back to top
2024. november 22. 05:02

KezdőlapWRCMesebeli Afrika: közel harminc éve volt legutóbb holtverseny a WRC-ben

Mesebeli Afrika: közel harminc éve volt legutóbb holtverseny a WRC-ben

-

Rommá tört Audi, vezetni kénytelen navigátor, és ez csak a pályabejárás volt az 1985-ös Elefántcsontpart Rallyn. Az afrikai verseny ugyanúgy holtversenyt hozott, mint most az Akropolisz Rally a WRC2-ben.

Elképesztő izgalmakat hozott a WRC2-ben az Akropolisz Rally, a power stage-en ugyanis Sami Pajari defekt miatt leadta a 28.5 másodperces előnyét. Az indulásra való pénzt közösségi gyűjtéssel összeszedő Robert Virves pont ennyivel volt gyorsabb, a két pilóta között így holtverseny alakult ki – a szabályok értelmében ilyenkor az első szakaszon jobb időt autózó versenyző győz, aki Pajari volt.

A DirtFish kiderítette, hogy hasonló holtverseny alakult ki az 1985-ös Elefántcsontpart Rallyn is, akkor a későbbi négyszeres világbajnok Juha Kankkunnen és csapattársa, Björn Waldegaard végzett azonos idővel. A két Toyota Celica Twincam Turbo több mint másfél órával előzte meg a harmadik helyezett Alain Ambrosinót…

Az Elefántcsontpart Rallyt Kankkunen nyerte meg, navigátora, Fred Gallagher pedig felidézte, hogy ez egy közúti verseny volt, szakaszok nélkül, időellenőrző pontokkal. Utólag bevallotta, hogy mindketten tudták, melyik rész dönt majd holtverseny esetén, noha annak idején azt mondták, fogalmuk sem volt erről. Ez volt egyébként Kankkunen második győzelme a WRC-ben.

„Olyan volt, mint a Szafari Rally, csak sokkal, de sokkal durvább és lassabb utakkal – emlékezett vissza Gallagher. – A szállás nem hasonlított ahhoz, mint amit akkoriban Kenyában találtál. Nem álmodtál arról, hogy minden évben visszamész, mint a Szafari Rallyra.”

Gallagher egyébként megosztott egy emlékezetes sztorit arról, amikor a pályát írták fel a verseny előtt a ralisport legsikeresebb női versenyzőjével, Michéle Moutonnal.

„Juha és én, Björn Waldegaar és Hans Thorszelius, valamint Michéle Mouton és Arne Hertz együtt mentünk a pályabejáráson, és mindannyian B-csoportos autókkal voltunk, mert ez még abban az időben volt, amikor még az igazit használtuk – magyarázta Gallagher. – Michéle elsőként futott az úton, majd mi követtük két perc különbséggel a por miatt, és eléggé nagy sebességgel mentünk. Aztán befordultunk a kanyarba, és egy meglehetősen összetört Audi feküdt a jobb oldali árokban, mint kiderült, Michéle egy vasúti szerelvénynek ütközött.”

Túl sok megoldás nem volt, a semmi közepén valahogyan helyre kellett hozni az Audit.

„Björn csodálatos szerelő volt, és pár óra múlva újra vezethetővé tette az Audi Quattrót, de például vezetőajtó és különböző dolgok nélkül – folytatta Gallagher. – Michéle pedig túlságosan sokkos állapotban volt ahhoz, hogy volánhoz üljön, így Juha vezette az Audit Arne Hertz-cel. Björn ment elöl Hansszal, és jegyzetelt mindannyiunknak, én pedig a Toyota Celicát vezettem, miközben Michéle Mouton volt a másodpilótám. Körülbelül kétszáz-kétszázötven kilométert tettünk meg, nagyrészt murvás úton – pedig nem is vagyok sofőr!”

Maga a verseny is emlékezetes maradt Mouton miatt, mert elterjedt a pletyka, hogy az Audi éjszaka autót cserélt, és Mouton a csapattársa, Franz Braun Quattrójával versenyzett. Ez persze nem von le semmit abból az érdeméből, hogy ő volt az első, és máig az egyetlen nő aki versenyt tudott nyerni a WRC-ben. Az Elefántcsontpart Rally pedig 1992-ben szerepelt utoljára a WRC versenynaptárában.

Friss