„Ha visszamehetnék arra a napra, megtenném” – három éve halt meg Anthoine Hubert

Napra pontosan három évvel ezelőtt vesztette életét a spái horrorbukásban a Forma-2 mezőnyének egyik feltörekvő csillaga, Anthoine Hubert. A három héttel 23. születésnapja előtt az égi versenypályákra távozó francia versenyzőről a balesetben súlyos sérüléseket szerző Juan Manuel Correa emlékezett meg.

Három éve ilyenkor már a teljes autósportos közösség gyászolt, miután a Forma-1-es Belga Nagydíj betétfutamaként rendezett szombati Forma-2-es főversenyen hatalmas balesetet szenvedett, majd az abban szerzett sérüléseibe belehalt Anthoine Huber, az Arden pilótája. A 22 esztendős versenyző láncreakció áldozata lett, amelyet Giuliano Alesi defekt miatti kicsúszása indított el.

Alesi az Eau Rouge-ban a falnak csapódott, majd autója visszapattant a pályára, a mögötte érkező versenytársai elé. Hubert a roncsot kikerülni próbáló, emiatt nagyot fékező Ralph Boschung autóját találta el, miközben Boschunghoz hasonlóan ő is jobbra mozdult. Az ütközést követően a francia autója 216 km/h-s sebességgel csapódott bele a Raidillon-kanyar védőfalába, majd onnan visszapattanva az Alesi autójáról leszakadt törmelékre rászaladó, emiatt sérült első szárnnyal és első felfüggesztéssel száguldó Correa útjába került. Az amerikai versenyző már nem tudott mit tenni a becsapódás elkerüléséért, és 218 km/h-s sebességgel telibe találta a sérült Ardent. Correára 65,1 G, Hubertre 81,8 G hatott az ütközés pillanatában.

„A két autó ütközésének dinamikája a sebesség és a pályagörbe tükrében olyan volt, amely során rendkívül nagy energia közvetítődött és oszlott el, túlélhetetlen traumát okozva Anthoine Hubert-nek, és nagyon súlyos sérüléseket Juan Manuel Correának” – állt az FIA balesetről kiadott vizsgálati anyagában.

A fierce racer.
A talented winner.
A dear Friend.

Remembering Anthoine Hubert – forever and always ❤️

#AH19 pic.twitter.com/PM7GKr9c1i

— Formula 2 (@Formula2) August 31, 2022

A Forma-2 Twitter-oldala monacói győzelmével emlékezett Hubertre

Correa súlyos lábsérüléseket szenvedett és a kórházban kis híján ő is életét vesztette, de végül felépült, és tavaly a Forma-3-ban visszatért a versenypályákra. Az amerikai az idén is az F3 mezőnyében versenyez, a múlt hétvégén pedig a többek között a 3 évvel ezelőtti baleset következtében jelentősen átépített és biztonságosabbá tett spái pályán is rajthoz állt. Ezután pedig az F1 Feeder Series Podcastban két csapattársa, Victor Martens és Gregoire Saucy „társaságában” beszélt arról, hogy mennyire változtatta meg a baleset, és milyen érzés évről évre visszatérnie annak helyszínére.

„Minden alkalommal igencsak érzelmes visszatérni Spába, és szerintem nemcsak nekem, hanem a teljes Forma-2-es Forma-3-as közösségnek. Azóta mindannyian másképp tekintünk erre a pályára. Ne értsetek félre, továbbra is imádjuk, én személy szerint élvezem a visszatérést és a versenyzést ott, és örülök, hogy marad a versenynaptárban, de Anthoine emléke örökre összefonódott ezzel a versennyel, különösen az én esetemben, hiszen a baleset részese voltam, komoly hatással volt rám, és megváltoztatta az életemet.”

I miss u Tonio. pic.twitter.com/tKT5bwC9dc

— PIERRE GASLY 🇫🇷 (@PierreGASLY) August 25, 2022

Pierre Gasly minden évben virággal emlékezik barátjára a baleset helyszínén

„Ami a visszatérést illeti, a tavalyi év keményebb volt, pusztán vezetési és versenyzési szempontból is. Sokkal többet kezdesz gondolni a kockázatokra, ami összességében is jellemző volt rám a baleset után. Hirtelen elkezded érzékelni, hogy mekkora kockázatnak teszed ki magad, míg előtte talán próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy nagyon gyorsan vezetünk autókat. Tavaly még a verseny alatt is eszembe jutott a baleset. Nem hátráltatott olyan értelemben, hogy ugyanúgy a padlóig nyomtam a gázt, de eszembe jutott. Az idén viszont próbáltam kicsit más megközelítést alkalmazni és sokkal inkább a sport részére összpontosítani. Nem fogadtam el annyi felkérést és interjú-megkeresést a sajtó részéről, mert tudtam, hogy mindenki a balesetről akar majd beszélni velem. Tavaly ez kissé sok volt.”

„Ez a másfajta megközelítés pedig be is vált, mert így csak egy pilóta voltam a sok közül a versenyhétvége alatt, és a munkámra koncentrálhattam, valamint jobban is élveztem, mert kisebb volt a háttérzaj. De tudtam, hogy ez a podcast augusztus 31-én jelenik meg, ami [Hubert halálának] a harmadik évfordulója. Őrület, hogy már három éve történt. Bizonyos szemszögből olyan, mintha ezer éve lett volna, más szempontból pedig olyan, mintha tegnap. Nem bánom, ha beszélnem kell róla, mert megőrzi Anthoine emlékét és az örökségét, hiszen mindig emlékezünk rá, amikor Spáról beszélünk.”

Az ART pilótája érdekes és igen mély fejtegetésbe is belement azzal kapcsolatban, hogy miként változtatta őt meg a baleset, és felelevenített egy beszélgetést csapattársával, Victor Martens-el a múlt hétvégéről.

Today marks 3 years, but it seems like yesterday…Always racing for you my bro 🇫🇷#ah19 pic.twitter.com/f7jCKC6lj1

— Juan Manuel Correa (@JMCorrea__) August 31, 2022

„Ma volt három éve, de olyan, mintha tegnap lett volna.. Mindig érted versenyzem tesó” – írta az évfordulón kitett posztjához Correa

„Ez az egész összességében jobb emberré tett, és igazán megváltoztatott. Három éve fiatalabb voltam, azóta felnőttem, ami az élet része, de őszintén hiszem, hogy nem váltam volna felnőtté úgy, ahogy az elmúlt három évben, ha nem történt volna meg a baleset. És ennek a nagy része pozitív dolog. Victorral beszéltünk is erről a múlt héten Spában, és remek kérdéssel fordult hozzám. Azt kérdezte, hogy »Ha Anthoine nem halt volna meg, és egyedül szenveded el ezt a balesetet ugyanezekkel a sérülésekkel és ugyanígy zajlik a felépülésed, akkor összességében pozitív vagy negatív hatással lettek volna az életedre a történtek?«”

„Remek kérdés volt, mert én is ezt kérdezgettem magamtól. És szerintem sok szempontból így több volt a pozitívum, mint a negatívum, mert ez arra kényszerített, hogy másként tekintsek az életre, másként közelítsek meg dolgokat, kevesebbel is boldog legyek, értékeljem a kisebb dolgokat is az életben, nyitottabb legyek és a többi. De Anthoine elment, és természetesen, ha visszamehetnék arra a napra, és másként csinálhatnám a dolgokat, akkor én és bármelyikünk ezt tenné. A mentális felépülés hosszú és kemény volt, de a végén pozitívumokkal jöttem ki belőle, amire büszke vagyok.”