Sajtóértesülések szerint a Ferrari már tavaly lecserélte volna Mattia Binottót, ám a Red Bull és a McLaren csapatfőnöke is visszautasította az ajánlatot. Nem kizárt, hogy a svájci szakember távozása hosszú időre nehéz helyzetbe hozza a maranellói istállót.
Ahogyan arról mi is beszámoltunk, Mattia Binotto távozik a Ferrari csapatfőnöki posztjáról, miután John Elkann elnök és Benedetto Vigna vezérigazgató elfogadták a lemondását. A hírek szerint utódjának személyére január elején derülhet fény. Sajtóhírek alapján a jelenleg az Alfa Romeót irányító Frédéric Vasseur lehet a befutó, de rajta kívül több név is felmerült.
A svájci szakembert 2019-es kinevezése óta folyamatosan érték kritikák, elsősorban azért, mert nem tűnt karizmatikus vezetőnek. Abban viszont szinte mindenki egyetértett, hogy a mostani idény lehet számára az idei fokmérő, amikor a szabályváltozások óriási esélyt adtak a Ferrarinak, hogy visszakapaszkodjon a közvetlen élmezőnybe. Ez az év elején sikerült, ám utána szinte minden fronton hibát hibára halmoztak, így a közvélemény szemében Binotto végleg megbukott.
Ami viszont a vezetőséget illeti, ők már jóval korábban, egészen pontosan a tavalyi szezon végén próbálták megtalálni az utódját. A RacingNews365.com úgy tudja, hogy a Ferrari megkereste a nagy rivális Red Bull csapatfőnökét, Christian Hornert, és egy hatalmas összegű fizetésről szóló ajánlatot tett le elé.
A brit szakember azonban ezt visszautasította, és bár az nem derül ki, hogy pontosan milyen indokkal, nyilvánvalóan külső szemmel is könnyen lehet logikusan érvelni e döntés mellett. Az Auto Motor und Sport Horner mellett Andreas Seidlt, a McLaren F1-es istállójának első emberét is megemlíti, ám ő szintén nem kért a lehetőségből.
Szörnyű következményei is lehetnek Binotto távozásának
Többé-kevésbé bebizonyosodott, hogy Binotto nem a legalkalmasabb személy a csapatfőnöki pozíció betöltésére, de egyáltalán nem biztos, hogy az utód javítani tud a helyzeten, legyen bárki a befutó. Sőt, ha a következő hónapok balul sülnek el, akkor a Ferrari olyan lemaradást szedhet össze a riválisokkal szemben, amelyet évekig maguk előtt görgethetnek.
Binottónak ugyanis volt két előnye, amit nehezen lehet pótolni, pláne egyszerre. Egyrészt korábban mérnökként dolgozott, így kollégáinál jobban rálátott az autóval kapcsolatos folyamatokra, és hatékonyabban tudta felügyelni azokat. Másrészt pedig 1995 óta a Ferrari kötelékében volt, vagyis volt ideje kiismerni a csapaton belüli politikát is.
Hiába érte el a célt, ez kevés volt – ezért kellett mennie Binottónak a Ferrari éléről
Ami az első aspektust illeti, Binotto talán a lehető legrosszabb időpontban távozik az istállótól, pont akkor, amikor az utolsó döntéseket meg kell hozni a jövő évi autóval kapcsolatban. A Ferrarinál így senki nem lesz, aki ilyen szinten átlátja a tervezési folyamatokat, így nagyobb eséllyel lépnek rossz útra. Ez esetben olyan olyan lépéshátrányba kerülhetnek a Red Bull-lal és a Mercedesszel szemben, hogy azt nemhogy jövőre, de a következő néhány évben is nehéz lesz behozni.
Ami a másik szempontot illeti, most egy olyan ember kerül a csapat élére, aki jóval kevésbé látja át az istálló szerkezetét. Mindez hatványozottan igaz akkor, ha külsős személy mellett döntenek, amire igen nagy az esély. Neki alighanem hónapokba fog telni, hogy kiismerje magát ezen a téren, ráadásul a mérnöki gárdát állítólag nagyon rosszul érintette Binotto távozása, így vélhetően nem lesz könnyű elfogadtatnia magát. Eközben pedig rögtön hatalmas nyomás lesz rajta az eredménykényszer miatt.
A Ferrari nem illik a modern F1-be
Binotto, valamint az ő tevékenysége és távozása azonban csak tünet: a probléma ott van, hogy a Ferrari sokkal jobban hasonlít egy futballklub működésére, mint egy modern F1-es csapatéra. Nem véletlen, hogy 1979 óta csupán Jean Todt irányítása alatt nyertek egyéni világbajnoki címet. „Érdekes” egybeesés, hogy pont a francia szakember volt az, aki megkapta a bizalmat, ráadásul ebben az időszakban a cégvezetésben sem voltak belháborúk.
A Ferrari egyike azoknak a csapatoknak, amelyek egy nagyobb vállalat vagy cégbirodalom részét képezik. Ilyen a Red Bull és a Mercedes is, ám érdemes megnézni az ottani viszonyokat. Hornerről és Toto Wolffról is elmondható, hogy nem csupán csapatfőnökök, hanem a vezérigazgatói posztot is ők töltik be az istállón belül, sőt, az osztrák üzletember társtulajdonos is. Mindez azt jelenti, hogy nagyobb hatalommal rendelkeznek, és nem befolyásolják túl nagy mértékben őket azok, akik papíron a feletteseik, ellentétben Binottóval és az elődeivel.
Nem véletlen, hogy a Red Bull 2005-ös beszállása óta nem váltott csapatfőnököt, és a Mercedes is csak egyszer, amikor Ross Brawn helyére Wolff érkezett 2013-ban. A hibrid korszakban viszont mindkét csapatnál az állandóság a jellemző. Eközben mi a helyzet a Ferrarinál? Nos, a vörösök jövőre már az ötödik csapatfőnöküket fogják fogyasztani 2014 óta. Az is egyértelmű, hogy melyik modell a sikeresebb, hiszen a hibrid korszakban kizárólag a brackley-i és a Milton Keynes-i alakulat zsebelte be a bajnoki címeket, míg a Ferrari 2008 óta rendre üres kézzel zárja az idényt.
Nem először figyelhető meg, hogy a két riválissal szemben a maranellóiak vezérkara szinte kizárólag rövid távon gondolkodik, ráadásul túlságosan hagyja magát befolyásolni az olasz média által. Így pedig nem lehet építkezni, és ha Elkannék nem változtatnak a hozzáállásukon, akkor könnyen lehet, hogy a következő csapatfőnöknek is csak legfeljebb pár év jut.