A Michael Schumacher Forma–1-es üléshez segítő korábbi csapatfőnök úgy véli, kettős lábtörése után a német pilóta azon volt, hogy a Ferrari ne nyerjen világbajnoki címet Eddi Irvine-nal. Merész kijelentés, de Jordan szerint honfitársa is ezt gondolja.
Érdekes felvetéssel állt elő David Coultharddal közös, Formula for Success nevű podcastjában Eddie Jordan, az egykori Forma–1-es Jordan-istálló alapítója. Az ír üzletember és a skót ex-pilóta a legnagyszerűbb szárnysegédekről beszélgettek, amikor szóba került, hogy szerintük melyik minden idők legjobb F1-es pilótapárosa. „Szerintem valószínűleg a Prost–Senna [kettősre] fogunk az első számúként emlékezni, mert annyira brilliánsan tehetségesek voltak. Prost négy vb-címet nyert, Senna is nyert egy halommal, és hihetetlenül gyorsak voltak” – fejtette ki véleményét Jordan az 1988-ban és 89-ben egy csapatban versenyző, utóbb évben Szuzukában összeütköző párosról.
Amikor pedig a szárnysegédekre terelődött a szó, természetesen Michael Schumacher és mindenkori csapattársainak neve is szóba került, Jordan pedig érdekes dolgokat mondott arról az évről, amelyben egykori pártfogoltja és honfitársa, Eddie Irvine harcban volt a világbajnoki címért.
A Schumacherrel 1996 és 1999 között a Ferrarinál versenyző pilótának 1993-ban a bemutatkozás lehetőségét megadó, Irvine-t szinte fiaként istápoló Jordan szerint ugyanis a kettős lábtörése után lábadozó, a szezon utolsó két futamára visszarángatott Schumacher Irvine és a Ferrari ellen dolgozott.
„Michael visszatért és mindenkinek azt mondta, hogy azért tér vissza, hogy segítsen Eddie Irvine-nak bajnoki címet nyerni. De nem tette ezt meg. Mindent megtett azért, hogy a Ferrari ne nyerjen, mert nem akarta, hogy mással legyenek világbajnokok, mint ő. Ezt gondolom és Irvine is ezt gondolja” – mondta az Irvine-hoz hasonlóan Schumacher is F1-es üléshez segítő korábbi csapatvezető, aki ezek szerint olyat is tud, amit a Ferraritól az 1999-es szezon végén távozó pilóta eddig nem tárt a nyilvánosság elé.
„Ha megnézzük, hogy [Schumacher] miként kezelte a szuzukai versenyt, semmit nem tett, hogy segítsen Eddie-nek, miközben Mika [Häkkinen] lett a bajnok. Te voltál a csapattársa, és mindenki boldog volt, mert valószínűleg ő érdemelte meg jobban a címet” – mondta az akkor a McLarennél versenyző Coulthardnak Jordan, akinek szavait azért nem árt némi szkepticizmussal kezelni.
Az való igaz, hogy Schumachernek nem igazán akaródzott visszatérni a 99-es szezonban, csak miután Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke megtudta, hogy vígan focizgat a kertben, nyomást gyakorolt rá. Schumacher ezért a Maláj Nagydíjon már ott volt, és miután mindenkit állva hagyott az időmérőn, megnyerette Irvine-nal a versenyt.
Hogy ne akarta volna segíteni az írt, az már itt megdőlt, hiszen odaadott neki egy győzelmet, majd Szuzukában 3 és fél tizeddel megverte Häkkinent az időmérőn és megszerezte a pole-t. A rajtnál azonban a finn megelőzte őt, majd el is szakadt Schumachertől és megnyerte a versenyt, miközben az autóját az időmérőn összetörő, csak az 5. helyről induló Irvine a 3. pozícióban futott be.
Mivel Häkkinen győzelme esetén Irvine-nak a második hely is kevés lett volna, Schumachernek nem lett volna értelme elengedni az írt, és egyedül csak akkor tudta volna kikaparni neki a gesztenyét, ha elkapja Häkkinent és megnyeri a versenyt. Hogy erre lett-e volna esélye (5 másodperccel Häkkinen mögött ért célba), és csak inkább elautózgatott a második helyen ahelyett, hogy 100%-os erőbedobással veszi fel a kesztyűt a McLaren világbajnokával, azt alighanem csak Schumacher tudta volna megmondani. Lehet, hogy erre gondolt Jordan?
Az mindenesetre biztos, hogy a Ferrarinál Schumacher balesete után elkezdtek a 2000-es autó fejlesztésére koncentrálni, ami Irvine szerint is abszolút logikus döntés volt, és Ross Brawn, a Scuderia akkori technikai igazgatója szerint vegyes érzésekkel fogadták volna, ha nem a velük negyedik éve próbálkozó Schumacherrel érnek fel a csúcsra. Azt pedig már csak lábjegyzetként tehetnénk hozzá, hogy amennyiben Irvine a szuzukai 3. helyével világbajnok lett volna úgy, hogy Häkkinen csak 2., a szezon során szerzett 4 győzelméből egyikről sem mondhatta volna el, hogy erőből, a fő riválisait legyőzve szerezte, hiszen Ausztráliában a két McLaren kiesett, míg Schumachert technikai gondok hátráltatták; Ausztriában a két McLaren ütközött a rajt után; Hockenheimben Häkkinen defektett kapott, majd Salo átadta Irvine-nak az első helyet; Malajziában pedig szintén ajándékba kapta a győzelmet.
Hogy így is az utolsó versenyig harcban volt a címért – sőt, mi több, 4 pontos előnyben érkezett a szezonzáróra –, az az ő elmondása szerint is a Ferrari jobb megbízhatóságának és a McLaren–Häkkinen páros sorozatos hibáinak volt köszönhető.
Häkkinen és a McLaren 24 évvel ezelőtti szezonja máig kísérti a Red Bull zsenijét