back to top
2024. június 25. 16:54

KezdőlapF1Két elfeledett tényező, ami nélkül nem jött volna létre Schumacher és Alonso...

Két elfeledett tényező, ami nélkül nem jött volna létre Schumacher és Alonso legendás csatája

-

Michael Schumacher és Fernando Alonso összecsapásáról, a Ferrari később átmenetinek bizonyuló feltámadásáról és a hétszeres világbajnok hatalmas felzárkózásáról maradt emlékezetes a napra pontosan 18 évvel ezelőtt, 2005. április 24-én rendezett San Marinó-i Nagydíj. Ám van két korántsem elhanyagolható tényező, ami hozzájárult ahhoz, hogy végül ne tükörsima Ferrari és Schumacher-győzelmet lássunk.

A 2005-ös San Marinó-i Nagydíj a Forma-1 egyik klasszikus versenyeként vonult be a történelembe, még akkor is, ha kívülről jóval izgalmasabbnak tűnt, mint amilyen belülről volt. De mivel ez volt az akkor még csak az oroszlán bajszát ráncigáló, de már egyértelműen a közeljövő világbajnokának tartott Fernando Alonso és a veterán, már hétszeres világbajnok első valódi összecsapása (a 2004-es Francia Nagydíjon meccseltek már egyet a győzelemért, de az inkább volt taktikai harc, mintsem a pályán, egymás ellen megvívott küzdelem), a mai napig úgy tekintünk rá, mint a versenyre, amelyen a spanyol végérvényesen megérkezett az F1 élmezőnyébe.

Ám ahhoz, hogy kialakulhasson a Renault és a Ferrari pilótája közötti 11 körös idegörlő csata, több tényező együttállása kellett.

Embed from Getty Images

A Malajziai után a Bahreini Nagydíjat is megnyerő Alonso a pontverseny éllovasaként érkezett Imolába 

Szokatlan hiba Schumachertől

Miután zsinórban hat konstruktőri és öt egyéni világbajnoki címet szerzett, a kimondottan az ő elgáncsolásukra hozott gumiszabály (2005-ben egy szett gumival kellett teljesíteni az időmérőt és a teljes futamot) kifogott a Ferrarin, amely az első három versenyen csupán árnyéka volt önmagának. Ausztráliában és Malajziában még az F2004M-mel, az előző évi autó új szabályok szerint módosított változatával indultak, de mivel a 2002-es és 2003-as szezonnal ellentétben a korábbi modell nem bizonyult versenyképesnek, előrehozták az F2005 bevetését a Bahreini Nagydíjra.

Az új konstrukcióval egy csapásra visszatért a tempó, ám a megbízhatóság egyelőre csapnivalónak bizonyult, ami azt eredményezte, hogy Schumacher a második helyről volt kénytelen feladni a versenyt, az egész hétvégén technikai gondokkal küszködő Rubens Barrichello pedig körhátrányban a kilencedik lett.

Így érkezett meg a mezőny Imolába, az első európai versenyhétvégére. Noha Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke már a bahreini forduló után kijelentette, hogy a Ferrari visszatért, míg Schumacher nagyon jónak minősítette az új kocsit, amivel szerinte nagy esélyük van nyerni, Ross Brawn technikai igazgató óvatos volt, és hangsúlyozta, hogy nem fogják tudni egyik napról a másikra megoldani a problémáikat, és a Bridgestone-tól sem lehet elvárni, hogy varázsütésre minden szempontból versenyképes gumikat csináljon.

Michael Schumacher, Ferrari, San Marinó-i Nagydíj, 2005
Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

Emellett az F2005-ös sem volt az a mezőny fölé magasodó világverő autó, ami az elődje, azaz a Renault és a McLaren nemcsak a Michelin-abroncsok miatt volt fölényben, hanem azért is, mert jobban alkalmazkodott az új aerodinamikai szabályokhoz.

Brawn ugyanakkor bizakodott is, aminek az imolai időjárás-előrejelzés volt az oka, hűvös időt jósoltak ugyanis a San Marinó-i Nagydíj hétvégéjére, ami kedvezett a Bridgestone-nak. Az első időmérő edzésen (2005-re kitalálták, hogy legyen kettéosztva a kvalifikáció úgy, hogy szombaton mindenki kevés üzemanyaggal fut egy kört, majd vasárnap délelőtt már versenyre tankolt autóval megy, és a két kör idejének összeadása alapján alakul ki a rajtsorrend) Schumacher a harmadik időt autózta Kimi Räikkönen és Alonso mögött, a vasárnap délelőtti szakaszban pedig két szektor után mindössze egy tizedes hátrányban volt a szombatot negyedikként záró Jenson Buttonhoz képest.

Ám amikor a Ferrari az első Rivazza-kanyar féktávjához ért, Schumacher tőle szokatlan hibát vétett: a megtankolt autóval túl későn fékezett és kicsúszott a kavicságyba. Az eredmény: 16. idő a vasárnapi kvalifikáción és 14. hely a rajtrácson a biztos 4., de akár 3. rajtkocka helyett.

Schumacher hibája a második időmérőn ITT látható.

Michael Schumacher, Ferrari, San Marinó-i Nagydíj, 2005
Schumacher hibája nélkül minden másként alakulhatott volna  Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

Brutális felzárkózás

Ezek után a tifosi igencsak komor hangulatban várhatta a versenyt, hiszen a másik Ferrariban ülő Barrichello is csak a 10. helyről kezdett. És jó ideig nem is volt miért izgatottá válnia az imolai domboldalakat beterítő fanatikusoknak, hiszen a rajt után Barrichello a 9., Schumacher pedig a 13. helyen vonatozott egy olyan pályán, amelyen gyakorlatilag lehetetlen előzni.

A hétszeres világbajnok nem sokkal később javított egy helyet, amikor Giancarlo Fisichella falba állította a Renault-t, majd mindkét Ferrari előrébb jött, amikor az Alonso előtt magabiztos előnnyel vezető Räikkönen alatt megállt a McLaren (Adrian Newey önéletrajzi könyvéből kiderült, hogy a finn túlságosan nagy fordulatszámot használt a rajtnál), de ez még így is édeskevésnek tűnt ahhoz, hogy a pontszerzésen kívül bármi másban reménykedjenek. Az újabb csapás pedig akkor jött el, amikor a brazil a 18. körben elektronikai probléma miatt a garázsba parkolta az F2005-öst.

Az első tankolási hullám során azonban az addig Nick Heidfeld és Ralf Schumacher mögé beszorulva autókázó Michael Schumacher hatalmasat ugrott előre, hiszen miután tovább maradt kint, mint az előtte haladók, a harmadik helyre tért vissza Alonso és Jenson Button mögé. Mindezt a taktika mellett annak is köszönhette, hogy Jarno Trulli a negyedik helyen jó néhány autót feltartott (Trulli-vonat), és nem tudott szétszakadni a mezőny.

A tifosi ekkor kezdett éledezni a lelátókon, de csak akkor lelkesült be igazán, amikor a hétszeres világbajnok körönként 1,5-2 másodperccel gyorsabb köröket autózva kezdte ledolgozni a hátrányát a kiállása után tőle 31 másodpercre levő Alonsóval és 21 másodpercre haladó Buttonnal szemben.

Michael Schumacher, Ferrari, San Marinó-i Nagydíj, 2005
A futam első szakaszában a forgalomba ragadva kocsikázott  Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

A Ferrari tempója mindenkit meglepett, az oka pedig az volt, hogy a hűvös időben az alacsonyabb működési tartományban üzemelő Michelinek szemcsésedtek, ami fokozott kopáshoz vezetett. Ha pedig valaki ezt el akarta kerülni, nem volt más választása, mint visszafogni a tempót. Eközben a Bridgestone számára ezek voltak a tökéletes körülmények – Pat Symonds, a Renault technikai igazgatója azt mondta, hogy Schumacher autóján 20 körön át gyakorlatilag nem koptak a gumik –, amit kihasználva Schumacher a 62 körös futam 42. körére utolérte Buttont.

A várakozásokkal ellentétben nem száguldott el azonnal a BAR-Honda versenyzője mellett (bizonyítva, hogy Imolában még ekkora tempókülönbség mellett is szinte lehetetlen volt előzni), de végül a Variante Altában csak bevetődött az előtte haladó lekörözöttek miatt kissé hezitáló brit mellé.

Miután az élen álló Alonso letudta utolsó utántöltését, a leggyorsabb köröket szóró Schumacher még 7 körön át kint maradt, mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a spanyol elé térjen vissza. Ám közvetlenül a Renault mögött bukkant elő a bokszutcából – ha nincs az időmérős hiba és a 4. helyről rajtol, legkésőbb ekkorra simán az övé az első hely –, hogy azon nyomban üldözőbe vegye a sárga-kék autót, és 11 körrel a vége előtt megérkezzen Alonso nyakára.

Szoros volt, de azért nem annyira

A hátralevő 11 körben Schumacher aztán mindent megpróbált. Benézett többször a Tosa-kanyar előtt, más íveket választott a pálya egyéb részein, de nem tudta hibába hajszolni Alonsót. Más esélye pedig nem volt, a spanyol ugyanis pontosan tisztában volt vele, hogy mely kanyarokban kell a maximumot nyújtania ahhoz, hogy a Ferrari ne vetődhessen be mellé.

„Legendákkal harcolni mindig más. Michael volt akkoriban a nagy bajnok, én pedig még csak akkor nyertem az első néhány versenyemet a Forma-1-ben. A tükörbe nézve egy Ferrarit látni soha nem jelentett jót” – idézte fel Alonso kettejük csatáját tavaly az F1 YouTube-csatornáján közzétett videóban.

„Ami a védekezést illeti, az ilyen versenyeken kiválasztasz 2-3 kanyart, amelyekben megelőzhetnek, és ezekben próbálod kicsit becsukni az ajtót, jobban kigyorsítani az azt megelőző kanyarból, hogy egy kis előnyre szert téve nagyobb biztonságban legyél a kritikus féktávra. A pályának voltak olyan részei, amelyek túl keskenyek voltak, és a rajtuk levő kanyarkombinációkban lehetetlen volt előzni. Az ilyen helyeken az ember próbál egy kis energiát és gumit spórolni, és egy kis lélegzetvételhez jutni, hogy a kulcsrészeken igazán jól tudjon koncentrálni” – ecsetelte a kétszeres világbajnok.

„Michael sokkal gyorsabb volt nálunk a verseny utolsó szakaszában, de Imolában annyira nehéz előzni, hogy eléggé meg voltam róla győződve, hogy meg tudom tartani az első helyet – emlékezett, majd kitért arra, hogy még a lekörözöttekre is odafigyelt annak érdekében, hogy Schumacher ne tudjon fogást találni rajta. – 4-5 körrel a vége előtt utolértünk néhány lekörözendő autót, amelyeknek természetesen lengették a kék zászlót, de minden előzés esélyt jelent a hátul haladónak arra, hogy lecsapjon a lehetőségre. Ezért próbáltam tartani a távolságot hozzájuk képest és nem megelőzni őket. Lelassítottam a pálya lassabb részein, ahol Michael nem tudott megelőzni, illetve gyorsítottam a tempós kanyarokban. Ez eléggé bevált.”

„Egy Forma-1-es verseny alatt folyamatosan ingadozik a koncentráció szintje, lehetetlen másfél órán át 100%-on lenni, de az ilyen pillanatokban mindig elő tudod hívni az extra energiát és koncentrációt, ekkor vagy 100%-on. Soha nem gondoltam arra, hogy elveszíthetem azt a győzelmet.”

A 2021-ben az F1 TV-nek a 16 évvel korábbi futam kapcsán nyilatkozó spanyol elmondta, hogy bárhol máshol Schumacher nyerte volna azt a versenyt. „A verseny után mondtam a csapatnak és a családomnak, hogy eléggé magabiztos voltam azt illetően, hogy nem fog tudni megelőzni itt, Imolában. Bármely más pályán nem tudtam volna megtartani az első helyet, de az akkori Imolában az akkori Forma-1-ben, DRS és sok más egyéb nélkül, sokkal rövidebb célegyenessel, meglehetősen biztos voltam benne, hogy az élen tudok maradni. Kívülről nézve sokkal szorosabbnak tűnt, még én is annak látom a tévéfelvételeket, mint amilyennek a tükörben látszott. A tükörben nézve az autók eléggé nagy távolságra vannak, de a tévében én is láttam, hogy nagyon közel volt.”

„Nem tudom, de az biztos, hogy nem voltam nyugodt, nagyon is feszült voltam – felelte arra a kérdésre, hogy miként tudott nyugodt maradni egy ilyen helyzetben. – Michael Schumacherrel van tele a tükröd, úgyhogy kizárt dolog, hogy lazíthatsz. Szóval nem tudom, de annyira fókuszálsz a versenyre, profi módon építed fel a hétvégét, a csapat pedig mindent a rendelkezésedre bocsát ahhoz, hogy teljesíteni tudj és a lehető legtökéletesebb versenyt fusd, hogy amikor ott vagy, képes vagy az apróságokra koncentrálni. Az autón kívül sokkal érzelmesebben éled meg a dolgokat, ott bent inkább olyan vagy, mint egy robot, azokat a dolgokat kell csinálnod, amikre utasítottak.”

A Renault-motor is megfoszthatott volna minket a párharctól

Nemcsak Schumacher időmérős hibája, hanem egy másik dolog is kellett ahhoz, hogy létrejöhessen Alonso és a hétszeres világbajnok párharcra. Mégpedig az, hogy a Renault úgy döntsön, nem cseréli ki Alonso erőforrását (ettől az évtől kezdve már két teljes versenyhétvégét kellett kibírnia a motoroknak), hanem inkább visszafogja a teljesítményét.

„Szombaton problémát találtunk a motorban az egyik hengerben, és sokat beszéltünk arról szombat este, hogy cseréljünk-e motort és veszítsünk 10 helyet a rajtrácson, vagy tekerjük le egy kicsit, vasárnap pedig menjünk rá az így elérhető pontokra. Ez az a dolog, ami a legjobban megmaradt bennem arról a hétvégéről” – mondta Alonso.

Michael Schumacher, Ferrari, San Marinó-i Nagydíj, 2005, Fernando Alonso, Renault
Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

„Még arra is világosan emlékszem, hogy a vasárnap reggeli stratégiai megbeszélésen a legjobb ötbe vagy hatba kerülés volt a célunk és az, hogy vigyázzunk a motorra. Különböző beállításokat tudtunk végrehajtani a kormányról, hogy a lehető legjobban óvjuk azt a hengert.”

„Miután Kimi kiesett, azt hiszem, hogy még konzervatívabb beállításokra váltottunk. Aztán meglepetésünkre láttuk, hogy Michael nagyon gyorsan közeledik. Emlékszem, hogy az utolsó etapra minden rendelkezésre álló teljesítményt kihasználtunk a motorban, mert nagyon meglepett és megijesztett minket Michael tempója.”

Végül ez is kellett ahhoz, hogy a Ferrari hiába hajszolja az utolsó kör utolsó méteréig a Renault-t, Alonso szelje át elsőként a célvonalat.

„Próbálkoztam, nagyon közel kerültünk néhány kanyarban, de [Alonso] remek versenyt futott, nem hibázott, és ezért nyert, én pedig ezért lettem második” – nyilatkozta Schumacher a verseny után.

A hétszeres világbajnok csak azért volt kicsit csalódott, mert gyakorlatilag rajta ment el a győzelem, abban viszont talált pozitívumot, hogy ismét a győzelemért versenyeztek.

„Őszintén mondom, hogy ez pályafutásom jobb versenyei közé tartozik, és sokszor elmondtam már, hogy nem kell mindig nyerned ahhoz, hogy élvezd. Izgalmas csata volt, nem számítottam rá, hogy ennyivel gyorsabb leszek. Volt néhány kanyar, amelyben azt gondoltam, hogy megpróbálkozhatok az előzéssel, közel is kerültem néhány helyen, de nagyszerűen versenyzett és nem hibázott. Lenyűgöző volt a tempónk, ezt visszük tovább magunkkal erről a versenyről. Ez volt az első lépés, és ezt követi a többi.”

Michael Schumacher, Ferrari, San Marinó-i Nagydíj, 2005
A nagy visszatérés végül tiszavirág életűnek bizonyult  Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

Amikor Schumachert megkérdezték, hogy mindez azt jelenti-e, hogy a Bridgestone-nal közösen megoldották az eddigi gondjaikat, ő azt felelte: „Nyilvánvaló, hogy orvosoltuk a helyzetet, különben nem lettünk volna képesek arra, amit véghezvittünk.”

És nemcsak Schumacher, hanem Alonso is úgy vélte, hogy a Ferrari innentől kezdve újra versenyképes lesz. „Michael 2005-ben küszködött az első néhány versenyen a Bridgestone gumikkal, és először Imolában tudott harcolni a győzelemért. Ezért azt gondoltam, hogy »oké, most kezdődött a bajnoki csata, mert a bajnok visszatért és győzelmekért fog küzdeni.« Ezek az összetevők teszik nagyszerűvé az ilyen pillanatokat” – nyilatkozta a spanyol az F1 TV-nek.

Hogy Schumacher valóban úgy vélte, hogy már minden sínen van, vagy csak a csapatmorált akarta kicsit turbózni (alighanem az utóbbi), az nem derült ki, a Ferrari ugyanakkor olyannyira nem tért vissza, hogy végül az indianapolisi hat autós komédián kívül nem tudott versenyt nyerni abban az évben. A Bridgestone pedig soha nem találta meg a megoldást arra, hogy megfelelő gumikat adjon a maranellóiaknak, így mindkét fél számára megváltással ért fel, amikor egy idény után eltörölték az egyversenyes gumiszabályt.

17 éve ezen a napon jött el Schumacher és Alonso ikonikus párharcának visszavágója (videó)

Friss