Alain Prost elárulta, évekkel a visszavonulása után Jean Todt, a Ferrari akkori csapatfőnöke felajánlotta neki az egyik ülést. A helyzet pikantériája, hogy a másik autóban Michael Schumacher ült, és a négyszeres világbajnoknak segítenie kellett volna őt.
Alain Prost 1993-ban vonult vissza a Forma-1-től, miután megszerezte negyedik világbajnoki címét, ezúttal a Williams színeiben. A francia pilóta ebben a tekintetben nem szárnyalta túl az akkoriban etalonnak számító Juan Manuel Fangiót, a győzelmek tekintetében viszont 51-nél állt meg, ami közel kétszer annyi, mint amennyit az előző csúcstartó, Jackie Stewart szerzett.
Embed from Getty Images
Prost az 1993-as idény végén vonult vissza a Forma-1-ből
Ezt követően többször is felmerült a visszatérése, leginkább a McLaren színeiben, de a Ligier-ről is szó volt egy időben, amit aztán később inkább felvásárolt, és a saját istállójaként üzemeltetett. Egyvalamit viszont csak most, az F1 hivatalos podcastjában, a Beyond The Gridben árult el: egyszer a Ferrari is megkereste, és ezzel egy nagyon pikáns páros jöhetett volna létre.
„Felkészültem rá, hogy vagy újabb egy év szabadság jön, vagy végleg abbahagyom – idézte fel az 1993-as idény végét. – Nem igazán érdekelt. ’95-ben voltak lehetőségeim: a McLaren opció volt a Peugeot-motorral és rengeteg pénzzel. Nemet mondtam. Pár évvel később ismét közel voltam a McLarenhez, és még a Ferrari is ott volt, amikor Jean [Todttal, az akkori csapatfőnökkel] folytattam megbeszéléseket annak az időszaknak az elején, amikor Michael [Schumacher] ott volt.”
Prost nem emlékszik a konkrét évszámra, de minden bizonnyal az 1996-os idényről volt szó, amikor az akkor még csak kétszeres világbajnok pilóta a Benettontól a Ferrarihoz igazolt. Az akkor már 41 éves pilótának nem először lett volna vb-győztes csapattársa, hiszen 1989-ben már nemcsak ő, hanem Ayrton Senna is világbajnokként versenyzett a McLarennél. Ők ketten legendás csatákat vívtak, de ez Schumacherrel biztosan nem történt volna meg, és nem csak Prost életkora és a hosszú kihagyás miatt.
„Azt mondta, tisztáznunk kell, hogy ha odamegyek, akkor második számú leszek, és próbálom segíteni a Ferrarit és Michaelt a bajnokság megnyerésében – jelentette ki Prost. – Ez egy világos hozzáállás. Nem akartam semmilyen vitát a sajtó előtt, Michael [lett volna] az első számú, én a második, és segíteni mentem volna oda. Volt rá lehetőség, de nem valósult meg.”
Kétségtelen, hogy nehéz elképzelni, hogy az F1 addigi történetének sok szempontból legeredményesebb pilótája másodhegedűs legyen, még akkor is, ha az akkori mezőny legnagyobb sztárját kellett volna segítenie. Prostnak azonban nem lett volna gondja ezzel, sőt, motiválta volna, hogy világbajnoki címhez segítse a Ferrarit, amellyel ő maga nem tudott felérni a csúcsra 1990-ben és 1991-ben.
„Csupán arról volt szó, hogy részese akartam lenni a Ferrari sikereinek, akkoriban ez volt a kihívás előttem – magyarázta. – Az emberi oldala sokkal fontosabb, mint ahogyan azt sokan gondolják. Számomra rendkívül fontos. Ha egy csapatnál vagyok, akkor azt mondom, »rendben, ezért vagyok itt. Segítem majd Jeant, a csapatot és nyilván Michaelt«. Semmiképpen sem versenyezhettem volna Michaellel azt követően, hogy egy-két-három évvel korábban visszavonultam, de segíthettem volna. Ez kihívás lett volna. Talán őrült kihívás, de beszéltünk erről Jeannal, ám nem olyan hosszú ideig.”
Embed from Getty Images
Prost és Schumacher a dobogón
Hogy a házasság miért nem valósult meg, arról Prost szerint inkább honfitársát kellene megkérdezni, de ő úgy véli, Todt nehéznek látta ezt kivitelezni. Hozzátette, hogy talán jobb is, hogy nem írt alá a Ferrarihoz, amivel vélhetően arra utalt, hogy egy megalázó vereség is benne lett volna a pakliban. Schumacher csapattársa végül Eddie Irvine lett, aki 1999-ig volt a csapatnál, és abban az évben a német versenyző lábtörése miatt közel volt a világbajnoki címhez.