40 éve rendeztek utoljára bajnokságon kívüli futamot a Forma-1-ben. A verseny szoros befutót hozott a címvédő és egy olyan pilóta között, aki ekkor érte el pályafutása legnagyobb sikerét a kategóriában.
Ha manapság egy Forma-1-es futamra gondolunk, akkor természetesnek vesszük, hogy a világbajnoki pontverseny egyik fordulójáról beszélünk. Azonban nem volt ez mindig így, hiszen a sportág 1950 óta íródó történetének első évtizedeiben számos olyan futamot rendeztek, amelyeket szintén F1-es autókkal futottak, ám nem számítottak bele a pontversenybe. Ezek közül néhány ráadásul kifejezetten rangosnak számított, főleg az 50-es években.
A következő évtizedben a versenynaptár még mindig sok ilyen viadalt tartalmazott, amelyeken persze nem feltétlenül a legjobbak jelentek meg. A 70-es években aztán folyamatosan csökkent ezeknek a száma, mivel a helyüket átvették a gumitesztek. 1980-ban és 1981-ben ugyan hivatalosan volt ilyen verseny, de csak azért, mert előbb a Spanyol, majd a Dél-afrikai Nagydíjat kellett bajnokságon kívülivé nyilvánítani a FISA-FOCA háború miatt, 1982-ben pedig már semmilyen formában nem rendeztek ilyen versenyt.
Az utolsó alkalom, amikor úgy versenyeztek egymással aktuális Forma-1-es autók, hogy annak nem volt pontbeli tétje, az éppen 40 éve, 1983. április 10-én volt. Ekkor rendezték meg utoljára az egyik rangosabb viadalt, a Race of Championst. A viadal csupán „névrokona” a mai ROC-nak, egyébként a kettőnek semmi köze egymáshoz, hiszen akkoriban az egy Forma-1-es futam volt, amelyet Brands Hatch-ben tartottak.
The last non-championship #F1 race was held #OnThisDay in 1983. 🏁 Despite a small entry list, the Race of Champions (not that one!) had @WilliamsRacing's Keke Rosberg withstand huge pressure from rookie @SpinToWin85 to take the win at @Brands_Hatch. 👋https://t.co/uE1MNqJLR6 pic.twitter.com/vAyyc9bGsg
— Motorsport Images (@MSI_Images) April 10, 2022
A futamra összesen 13 autó gyűlt össze, ami első látásra nem sok, de azért így is volt két világbajnok a címvédő Keke Rosberg (Williams) és az 1980-as első Alan Jones (Arrows) személyében. Rajtuk kívül René Arnoux (Ferrari) és John Watson (McLaren) volt ott az akkori futamgyőztesek közül, de például Nigel Mansell is indult a Lotus színeiben. Az az évi egyéni vb-t megnyerő Brabham Héctor Rebaque-ot küldte, mivel a későbbi vb-győztes Nelson Piquet-nek gumiteszten, míg Riccardo Patresének sportautó-versenyen volt jelenése. Az élcsapatok közül mindenki csupán egy autót indított, egyedül az Arrows és a Theodore készült kettővel.
A pole pozíciót Rosberg szerezte meg, mindössze 73 ezreddel megelőzve Arnoux-t, Jones lemaradása viszont már 1,735 másodperc volt. A 40 körös futamot mindössze heten tudták befejezni, a másik hat versenyzőnek egyaránt technikai hiba miatt kellett feladnia a viadalt. Érdekesség, hogy a turbómotoros autók közül senki nem tudott célba érni, hiszen Arnoux, Rebaque, Mansell, valamint a Spirit-Hondát vezető Stefan Johansson sem látta meg a kockás zászlót.
A győzelmet Rosberg szerezte meg, mindössze 49 századdal megelőzve a Tyrrellt vezető Danny Sullivant. A brit pilóta ezzel F1-es pályafutása legnagyobb sikerét érte el, hiszen egyetlen F1-es szezonjában csupán Monacóban tudott pontot szerezni az ötödik helye révén. Igaz, Amerikában sokkal eredményesebbnek bizonyult, hiszen két évvel később megnyerte az Indy 500-at, 1988-ban pedig megszerezte a CART bajnoki címét. A dobogó harmadik fokára Jones állhatott fel, így mindkét akkori világbajnok pezsgőzhetett.
Érdekesség, hogy 5 és fél hónappal később ugyanitt rendezték az F1-es Európa Nagydíjat. Ezzel a 2020-as, a koronavírus-járvány által sújtott idényig ez volt az utolsó szezon, amikor egy pálya két F1-es versenynek is otthont adott. A második Brands Hatch-i viadal a szezon utolsó előtti fordulója volt, ahol Piquet-nek sikerült diadalmaskodnia Prost előtt. A győzelem kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen a brazil pilóta végül mindössze 2 ponttal előzte meg riválisát a tabellán.