Napra pontosan 30 évvel ezelőtt, 1993. árpilis 3-án a Forma-1-ből a CART-szériába átnyergelő Nigel Mansell megtudta, mennyire kegyetlenek tudnak lenni az oválpályák. Az 1992-es F1-es világbajnok első oválpályás versenyhétvégéjén nagyot bukott, majd kórházba került, de a következő futamon már rajthoz állt. Igaz, közben orvosai olyasmit fedeztek fel rajta, amit azelőtt csak repülőgép-szerencsétlenségekben meghalt embereknél láttak.
Nigel Mansell a teljes sportvilágot megdöbbentette azzal, hogy az 1992-es világbajnoki szezonja után nem maradt a Forma-1-ben, hanem az akkoriban a királykategória egyre nagyobb konkurenciájának számító amerikai CART-sorozatba szerződött. A 39 éves pilóta mindezt azután tette, hogy a Williams-istálló leszerződtette 1993-ra Alain Prostot, akivel Mansell a korábbi ferraris tapasztalatok miatt nem akart egy istállóban versenyezni.
„Nem titok, hogy akkoriban volt az aranygeneráció Nelson Piquet-vel, Ayrton Sennával és Alain Prosttal – nem fontossági sorrendben –, akik irányították a versenyzői piacot – idézte fel Mansell az Autosport 2014 augusztusi különkiadásában. – Sok versenyző, beleértve Riccardo Patresét és engem is, abba a méltatlan helyzetbe került, hogy elment egy csapathoz, és amikor elérte, hogy a kocsi jó legyen, valamelyik aranygenerációs pilóta bekopogtatott a csapat ajtaján, hogy »szeretnék nálatok versenyezni.«”
„Nyilván vártam a lehetőséget, hogy megvédjem a világbajnoki címemet úgy, ahogyan megnyertem, a sok kemény munkával, amit Riccardo és én elvégeztünk. Aztán bingó, az arany hármas elkezdett kopogtatni az ajtón…”
Mansell ráadásul az azutáni napon tudta meg, hogy a 92-es szezont kihagyó Prostot a Williams leigazolta 1993-ra, az ő szolgálataira pedig nem feltétlenül tartanak igényt, hogy a Hungaroringen megnyerte a világbajnoki címet. Végül az Olasz Nagydíj szombati napján jelentette be – annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban mégis kapott egy ajánlatot a Williamstől –, hogy a szezon végén visszavonul az F1-től, és valószínűleg a tengerentúlon folytatja a versenyzést.
Mansell ugyanakkor ennyi év távlatából nem haragszik Prostra, sőt, még hálás is lehetett a Williamsnek, hogy nem rúgták ki 1992 előtt, hiszen akkor vélhetően soha nem lett volna világbajnok. „Az ember ahogy öregszik, úgy lesz bölcsebb, én pedig teljes mértékben megértem és elfogadom, hogy ha Renault motorjaid vannak és ott az Elf is, és ők francia pilótát akarnak támogatni, aki történetesen Alain, az nem [Prost] hibája. Jó neki, bárcsak én lettem volna az ő helyében.”
„Nagyon korán leigazolták, és aztán később megtudtam, hogy már 1991-ben meg akarták szüntetni a szerződésemet, mert [Prost] már 1992-ben a csapatnál akart versenyezni. Szóval szerencsés voltam, hogy egyáltalán ott lehettem 1992-ben” – nyilatkozta az Autosportnak.
Surfers Paradise, Australia 1993 – 1st Indycar race, Newman Haas Lola
_______________
© @f1pictures pic.twitter.com/EloycIwT7h— Nigel Mansell CBE (@nigelmansell) May 6, 2017
Első CART-versenyén, az ausztráliai Surfers Paradise-ban
Paul Newman győzte meg
Mansell végül ahhoz a Newman/Haashoz írt alá, ahonnan Michael Andretti távozott, hogy 1993-ban a McLaren pilótája legyen az F1-ben. Az 1992-es világbajnok elmondta, hogy egyáltalán nem volt biztos a dolgában, és először azt kellett eldöntenie, hogy egyáltalán akar-e még versenyezni. Végül pedig egyetlen személy, a Newman/Haas társalapítója, Paul Newman győzte meg. A legendás színész ugyanis rátapintott, hogy mi az, ami hiányzott Mansell sportolói pályafutásából.
„Valódi versenyző volt és elbűvölő ember, mellette pedig elképesztően nagy legenda a maga idejében filmsztárként. Az emberek nem ismerték az emberi oldalát, de mi igen. És csak annyit mondott: »Abból, amit én látok, csak rengeteg szórakozásra van szükséged«. Szerintem ez győzött meg.”
Mansell ezután ellátogatott az 1992-es CART-szezon utolsó versenyére, ahol a közeg remekül fogadta, az első tesztjén pedig a csapatot is rögtön meggyőzte arról, hogy nagy sikereket érhetnek el közösen, még akkor is, ha az első oválpályás versenyhétvégéje nem is alakulhatott volna rosszabbul.
Mansell 1993-as debütáló versenyét Surfers Paradise-ból alább teljes egészében vissza lehet nézni:
Lyukat ütött a falba
Miután a pole-ból rajtolva megnyerte a debütáló versenyét a Surfers Paradise-ban kialakított utcai pályán, a phoenix-i ovál következett, és mint a legtöbb tengerentúlra szegődő Forma-1-es pilótának, a versenyzés ezen fajtája Mansell számára is teljesen új tapasztalatot jelentett. „Félelmetes volt, kissé sokkolt, mert az ember 20 másodperc alatt ment körbe az egy mérföldes pályán. Szerintem a g-erők jelentették a legnagyobb sokkot, hogy milyen hosszú időn át van nekik kitéve a versenyző. A másik pedig, hogy ha elvetted a gázt, az autó hátulja azonnal kitört, vagy valami más, nagyon csúnya dolgot csinált veled, mert a kocsi alatt futó alagút odaszívta azt az útra.”
Miután korábban tesztelt Phoenix-ben, nem volt számára ismeretlen a pálya, így rögtön jó tempóban kezdett és az élen zárta az első edzést. A másodikon azonban 270 km/h-s tempónál megpördült és hatalmasat bukott: a háttal becsapódó Newman/Haas Lola lyukat ütött a betonfalba, amikor az egyes kanyarba kicsit túl nagy tempóval és kicsit túl magasan ment be vele.
„Az autó hátulja elúszott, és azt mondtam magamnak, kizárt dolog, hogy meg tudom menteni, úgyhogy csak lebuktam. A következő, amire emlékszem, hogy felébredek a helikopterben. Sok időt telhetett el, mert a helikopter éppen leszállt” – idézte őt akkoriban az Independent.
A baleset:
„A második versenyen nagyon fájdalmas úton tanultam, 148 öltéssel kellett összevarrni a hátam, és volt még néhány más bajom is (például agyrázkódás – a szerk.) – nyilatkozta már 2014-ben az Autosportnak. – A hátam teljesen szétment. Nem ajánlatos egy 14×12 hüvelykes (35×30 cm) részen kivenni az ember húsát, széthúzni, majd összevarrni.”
A versenyhétvégét természetesen kihagyta, az elkövetkező hetekben pedig Terry Trammellnek és Steve Olvey-nak, a CART orvosainak rendszeresen folyadékot kellett leszívnia Mansell hátából, amivel még soha korábban nem találkoztak, az esetet pedig az amerikai orvosi lapok is taglalták. „Dr. Trammell később elnevezte ezt Mansell-elváltozásnak – írta Olvey az önéletrajzi könyvében. – Az egyetlen hasonló leírás, amit találtunk, egy patológusé, aki repülőgép-szerencsétlenségek elhunyt áldozatainál látott hasonlót.”
A teljes 1993-as phoenix-i versenyt és a Mansell által a betonfalban ütött lyukat IDE KATTINTVA nézheti meg.
A becsapódás
Ma már aligha versenyezhetne így
Mansell a balesetét követően a két héttel későbbi, Long Beach-i versenyen már rajthoz állt, noha utólag úgy véli, manapság már biztosan nem tehetné ezt meg. „Emlékszem, hogy hatalmas fecskendőnyi folyadékot szívtak le a hátamból, hogy részt vehessek az időmérőn, illetve fájdalomcsillapító injekciókat adtak be a gerincem alsó részére. Hogy megszereztem a pole pozíciót, majd megtartottam a harmadik helyet a versenyen, nagy dolog volt, de sikerült. Hálás vagyok Terry-nek és Steve-nek, akik a teljes szezon során segítettek nekem.”
Szüksége is volt rá, hiszen Long Beach után jött az Indianapolis 500, egy újabb oválpálya, ahol ismét komoly erőhatások érték a versenyzőket. Mansellnek ez pedig különösen rossz hír volt. „Az csúnya volt, mert az öltések továbbra is benne voltak a hátamban. Rengeteg öltésem pattant el, ami szörnyű érzés volt. Az öltések 3-3,7 g-t bírtak. Ennyinél is kijöttek, de nem szakadtak szét. De amikor 4 g-s erő hatott rám, úgy éreztem, szétszakad a hátam. A lehető legkevesebb kört tettem meg.”
Az 1993-as Indy 500 teljes egészében alább nézhető meg:
„Ha őszinte akarok lenni, nem hiszem, hogy manapság, az érvényben levő biztonsági elírások mellett ezt meg lehetne tenni. Annyira be voltam gyógyszerezve fájdalomcsillapítókkal és helyi érzéstelenítő injekciókkal, hogy nem hiszem, hogy egyáltalán vezetnem kellett volna.”
De versenyzett, és a harmadik helyen végzett élete első Indy 500-án, ami önmagában is nagy szó, hát még ilyen állapotban.
Nem akarták, hogy bajnok legyen
Mansell debütáló idénye végül annyira jól sikerült, hogy további négy győzelmet szerzett, és 191 ponttal már az utolsó előtti fordulóban megnyerte a bajnoki címet Emerson Fittipaldi előtt, amivel történelmet írt, hiszen ez korábban egyetlen újoncnak sem jött össze. Ám eközben nemcsak a balesete utóhatásaival, az oválpályák jelentette kihívással és az ellenfelekkel kellett megküzdenie, hanem azzal is, hogy állítása szerint az F1-gyel rivalizáló CART nem akarta, hogy bajnok legyen.
Ezt legtöbbször úgy akarták elérni, hogy neki kedvezőtlen pillanatokban léptettek érvénybe sárga zászlós fázist, mint az Indianapolisban is megesett. „Egész pályás sárgát jeleztek, miközben nem történt baleset, nem volt törmelék a pályán, semmi. Lyn St. Hames a rossz bokszba állt be. Nem akarták, hogy én, vagy egy újonc nyerjen, ezért jött az egész pályás sárga, ami nagyon csalódáskeltő volt” – emlékezett vissza Mansell.
Mario Andretti, Paul Newman, Mansell és Carl Haas 1993-ban
Ezzel együtt a szezon öt oválversenyéből hármat megnyert, ez az arány pedig még jobb (4/3), ha csak azokat vesszük, amelyeken elindult. „Újraírtam az oválversenyzés szabályait. Mindenki azt mondta, hogy ezt meg azt nem tudod megcsinálni, és egyeseknek igazuk volt, hiszen ott volt a balesetem Phoenix-ben. De az a baleset megtanított rá, hogy másként csináljak dolgokat, New Hampshire-ben pedig a kettes kanyar külső ívén előztem meg Paul Tracy-t. Elképesztő manőver volt, amilyet soha korábban nem látott senki. És más dolgokat is csináltam.”
„Nem mennék odáig, hogy azt mondjam, élveztem, de az igazi versenyzés volt. Oválon versenyezni nagyon aggasztó, mert ha valami történik az autóval, tudod, hogy meg fogsz sérülni. Szóval nem élveztem, de beleborzongok abba, hogy ott voltam és megcsináltam. Viszont örülök, hogy már nem csinálom.”
„A kihívást viszont élveztem, miként a mérnökökkel való munkát és az autó beállítását is, mert teljesen más volt, mint az F1-ben.”
Mansell 1994-es CART-idénye már nem alakult ilyen jól, miután a Penske vette át az uralmat, a Lola pedig alulmaradt, így a Newman/Haas nem volt versenyképes. Ugyanakkor az 1994-es szezon közben jött az ajánlat a Williamstól, Paul Newman és Bernie Ecclestone pedig megegyezett, hogy Mansell elindul a Francia Nagydíjon, valamint az év utolsó három futamán.
Az 1994-es Francia Nagydíjon
Mansell végül a szezonzárót megnyerte, 1995-re pedig aláírt a McLarenhez, az együttműködés azonban csúfos kudarcnak bizonyult, miután a 40 éves pilóta nem fért be az autóba, majd miután azt átalakították neki, a Spanyol Nagydíjat követően inkább hátat fordított a versenyképtelen istállónak és az F1-nek. Később úgy nyilatkozott, hogy megbánta ezt, és maradnia kellett volna segíteni a McLarent kilábalni a gödörből.
1996-ban tesztelt a Jordannel, de többször már nem tért vissza, viszont a 2005-ben életre hívott Grand Prix Masters sorozatban még egyszer utoljára versenyzett, és a széria csődje előtt megrendezett három versenyből kettőt meg is nyert.
Az elsőt ráadásul az 1993-ban vele szemben alulmaradó Emerson Fittipaldit legyőzve.
Nigel Mansell egy Minardiban?! – szenzációs visszatérés vagy hatalmas égés lett volna?