Az F1 egyik veterán újságírója gyakorlatilag egyből a 2008-as Szingapúri Nagydíj után megírhatta volna, hogy Nelson Piquet Jr. szándékosan ment a falnak, hogy megnyeresse Fernando Alonsóval a versenyt, de nem tette.
A 2008-as Szingapúri Nagydíj kétségtelenül az F1 történetének egyik legnagyobb csalását hozta, hiszen ezen a versenyen törte össze direkt, előre kitervelt módon ifjabb Nelson Piquet az autóját, hogy ezzel győzelemhez segítse csapattársát, Fernando Alonsót.
Az eset végül 2009-ben robbant, noha nem akkorát, amekkorát robbanhatott volna, a felelősök ugyanis igen olcsón megúszták. Ami viszont már akkor gyanús volt, hogy miért tartott ennyi ideig felelősségre vonni az elkövetőket. Nos, a félhivatalos indoklás szerint azért, mert nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ezt korábban megtegyék, így csak azután indult be az ügy, hogy Nelson Piquet Jr. elismerte a szándékosságot.
Az F1 egyik legarcátlanabb csalása volt, mégis olcsón megúszták a bűnösök
Azt már akkor tudtuk, hogy a brazil pilóta mérnökei már Szingapúrban gyanakodni kezdtek, hiszen a telemetria a napnál is világosabban jelezte, hogy Piquet nem az elvárható módon reagált az autó megcsúszására, és abnormálisan nagy gázadást produkált kigyorsítás közben. Michael Schmidt, az Auto Motor und Sport veterán újságírója azonban a minap a Redditen tartott kérdezz-felelek során elárulta, hogy amennyiben akarja, már negyed órával a verseny leintése után megírhatta volna a feltételezett csalást, de nem tette.
„Nem könnyű függetlennek maradni, de lehetséges. Nekünk [írott vagy online sajtósoknak] könnyebb, mint a televíziós kollégáinknak, mert nekik embereket kell állítani a kamerák elé. Mi beszélgethetünk velük nem hivatalosan, és ha egy csapat megpróbál bojkottálni, mindig találsz majd valakit, aki ellát információval” – ecsetelte Schmidt, majd rátért a szingapúri esetre.
„Olykor meg kell írnod olyan sztorikat, ami egy bizonyos csapatnak vagy versenyzőnek nem fog tetszeni. De minden azon múlik, hogy miként írod meg ezeket. A sárba is tiporhatsz valakit, vagy megpróbálhatod megtalálni az egyensúlyt, és esélyt adhatsz a szóban forgó személynek, hogy elmondja a saját verzióját. A legtöbb esetben ez így működik.”
„Hogy vannak-e olyan sztorik, amelyeket stratégiai okok miatt nem írunk meg? Megesik. A legtöbb esetben az időzítés a fontos. Olykor vársz egy kicsit a megjelenéssel, mert többet veszíthetsz, mint amennyit nyerhetsz. Az olvasónak nem számít, hogy egy héttel előbb vagy később olvassa el, amíg megjelenik.”
Így ünnepelt a Renault
„Olykor nem írhatsz meg valamit, mert a személy, aki beszélt róla, azzal a feltétellel tette, hogy megtartod magadnak. Ez megtörtént velem 2008-ban Szingapúrban, amikor tíz perccel a futam leintése után első kézből hallottam a sztorit, hogy Nelsinho Piquet szándékosan balesetezett, hogy győzelemhez segítse Alonsót, de megígértem, hogy nem beszélek vagy írok róla, és pontosan ezt is tettem.”
„Amikor Nelsinhót egy évvel később kirúgta a Renault a Magyar Nagydíj után, az apja megkért, hogy írjam meg. Idősebb Nelson tudta, hogy hallottam a sztorit, én viszont azt mondtam neki, jobb, ha először szól Max Mosley-nak [az FIA akkori elnökének], mielőtt kijön a cikk. Erre gondoltam időzítés alatt. Nem lett volna túl okos húzás, ha Max először az újságban olvas erről. Úgyhogy Nelson elmondta Maxnak, én pedig vártam, míg én is beszélek róla Mosley-val. Időközben viszont a brazil televízió is hallott róla valahonnan, és elkezdte terjeszteni. Végül én voltam az egyik utolsó, aki megírta. De ezt el kell fogadni, ilyen ez a játék.”
Schmidt története igen érzékletes betekintést nyújt abba, hogy a legtöbb jól informált újságíró sokszor jóval többet tud annál, mint amit megoszt az olvasókkal, de olykor egyszerűen nem teheti meg, hogy rögtön kijöjjön egy-egy szaftosabb sztorival. Mint ahogyan az idén is láthattunk erre példát, ráadásul egy kísértetiesen hasonló esetben.
Erik van Haren, a hollad De Telegraaf újságírója csak a Brazil Nagydíj után kirobbant botrányt követően közölte, hogy Sergio Pérez direkt hibázott a Monacói Nagydíj időmérőjén, majd ezt be is vallotta a főnökeinek. A különbség, hogy ezt a sztorit egyik érintett fél sem erősítette meg, így továbbra is csak pletykának számít, de van Haren is várt vele egészen addig, amíg nem érezte úgy, hogy most van itt az ideje meghúzni a ravaszt.
Új részletek a Verstappen–Pérez botrányról – ekkor ismerhette be a mexikói a szándékosságot