Nemrég mutatták be a Gilles Villeneuve és Didier Pironi párharcáról és előbbi tragédiájáról szóló dokumentumfilmet. A kanadai versenyző felesége elárulta, hogyan élte meg a csapattárs árulását és férjének elvesztését.
Annak ellenére, hogy csupán két hétig tartott, Gilles Villeneuve és Didier Pironi 1982-es párharca a mai napig emlékezetes, nem kis részben azért, mert a hatszoros futamgyőztes halálával végződött. A Sky az elmúlt években filmet készített a háborúskodásba torkollott csatározásról, és az alkotást múlt héten mutatták be. A dokumentumfilm a ’Villeneuve Pironi: az autóversenyzés elmondatlan tragédiája’ címet kapta.
Gilles Villeneuve
A másfél órás játékidő során fontos szerepet kapott Villeneuve özvegye, Joann, aki hatalmas árulásként fogta fel Pironi tettét. Ő, valamint fiuk, az 1997-ben világbajnoki címet szerző Jacques sem akart részletesen beszélni a történtekről, egészen mostanáig. „Azt kell mondanom, hogy ez olyan érzelmeket hoz felszínre, amelyek nem túl kellemesek – nyilatkozta az Independentnek. – Korábban mindig visszautasítottam [a lehetőséget], de ez volt a megfelelő alkalom, hogy megtegyem.”
A film először Villeneuve felemelkedését ismerteti meg a nézőkkel Kanada Québec tartományából indulva. Későbbi feleségével 16 évesen találkoztak, aztán amikor Európába került, családja keresztülutazta vele a kontinenst. 1977 végén Enzo Ferrari, a Ferrari alapítója is felfigyelt a tehetségére, és leigazolta őt a távozó Niki Lauda helyére. A következő évben pont hazai pályán aratta első F1-es győzelmét, ennek ellenére nem szállt el magától, ami kifejezetten népszerűvé tette.
„Az a furcsa, hogy az ember rájön, hogy mi zajlik, de közben folytatja ugyanazt az életet, amit addig is éltünk, amit a Forma-1 előtt is élveztünk – fogalmazott Joann Villeneuve a filmben. – A gyerekeim játszótere a versenypálya volt, így nagyon klassz életük volt. Az emberek azt látták, hogy olyan, mint ők. Nagyon földhözragadt volt, élvezte, hogy van egy családja. Ez megnyerő volt az emberek számára, megközelíthető volt.”
1979 volt a legsikeresebb éve, akkor három győzelmet aratva második lett a bajnokságban, miután a csapatutasítást betartva Monzában nem előzte meg csapattársát, Jody Schecktert, aki így bebiztosította elsőségét. Az iszonyatos 1980-as szezon után a dél-afrikai versenyző visszavonult, és a Ligier versenyzője, az abban az idényben futamgyőzelemig jutó Pironi érkezett a helyére. „Eluralkodott rajtam ez az érzés, azt hiszem, a női megérzés – emlékezett vissza Villeneuve özvegye. – Azt mondtam Gilles-nek, hogy »óvakodj tőle, nem azt fogod kapni, amit látsz«.”
A következő időszak bemutatására számos szereplőt megszólaltattak a film készítői, a család mellett többek között a szerelőket és más versenyzőket. Villeneuve és Pironi között eleinte jó volt a viszony, de már 1981-ben is voltak baljós jelek. Enzo Ferrari kijelentette, hogy amolyan fogadott fiának tekinti a kanadai pilótát, innentől kezdve pedig könnyen fel lehetett építeni egy jó-rossz narratívát.
Az 1982-es idény negyedik futamán, a San Marinó-i Nagydíjon azonban robbant a bomba. A FISA-FOCA botrány miatt csonkává vált versenyen a két Renault kiesése után a Ferrarik vezettek Villeneuve-Pironi sorrendben, és azt az utasítást kapták, hogy így érjenek célba. A francia pilóta viszont megelőzte csapattársát, aki eleinte semmi kivetnivalót nem talált ebben, azt hitte, hogy csak a közönséget akarja szórakoztatni. Innentől folyamatosan váltották egymást az élen, ám Pironi nem tartotta be az utasítást, és az utolsó körben elment Villeneuve mellett, megszerezve a győzelmet. „Ha az ember csal, az nem versenyzés – vélekedett Joann Villeneuve az esetről. – Gilles úgy érezte, hogy valaki, akit a barátjának tartott, hatalmas árulást követett el.”
Villeneuve és Pironi az 1982-es San Marinó-i Nagydíjon
Villeneuve nagyon dühös lett Pironira, és háborút hirdetett ellene. Azt is megfogadta, hogy többé nem szól hozzá, amit be is tartott, igaz, ehhez hatalmas árat kellett fizetnie. A két héttel későbbi Belga Nagydíj időmérőjén csapattársa előtte volt a rangsorban, a kanadai versenyző pedig mindent meg akart tenni, hogy legalább őt megelőzze. Gyorsköre során azonban utolérte a lassan autózó Jochen Masst, és ne értették meg egymást, aminek borzalmas következménye lett. Mindketten jobbra húzódtak, így a Ferrari a levegőbe repült, többször megfordult, Villeneuve pedig az üléssel együtt kirepült az autóból, és az ötven méterrel arrébb lévő kerítésnek csapódott. Bár nem halt meg azonnal, valójában esélye sem volt a túlélésre.
A film a nyers érzelmeket ábrázolva, komor zenével mutatja be ezt a részt. „Nyomasztó volt – idézte fel Villeneuve özvegye élete egyik, ha nem a legszomorúbb időszakát. – Az ember úgy érzi, erősnek kell tűnnie a gyerekek miatt, és erősnek akar tűnni az egész helyzet miatt. Azonban nagyon rossz volt látni mindazt, ami történt. Úgy éreztem, erősebbnek kell lennem, mint ha nyilvános szertartás lenne.”
Pironi később harcban volt a világbajnoki címért, egészen addig, amíg hét fordulóval később egy Villeneuve-éhez nagyon hasonló balesetet szenvedett: a hockenheimi kvalifikáción Alain Prost autójába rohant bele, és lábai teljesen összeroncsolódtak. A francia versenyző soha nem tért vissza a Forma-1-be, öt évvel később pedig ő is életét vesztette egy motorcsónakversenyen történt balesetben. Felesége ekkor ikreket várt, akiket Didier-nek és Gilles-nek nevezett el.
A tragédia fényében meglepő is lehet, hogy Jacques Villeneuve édesapját követve szintén autóversenyző lett, és eredmények tekintetében felül is múlta őt, hiszen az F1-es világbajnoki címe mellett például Indy 500-at is nyert. A történtek után a legtöbb anya alighanem eltiltaná a gyerekét az autóversenyzéstől, de Joann Villeneuve ezt nem tudta megtenni.
„Hogyan mondhattam volna nemet Jacques-nak, amikor az apját ugyanebben a dologban támogattam? – tette fel a költői kérdést. – Nem tudtam rávenni magam, hogy összetörjem az álmát, inkább szétválasztottam a két [esetet]. Büszkeséggel [töltött el], hogy láttam Jacques sikerét olyasmiben, ami annyira nehéz volt. Akkora volt rajta a nyomás, és annyi elvárás volt vele szemben, amikor elkezdte, és mindezen felülkerekedett.”
Villeneuve lánya, Melanie és felesége, Joann
A most 71 éves Joann Villeneuve a mai napig nézi a Forma-1-et, sőt, 2018-ban ellátogatott a Kanadai Nagydíjra. Arra a versenyre, amelyet a férjéről elnevezett pályán tartanak Montrealban. Elmondása szerint már régen sikerült lezárnia a történteket, de a film készítése során nyilvánvalóan felelevenedtek benne az akkori érzések. „Amikor az ember megosztja valakivel az életét, az emlékek soha nem tűnnek el – magyarázta. – Hála istennek nincsenek jelen a nap huszonnégy órájában. Próbálom őket félretenni, de természetesen nem múlnak el. Az ember még mindig érzi a csalást és az árulást.”