Tegnap ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy Bútor Robi elmesélte nem a győzelem volt a legnehezebb. Azt is kiveséztük már, hogy miért volt nehéz a Horvát Rally, de az is érdekelt, hogy mi változott az első kettő, 2004-es és 2006-os vb-futama óta. És persze a nagy kérdés, hogy szurkolhatunk-e még neki a vb-n. Előre lelőjük a poént, úgy tűnik, igen.
Érett versenyzés mutatott be Bútor Robi és Tagai Robi a Horvát Rallyn, amit csak egy érett fejjel gondolkodó páros tud megvalósítani. Robinak ez volt a harmadik világbajnoki futama. A 2004-es Szardínia Rallyn Citroën Saxo S1600-assal indult és 11. lett A6-ban, a 2006-os Wales Rallyn pedig Suzuki Ignis S1600-assal végzett az A6 6. helyén. Az akkori Bútor és a mostani között azonban nem csak másfél évtized a különbség.
„Az akkori eszemmel biztosan gyorsabban mentem volna, de nem tudtam volna hibátlanul végigcsinálni a versenyt. Azokon a vb-futamokon mindig voltak zűrök, nem tudtam ennyire jó itinert írni és nem is jöttek vissza úgy az infók, mint most. Gyengébb itinerrel sokkal többet vállaltunk… Lehet, hogy az akkori Bútor Robi nem is ért volna most célba – nevet a mostani Bútor Robi –, de most nem is úgy mentem ki, hogy nyerni akarok.
Azt láttam, hogy a verseny előtt jól kiszámoltad, hogy a 11. és a 6. hely után most az első jön. De azért ez nem ennyire egyszerű. Akkor a mezőny is erősebb volt. Szardínián iszonyat erős Szuper–1600-os mezőnyben mentünk: Jari-Matti Latvala, Kris Meeke, PG Andersson, Urmo Aava, Kosti Katajamaki, Xevi Pons, Nicolas Bernardi, Conrad Rautenbach… 26-an voltunk.
Ráadásul mind a két vb-futamunkon jobb autóval mentek az ellenfelek. Most fordult elő először, hogy ugyanolyan technikával versenyezhettem.“
Na itt jött a kérdés, ami talán a legjobban érdekelt Robitól. Ha a mostani Bútor Robi odaállhatott volna a 2004-es Bútor Robi mellé a Szardínia Rally rajtjában, milyen tanácsot adott volna neki?
„A legfontosabb, hogy ez nem ORB-futam, itt nem szabad száz százalékon menni. Menj magadhoz képest 80%-ot mert ha arra ráteszel, akkor ki fogsz esni. Ritkán adatik meg, hogy vb-futamon indulj, és sokkal jobb célba érni, mint a harmadik gyorsasági után az erdőben nézni a versenyt, várni, hogy majd valaki érted jön és lógó orral haza kullogni.“
Ez a nyolcvan százalék azért nem hangzik túl jól, főleg akkor nem, ha valakit fűt a versenyzés vágya és biztos vagyok benne. hogy ez a versenyzés élményéből is elvesz.
„Ez így van. Veled is beszélgettünk erről többször is, hogy azért nem szerettem külföldön menni, mert nem mehettem azt a versenytempót, amit tudok. Azt a tempót, amit itthon a Saxóval mentem, soha sehol nem tudtam megismételni külföldön. Cereden úgy végig tudok menni, szinte fejből, hogy nem sok marad benne. Itt a tíz pályából kettőnél volt meg a rajt utáni első kanyar, a többinél még annyi sem.“
Robi csak az RC3-at említette az interjú első részében, de a WRC2 Mastersben, ahol a negyven feletti pilóták indulnak is negyedikek lettek volna a Rally4-es Peugeot-val. Vagyis akár még egy világbajnoki dobogóért is versenybe szállhatnának. A kérdés adja magát: lesz-e folytatás a vb-n?
„Azt gondolom lesz.“
Ez az! Ezt a választ vártunk. De hagyjuk beszélni Robit.
„De csak ugyanilyen hobbista jelleggel, mint most.“
Ez nekünk tökéletesen megfelel, nem is kérünk többet, mikor és hová menjünk?
„Hazafelé jövet megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy jövőre az Akropolisz Rallyn rajthoz kéne állni, de ott már egy Rally3-as autóval, a nagy mezőnyben, a juniorok ellen.
Legyen jó kemény verseny, jó kemény ellenfelekkel. Legyen egyenlő feltételünk, ott álljunk mi is az M-Sportnál a sorban, hiszen csak nekik van Rally3-as autójuk és várhatóan egy éven belül másnak sem lesz, tehát mindenki azonos technikával indulhat. Ezt találtam ki egy órával a cél után. Jó lesz, nem?“
Naná!
Az interjú első része itt olvasható.