Születésnapos az expilóta, aki úgy feldühítette Vettelt, ahogy csak nagyon kevesen

A mai napon ünnepli születésnapját a napvilágot 1962. január 12-én meglátó Emanuele Pirro, aki a Forma-1-ben nem ért el számottevő eredményt, a sportautózásban viszont annál inkább. Sokan azonban leginkább egy közelmúltbeli esethez kötik a nevét, hiszen tagja volt annak a sportfelügyelői testületnek, amely a 2019-es Kanadai Nagydíjon vitatott döntéssel megfosztotta Sebastian Vettelt a győzelemtől.

Három felejthető, ráadásul nem is teljes szezon a Forma-1-ben, viszont hatalmas sikerek a túraautózásban és főleg a sportautózásban, olyannyira, hogy máig előkelő helyen van a listán a Le Mans-i győzelmek számát tekintve. Számos szurkolónak, főleg a fiatalabbaknak viszont nem ez jut róla eszébe elsőként, hanem az elmúlt évek vitatott sportfelügyelői döntéseinek egyike, amelynek tevékeny részese volt.

#HappyBirthday Emanuele Pirro, 58. Pirro started 37 GPs for Benetton & Scuderia Italia, scoring 3 championship points, but was far more successful in sports cars, winning the #LeMans24Hours 5 times. Pic: hard at work in a Scuderia Italia Dallara F191 en route to 6th, Monaco ’91. pic.twitter.com/cPGOSUUg6u

— Matt Bishop 🏳️‍🌈 🏁 (@TheBishF1) January 12, 2020

Nem másról van szó, mint Emanuele Pirróról, aki a mai napon ünnepli 61. születésnapját. Rómában látta meg a napvilágot, ám egy Latera nevű kisvárosban nőtt fel. Mai szemmel felfoghatatlanul későn, 1980-ban kezdett el gokartozni, ám annál sikeresebb volt, hiszen az Európa- és a világbajnokságon is a második helyet szerezte meg az összetettben.

Ennek köszönhetően 1984-ben már együléses kategóriában, azon belül is a Forma-2-es Európa-bajnoki sorozatban versenyzett. Itt mindössze egyszer állhatott fel a dobogóra, utána viszont kétszer is harmadik lett a Forma-3000-ben. Mindkét évben kizárólag olyan pilóták előzték meg, akik vagy korábban vagy az adott évben mutatkoztak be a Forma-1-ben, ami bizakodásra adhatott okot Pirro számára.

Az F1-es debütálásra azonban még várnia kellett pár évet, addig a ma Super Formulaként ismert japán Forma-3000-es szériába is belekóstolt. 1989-ben aztán megkapta a lehetőséget, ugyanis Johnny Herbertet helyettesíteni kellett, miután a brit pilótát még mindig hátráltatta az egy évvel korábbi horrorbalesetében szerzett sérülése. A későbbi háromszoros futamgyőztes aztán a Tyrrellnél fejezte be az idényt, így Pirro év végéig maradhatott, és az idényzárón szerzett ötödik helyével feliratkozott a Forma-1 pontszerzőinek listájára.

Egy évvel később a szezon elején nem kapott lehetőséget, de már a harmadik futamon ő váltotta Gianni Morbidellit a Scuderia Italiánál. Ebben az évben viszont nem volt sok köszönet: nemhogy az első hatba nem került be egyszer sem, de az első tízbe is csak egyszer tudta beverekedni magát, ráadásul a 14 versenyéből csak 3-at fejezett be.

Az 1991-es év bizonyos szempontból jobban sikerült, hiszen egyrészt pályafutása során először és utoljára minden futamon részt vett, másrészt Monacóban pontot szerzett. Másfelől viszont három hétvégén sem sikerült túljutnia az előkvalifikáción, miközben csapattársa, JJ Lehto mindig vette az akadályt, ráadásul Imolában a dobogóra is felállhatott (más kérdés, hogy ezzel ő is letudta a pontszerzést arra az évre). Pirro az ezt követő szezonban a Scuderia Italiánál és más istállónál sem kapott ülést, így 30 éves korára lezárult az F1-es pályafutása.

Emanuele Pirro en el BMW M3 DTM a la Macau Guia Race de 1992… pic.twitter.com/xyZXKoETBN

— Colla Verglas (@CollaVerglas) May 11, 2015

Azonban ha valakire, akkor rá biztosan igaz, hogy jót tett a karrierjének, hogy nem a Forma-1 kiscsapatainál kellett szenvednie. A 90-es évek nagy részét túraautózással töltötte, és számos sikert ért el különböző kategóriákban. Az olasz túraautó-bajnokságot kétszer, a német szupertúraautó-kupát egyszer nyerte meg. Az ezeknél jóval ismertebb és rangosabb DTM-ben szintén megfordult, de ott mindössze egy futamgyőzelemig jutott.

A 90-es évek végén jött a sportautózás, ami valódi sikersztorivá tette Pirro karrierjét. Azok után, hogy pályafutása hajnalán, 1981-ben egyszer már elindult a Le Mans-i 24 órás versenyen, 1998-ban újra megtette ezt. Az eredmény ugyanaz volt, mint 17 évvel korábban, azaz kiesés. Ezt követően viszont zsinórban kilenc éven át folyamatosan dobogón végzett az aktuális csapattársaival.

Ebbe a sorozatba ráadásul öt összesített és további egy kategóriagyőzelem is belefért, amivel egyébként a mai napig előkelő helyen szerepel a neve az örökrangsorban. A diadalok számában mindössze Tom Kristensen és Jacky Ickx előzi meg, Derek Bell és Frank Biela pedig szintén öt elsőséggel rendelkezik. Utóbbi persze nem véletlenül, hiszen az összes győzelmüket együtt aratták Pirróval, ráadásul az első három alkalommal a dán versenyző volt a harmadik váltótárs.

Tom Kristensen / Emanuele Pirro / Frank Biela, Audi R8. 24 hours of Le Mans, 2000. pic.twitter.com/oWD2Gu8jMS

— PHN16 (@PHN16) December 15, 2020

Ezzel párhuzamosan az Amerikai Le Mans Sorozatban is szerepelt, és ott sem teljesített rosszul. Két összetettbeli győzelme mellett ugyanennyiszer nyerte meg a Sebringi 12 órás viadalt, és háromszor diadalmaskodott a Road Atlantán rendezett Petit Le Mans-on. Ahogyan a legendás franciaországi futamon, úgy itt is Audival versenyzett, így Pirro neve lényegében összeforrt a német márkával, nem véletlen, hogy manapság nagyköveti pozíciót tölt be a cégnél.

Vettelt nagyon felbőszítette

Visszavonulása után rendszeresen indult történelmi autók számára kiírt versenyeken, 2010-ben meg is nyerte a Forma-3-as kategóriát Monacóban. Emellett az FIA több bizottságának és egyéb szervezeteknek is tagja, gyakran tűnik fel televíziós szakértőként, és a Forma-1 sportfelügyelői testületében is rendszeresen ott a neve. Sokan pedig nem a versenyzői pályafutásáról, hanem innen ismerik a nevét.

Ennek okát a 2019-es Kanadai Nagydíjon kell keresni. Az év első hat futamának mindegyikét a Mercedes valamelyik pilótája nyerte, így Lewis Hamilton előnye már 55 pont volt a tabella harmadik helyén álló Sebastian Vettellel szemben. Montrealban viszont a négyszeres világbajnok szerezte meg a pole pozíciót, és sokáig úgy tűnt, hogy az Ezüstnyilak győzelmi szériáját megszakítva begyűjti szezonbeli első győzelmét.

A brit pilóta azonban ott loholt a nyakában, így érkeztek el a 48. körhöz. A Ferrari versenyzője ekkor elfékezte magát a 3-as kanyarban, aminek következtében áthajtott a füvön, és lelassult. Amikor a 4-es kijáratánál visszatért a pályára, Hamilton megpróbálta megelőzni, ám ki kellett hátrálnia a manőverből, mert nem fért volna el ellenfele és a fal között. A sportfelügyelők, akik között Pirro is ott volt, szabálytalannak látták Vettel védekezését, ezért 5 másodperces büntetést szabtak ki rá.

A német pilóta így hiába ért célba elsőként, nem tudta kellő mértékben leszakítani magáról ellenfelét, ezért hivatalosan csak a második lett. Mindez annyira feldühítette őt, hogy miután beértek a parc fermébe, nem a számára kijelölt helyre parkolta le az autóját, majd emlékezetes módon kicserélte az 1-es és a 2-es pozíciót jelző táblát, ezzel is jelezve, hogy mit gondol az ítéletről. Ehhez hasonlót előtte és utána sem láttunk a Forma-1-ben.

A döntés minden fronton nagy vihart kavart. A Ferrari megóvta az ítéletet, de csak Karun Chandhok televíziós elemzését tudták felmutatni „új bizonyítékként”, így az FIA nem változtatta meg a végeredményt. Vettel és a maranellóiak népes szurkolótáborának egy része pedig teljesen kikelt magából, és a népharag jelentős hányada Pirróra zúdult, aki olaszként sújtott le egy olasz csapatra.

„Nagyon kellemetlen volt – emlékezett vissza a történtekre bő két évvel később a Beyond The Grid podcastban. – Bizonyos értelemben az életemet és a felfogásomat is megváltoztatta, most már határozottan más a kapcsolatom a közösségi médiával. Jobban fáj, amikor látom, hogy az emberek panaszkodnak. Úgy vélem, a közösségi média felerősíti azt a tulajdonságot, amely többé-kevésbé mindannyiunkban megvan, vagyis a panaszkodásra és a frusztrációra [való hajlamot]. Azt hiszem, ez sok embernek eszközt ad arra, hogy kifejezze a frusztrációját, [ám] sajnos nem azzal a tudással, amely bizonyos dolgok elemzéséhez szükséges, ezért nagyon kellemetlen volt. Ez egy egyszerű helyzet volt, csak az emberek nem értették meg, ezért jöttek a sértések. Végső soron az egész Forma-1 veszített, mert a világ nagy része rosszul látta. Igazságot tettünk egy versenyszituációban, és ez ártott a Forma-1 egészének, mert helytelenül álltak hozzá.”

Kétségtelen, hogy Vettel valóban tett egy kormánymozdulatot jobbra, ám kérdés, hogy ezt korrigálás céljából csinálta, vagy valóban azért, hogy megtartsa a pozícióját Hamiltonnal szemben, aki abban a pillanatban még nem is volt mellette. Mindenesetre akár igaza volt Pirrónak és a többi sportfelügyelőnek, akár nem, azt aligha lehet elvitatni tőlük, hogy csak a munkájukat végezték, a legjobb tudásuk szerint.

„Fájt nekem, mert annyira szeretem ezt a sportágat – fogalmazott. – Azt gondoltam, hogy »az isten szerelmére, miért nem értik meg, hogy annak kell nyernie [aki megérdemli], és nem annak, akit az ember szeretne?«. Azt hiszem, az egész világ azt akarta, hogy Sebastian Vettel győzzön, mert nehéz időszakon ment keresztül, mert egyszeri alkalom lett volna, egy csodálatos történet. Ha az ember lesről szerez gólt, annak lesnek kell lennie. Valakinek meg kell hoznia ezt a döntést, hogy a sport igazságos legyen.”