jones-nál (jobbra)
„Az utolsó körben világossá vált, hogy nem fogja tiszteletben tartani a megállapodást. Azt gondoltam, »Ez a pöcs nem fogja megtenni«, és nem is tette. Továbbment, én pedig őrjöngtem. Sokszor megtámadhattam volna, és ha nincs a megállapodás, meg is teszem. Gyorsabb voltam, és úgy éreztem, könnyedén nyerhetnék, Frank pedig jól tudta, hogy a megállapodás nélkül beszúrtam volna [Reutemannak] a belső íven, vagy máshol. A megállapodás célja az volt, hogy ne kockáztassunk a másikkal szemben, Carlos viszont nem tartotta be azt, amit aláírt. Ez az, ami feldühített. A verseny után nem beszéltem vele, csak annyit mondtam Franknek, hogy »Mostantól mindent szabad«. Frank aznap csak a második helyért járó pénzt fizette ki neki büntetésként, és ha Carlos arra számított, hogy bármilyen segítséget adok neki a bajnoki címért zajló csatában, azt ekkor eljátszotta” – emlékezett vissza az ausztrálok mai napig utolsó F1-es világbajnoka.
Merthogy Reutemann végül az utolsó futamig harcban volt a vb-címért, miközben Jones az utolsó előtti futamon történt kiesésével kiszállt a versenyből, majd bejelentette a visszavonulását. A szezonzáró Las Vegas-i Nagydíjon azonban esze ágában sem volt segíteni a pole-t megszerző argentinnak, sőt, még át is verte őt, hogy aztán a rajtnál faképnél hagyja és megnyerje pályafutása utolsó nagydíját, de ez már egy másik történet…