Michael Andrettinek nem először kell megvívnia a maga harcát a Forma-1-gyel, hiszen közel 40 éve egyszer már visszautasították őt. Bár a mostanihoz képest akkor más volt a szereposztás az FIA és a sportág között, az kijelenthető, hogy az F1 megítélésének nem tettek jót a történtek.
Michael Andretti nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis csatlakozni akar a Forma-1 mezőnyéhez. Ehhez sok mindennek kell teljesülnie, és alighanem az a könnyebbik része a dolognak, hogy csapatát minden szempontból alkalmassá tegye az indulásra. Az viszont egyáltalán nem garantált, hogy sikerül rávennie a sportágat, illetve annak istállóit, hogy befogadják őt maguk közé. Ha pedig kudarcot vall, akkor már másodszor fogják kiutasítani őt az F1-ből anélkül, hogy bármi esélyt is kapott volna a bizonyításra.
Azt bizonyára sokan tudják, hogy Andretti versenyzett a legjobbak között. 1993-ban a McLarennél, Ayrton Senna csapattársaként kapott lehetőséget, ám az amerikai versenyző csak szenvedett a wokingiaknál. Sokak szerint megbukott a Forma-1-ben, míg fia, Marco szerint saját csapata szabotázsának áldozatául esett, mindenesetre tény, hogy 13 futamából mindössze 3 alkalommal szerzett pontot. Nem is várták meg az idény végét a kirúgásával, és az utolsó három hétvégére már Mika Häkkinent ültették be, közvetlenül azt követően, hogy az akkor 30 éves pilóta Monzában felállhatott a dobogóra.
Az viszont már kevésbé ismert, hogy Andretti közel volt ahhoz, hogy már jóval korábban debütálhasson a Forma-1-ben. Az amerikai versenyző 1983-ban mutatkozott be a CART-ban, miután két kisebb kategóriában is győzni tudott az összetettben. Egy évvel később, első teljes idényében a hetedik helyet szerezte meg, míg 1985-ben a kilencedik lett. Többször is felállhatott a dobogóra egy olyan mezőnyben, amelynek többek között édesapja, az 1978-as Forma-1-es szezon világbajnoka, Mario Andretti is a tagja volt.
1986-ban jött az áttörés: a phoenixi nyitóversenyen ő vezetett a legtöbb körön át, de motorhiba miatt fel kellett adnia a futamot. Long Beachen aztán nem akadtak ilyen gondok, és behúzta első győzelmét a sorozatban. Ezt Milwaukee-ban is megtette, Portlandban pedig mindössze 7 századdal maradt le a diadalról édesapja mögött, miután a célegyenesben kifogyott az üzemanyaga. Ennek következtében öt forduló után vezette a pontversenyt.
Michael Andretti KRACO – 500 Indianápolis – 1984. pic.twitter.com/bEBkGgJlms
— El Jorgito ⭐⭐⭐ 🇦🇷🇸🇲 (@serpienteracing) February 1, 2021
A portlandi hétvégével párhuzamosan rendezték a Forma-1-es Kanadai Nagydíjat. A vasárnapi bemelegítésen Patrick Tambay óriási balesetet szenvedett, és megsérült a lába. Arra a versenyre már nem tudták helyettesíteni, de mivel az egy héttel későbbi, detroiti viadalra sem épült fel, a Haas (aminek semmi köze a mai Haashoz) kénytelen volt helyettes után nézni.
Az első jelölt a legidősebb Andretti volt, ám ő visszautasította a lehetőséget, mivel utolsó F1-es futamát szűk négy évvel korábban teljesítette, és már 46 esztendős volt. Feleannyi idős fia azonban tökéletes választásnak tűnt: amerikaiként a Ford motorját használó amerikai csapat színeiben debütálhatott volna a Forma-1-ben, az amerikai autóipar szívében. Ha valamivel, akkor a sportág ezzel biztosan közelebb kerülhetett volna az Egyesült Államok meghódításához.
Ám akadt egy kis gond, ugyanis Andretti nem rendelkezett szuperlicenccel. A rendszer akkoriban nem úgy működött, mint manapság, amikor egy világosan lefektetett szabályrendszer alapján kaphatja meg valaki a jogot az F1-es versenyzésre. Abban az időszakban még nem volt ennyire kötött a szisztéma, és a FISA, vagyis az FIA-nak a sportág szabályozására külön létrehozott szervezete nem adott engedélyt az amerikai versenyzőnek.
Ez már önmagában furcsa döntésnek tűnik, hiszen az F1 már azokban az években is próbált nyitni az amerikai piac felé, de sikertelenül, hiszen 1982-ben még három futamot rendeztek az Egyesült Államokban, míg négy évvel később már csak egyet. A FISA döntése még nevetségesebbnek tűnt, amikor Allen Bergnek megadták a szuperlicencet. A kanadai versenyző annyit tudott felmutatni, hogy versenyzett a mexikói Formula K-ban, és Johnny Dumfries mögött második lett a brit Forma-3-ban.
Mindez nyilvánvalóan a kanyarban sincs Andretti eredményeihez képest. Akkor mégis miért lehetetlenítették el utóbbi bemutatkozását? Nos, a FISA-nál minden bizonnyal úgy gondolták, hogy a CART fenyegetést jelent az F1 számára, hiszen akkor még sokkal közelebb állt a Forma-1-hez megítélésben, mint a mai IndyCar. A döntés természetesen nem bizonyult népszerűnek, Carl Haas, az érintett istálló tulajdonosa ki is fakadt.
„Azt hiszem, egy lépéssel tovább lehetne menni, és kimondani, hogy ha ezek az amerikai pilóták alkalmatlanok az F1-re, akkor ez nem is igazi világbajnokság” – jelentette ki. Szintén nem értett egyet a történtekkel a Brabhamet irányító Bernie Ecclestone, aki akkoriban már a sportág kereskedelmi jogainak a birtokosa is volt. A brit üzletember leszögezte, hogy Andrettit „egyből betettem volna az egyik autómba”.
Andretti helyett Eddie Cheever kapta meg az ülést
Ez azonban a Haas részéről nem történhetett meg, akik így egy másik amerikai versenyzőt, az arra az idényre ülés nélkül maradó Eddie Cheevert választották. A többszörös dobogós teljesítményére egyébként nem lehetett panasz, hiszen az időmérőn másodpercekkel megverte csapattársát, az 1980-ban vb-címet szerző Alan Jonest, más kérdés, hogy a futamot mindkettejüknek fel kellett adniuk kormányproblémák miatt.
Ami az akkori Haast illeti, a csapat már korábban elvesztette főszponzorát, és mint később kiderült, ez volt az utolsó szezonja a Forma-1-ben. Andretti esetében pedig örökre ott marad a „mi lett volna, ha…” kezdetű kérdés. Könnyen lehet, hogy Detroitban sikerül debütálnia, akkor a legközelebbi lehetőségét korábban is megkapta volna, mint 1993, és az sem kizárt, hogy jóval sikeresebb karriert tudhatna maga mögött az F1-ben.
Ez a történet két szempontból is párhuzamba állítható a jelenkorral. Az egyik nyilvánvalóan Andretti személye és az F1-es mezőnybe történő csatlakozási kísérlete, igaz, az FIA és az F1 mostanra szerepet cseréltek. A másik pedig az IndyCarban versenyző Colton Herta, aki szintén nem kapta meg a szuperlicencet a következő idényre. Bár most már objektív mutatók állnak rendelkezésre, az FIA egyrészt bármikor tehet kivételt, másrészt sokak szerint a pontok és a színvonal arányát nézve az észak-amerikai sorozat pilótáit nem jutalmazzák meg kellő mértékben, ellentétben a Forma-1 utánpótlás-nevelő kategóriáival.