A mai napon ünnepli 69. születésnapját idősebb Jacques Villeneuve, Gilles öccse, illetve ifjabb Jacques nagybátyja. A kanadai autóversenyző rokonaival ellentétben sikertelenül próbálkozott a Forma-1-ben, pedig hazájában bátyjáéhoz hasonlították tehetségét. Később többször is súlyos balesetet szenvedett és a rákkal is meg kellett küzdenie.
Ha egy F1-es rajongót megkérdeznénk, hogy ki az a Jacques Villeneuve, akkor szinte mindenki rávágná, hogy 1997 világbajnokáról van szó, aki 11 F1-es futamgyőzelme mellett nem mellesleg az Indy 500-at is megnyerte. Azon viszont már alighanem többen meglepődnének, hogy ez nem a teljes válasz.
Jacques Villeneuve nevű autóversenyzőből ugyanis kettő volt, és nem meglepő, hogy a másik is ennek a családnak a tagja. A ma 69 éves Jacques-Joseph Villeneuve-ről, azaz idősebb Jacques Villeneuve-ről van szó, aki az ismertebb Jacques nagybátyja, illetve a néhai Gilles öccse.
Embed from Getty Images
Idősebb Jacques Villeneuve az 1981-es Caesars Palace Nagydíj hétvégéjén
A kanadai exversenyző csupán F1-es hétvégéig jutott el, futamra egyszer sem kvalifikálta magát. Emiatt sokan azt gondolják, hogy tehetségből sokkal kevesebb jutott neki, mint legendás bátyjának, ám az őt közelről ismerők szerint inkább hozzáállásbeli különbségek miatt jártak be teljesen más pályaívet.
Nem az F1-ben lett sikeres
Idősebb Jacques Villeneuve bátyja után közel 4 évvel, 1953. november 4-én született Kanada Québec tartományában. Gilles-t követve hómobilokon kezdett el versenyezni, de vele ellentétben később, az autóversenyzés kedvéért sem adta fel ezt a műfajt, és hatalmas sikereket ért el benne.
1980-ban megismételte testvére hat évvel korábbi eredményét, és megnyerte a világbajnokságnak számító futamot, ám ő nem állt meg ezen a ponton: 1982-ben és 1986-ban is felért a csúcsra, így a sportág történetében ő lett az első háromszoros győztes, és ezt azóta is csak egyvalaki szárnyalta túl.
Autóversenyzői pályafutását egy helyi túraautó-bajnokságban kezdte, ahol 1976 és 1978 között számos futamon diadalmaskodott, és egyszer az összetettben is ő végzett az élen. Ezt követően együléses sorozatokra, a Formula Fordra, valamint a Formula Atlanticre váltott, és utóbbiban ő lett az 1979-es idény újonca, a következő két évben pedig elhódította a bajnoki címet.
Az 1982-es év nyilvánvalóan nem volt könnyű számára, hiszen bátyja májusban életét vesztette a Belga Nagydíj időmérőjén. Ebben az idényben mutatkozott be a CART-ban, ám csupán egyetlen versenyen indult, és inkább a Can-Amre koncentrált. Abban a szezonban még csak a tizenkettedik helyen végzett, ám a következőben három versenyt is nyert, és az összetett élén zárt. 1984-től 1986-ig a CART-ban indult, legjobb eredménye a második idényében megszerzett nyolcadik pozíció volt.
Drivers Who Never Qualified for an #F1 Race.
#13: Jacques Villeneuve Sr., Arrows & RAM, 1981-83. 3 DNQs.#DNPQ pic.twitter.com/HuubGQm8S5
— The Motorsport Nut (@Motorsport_Nut) May 16, 2016
Villeneuve-ről azonban általában nem a sikerek jutnak az ember eszébe, Európában semmiképpen sem. Sokkal inkább az, hogy egyetlen Forma-1-es futamra sem sikerült kvalifikálnia magát, pedig háromszor is próbálkozott ezzel. 1981-ben a Kanadai és a Caesars Palace Nagydíjon, két évvel később csak hazájában indult el az időmérőn, és bár az utolsó alkalommal nem volt messze, egyszer sem vehetett részt a versenyen. Ennek következtében a Villeneuve-család Brabhamékkel és Winkelhockékkal van egy szinten Fittipaldiék és Schumacherék mögött: két tagjuk vett részt legalább egy F1-es viadalon, egy harmadik pedig csak a kvalifikációig jutott el.
Nem a tehetség hiányzott belőle
A fentiek tudatában sokakban az a kép él róla, hogy sokkal kevésbé volt tehetséges, mint akár bátyja, akár unokaöccse. Mindezt ráadásul még a sikerek sem feltétlenül cáfolják, hiszen azokra könnyen rá lehet mondani, hogy a Forma-1-nél sokkal gyengébb mezőnyben érte el, ami alighanem még igaz is. Ettől függetlenül akadnak, akik szerint az alapfeltevés nem állja meg a helyét.
Mark Hughes az Autosport Magazine egyik 2006-os számában igyekezett bemutatni Villeneuve sikertelen próbálkozásainak hátterét. Az 1981-es alkalmakkor például egyszerűen minden ellene szólt: a feladatot egy tartalékautóval kellett volna abszolválnia, amelynek szemmel láthatóan nagyobb volt a hasmagassága, mint a csapattárs Riccardo Patreséé, ráadásul rendre kihagyott a gyújtás. Mindez az Arrows borzasztó anyagi helyzetének volt betudható: az istálló fizetős versenyzőjének, Siegfried Stohrnak elfogyott a pénze, ezért távozott az alakulattól, amelynek szüksége volt némi anyagi támogatásra ahhoz, hogy eljusson a távoli helyszínekre. Ezért szerződtették Villeneuve-öt, aki bátyja egyértelmű tanácsa ellenére fogadta el az ajánlatot.
Két évvel később a története során egyetlen pontot sem szerző RAM Racing színeiben tett még egy próbát. A csapat csak az első kettő, valamint az utolsó futamon indulhatott el abban az évben, vagyis el lehet képzelni, mennyi esélye volt egy olyan pilótának, aki lényegében újonc volt. Villeneuve végül csupán 378 ezreddel maradt el a még továbbjutó helyen végző Mauro Baldi mögött. Sőt, a kanadai versenyző korábban futott olyan időt, amely elég lett volna a futamon történő részvételre, de pechjére ezt a szabadedzésen autózta.
Villeneuve-öt tehát semmiképpen sem kapott megfelelő technikát, és többen úgy vélik, hogy sokkal inkább ezen, mintsem a tehetségén múlott a kvalifikáció. Ez utóbbit már jóval korábban is bizonyította, és nem csak a pályán elért eredmények révén. Ahogyan Gilles-lel, úgy vele is előfordult, hogy a körülötte lévőknek leesett az álluk a teljesítményétől, és azóta is emlegetik az akkor látottakat. Az egyik ilyen akkor esett meg, amikor először tesztelt a Formula Atlanticben.
🇨🇦 #17 Jacques Villeneuve Sr. (DNQ)
🇬🇧 RAM 01 (Ford Cosworth DFV V8 3.0)
🇨🇦 1983 Canadian Grand Prix pic.twitter.com/UaIVrT86Py— F1 B-Side (@F1BSide) May 4, 2021
„Egy Savannah nevű helyre mentünk, és nagyon esett az eső – emlékezett vissza Chuck Matthews, a kanadai pilóta mérnöke. – Két másik, az Atlanticben tapasztalt srác volt velünk. Az volt az elképzelés, hogy addig mennek, amíg az eső eláll, mielőtt kiengedjük Jacques-ot. Az eső azonban nem állt el, így hát kiküldtük Jacques-ot, és azt mondtuk neki, hogy csak próbáljon ráérezni. A negyedik körre tizennégy másodperccel megjavította a többiek idejét. Behoztuk, és ráordítottunk, hogy »mondtuk, hogy nyugodtan«. Erre ő azt mondta, hogy »így tettem«.”
Képességei ellenére azonban messze nem ért el olyan világraszóló sikereket, mint akár bátyja, akár unokaöccse. Doug Shierson, aki a Formula Atlanticben volt a csapatfőnöke, mindkét fivért testközelből látta versenyezni, és meggyőződése, hogy Jacques volt annyira tehetséges, mint Gilles. Sőt, állítása szerint utóbbi versenyről versenyre gyorsult, öccse viszont azonnal fel tudta venni a tempót. Akkor miért vált legendává az egyik, és miért merült szinte teljesen a feledés homályába a másik? Shiersonnak erre is megvan a válasza.
„Az a felfogás, hogy ő valamiféle rosszabb kiadású Gilles, egyszerűen téves – szögezte le. – Szerintem azért nem jött össze neki [az F1-es pályafutás], mert nehézséget okozott számára, hogy pénzt kérjen vagy reklámozza magát, és minden bizonnyal elege volt Európából. Azt hiszem, az volt a különbség, hogy Gilles nagyon karrierorientált volt, és mindig azon töprengett, hogy miként tudna előrelépni, míg Jacquo nem így gondolkodott. Mindig is úgy vélekedtem, hogy ő egy kicsit önző módon közelítette meg a versenyzést, csak saját magát akarta kielégíteni. Ami viszont a tehetségét illeti, azt mondanám, hogy valószínűleg ugyanolyan jó volt, mint Gilles, csupán nem volt annyira céltudatos.”
Ezt a magyarázatot egy konkrétummal is kiválóan lehet érzékeltetni. Bátyja menedzserén, Gaston Parenten keresztül elintézte neki, hogy lehetőséget kapjon Európában, a Forma-3-ban. Villeneuve el is utazott tesztelni Monzába, Matthews pedig vele tartott. Ő árulta el, hogy versenyzője már a hetedik körében megdöntötte az F3-as körrekordot egy olyan pályán, amelyet korábban nem is ismert. Ennek hatására a Marlboro ott tartózkodó emberei szinte az autóban ülve íratták volna alá vele a szerződést. A cigarettamárka képviselői nem véletlenül voltak ott, hiszen a cég akkoriban az Alfa Romeo F1-es csapatát szponzorálta, és szívesen látták volna Villeneuve-öt az autóban.
„Remek üzletet kötöttünk – mondta a 2003-ban elhunyt Parent. – Jól megfizették volna, de az volt a lenagyszerűbb, hogy a szerződés szerint a második évben az Alfa Romeo F1-es csapatának tagja lett volna.” Villeneuve azonban végül kihátrált a megállapodásból, mivel nem kedvelte Európát, és honvágya volt. Pedig az Alfa Romeo az Arrowsnál vagy a RAM Racingnél mindenképpen nagyobb lehetőség lett volna a bizonyításra: bár ők sem tartoztak a legjobb csapatok közé, de a futamokon legalább elindulhattak, ráadásul 1982-ben – amikor Villeneuve bemutatkozhatott volna – Andrea de Cesaris révén a dobogóra is felállhattak.
Horrorbaleseteket élt túl és a rákot is legyőzte
Miután elhagyta a CART-ot, Villeneuve egészen 47 éves koráig folytatta az autóversenyzést. 1992-ben két futamon is részt vett a Toyoták számára kiírt Formula Atlanticben, ami önmagában persze nem nevezhető említésre méltónak. Az viszont már igen, hogy Trois-Rivières-ben egy régi autóval, a pénteki edzést kihagyva megszerezte a vezetést és megdöntötte a körrekordot, ezután viszont lerobbant az autója. Ekkor többek között unokaöccse, az akkor még csak szárnyait bontogató ifjabb Jacques is elment mellette, mintegy szimbolikusan jelezve a családon belüli generációváltást.
2001-ben, 8 évvel bátyja után és 16-tal unokaöccse előtt Villeneuve-öt beválasztották a Kanadai Motorsporthírességek Csarnokába a hómobilozásban elért eredményei miatt. Pályafutásának ezen részét még sokáig folytatta, ám a sikerek helyett horrorisztikus balesetekben volt része. Az első a 2008-as világbajnokságon történt, miután egy ütközés következtében lerepült a járműről, és egy másik elütötte.
„Nagyon ijesztő volt, a legrosszabb baleset, ami történhet egy hómobillal – nyilatkozta az eset után Todd Achterberg, a pálya menedzsere. – Nem jó dolog, amikor az ember csak csúszik lefelé, és a szánok kilencven mérföld per órás sebességgel jönnek felé.”
„Harmadik vagy negyedik voltam – ezt már Villeneuve mondta közvetlenül azelőtt, hogy kiengedték a kórházból. – Aztán eltaláltak, lerepültem a szánról, és egy másik elütött, amikor elhaladt mellettem.” A kanadai versenyző súlyosan megsérült: lába, valamint medencéje is több helyen eltört, és a gerince sem úszta meg károsodás nélkül.
Jacques Villeneuve Sr., Montreal 2015. pic.twitter.com/gqyPI0IjVg
— Jose Miguel Vinuesa (@Josemivn) June 9, 2015
Öt évvel később ismét bukott, de akkor „csak” a lábai sérültek meg. Élete 2014-ben került igazán veszélybe, amikor bélrákot diagnosztizáltak nála, miután hasfájásra panaszkodott. Betegsége már előrehaladott fázisban volt, és maga az érintett mondta el, hogy nehéz lesz meggyógyulnia.
Ezzel kapcsolatban azóta nem érkeztek hírek, de Villeneuve szerencsére a mai napig életben van. Ráadásul egészen biztos, hogy azóta javult az állapota, hiszen a 2015-ös Kanadai Nagydíj hétvégéjén visszatért a bátyjáról elnevezett pályára, és részt vett egy versenyen. Nem is szerepelt rosszul, hiszen a 40 indulóból a kilencedik helyet sikerült megszereznie.