Christian Klien, a Red Bull első juniorja elárulta, milyen szerepe volt a pályafutásában a bikásoknak, illetve a tanácsadó Helmut Markónak. Az osztrák pilóta felidézte, hogy honfitársa egészen furcsa ötlettel állt elő.
Két nap múlva jelentős évforduló következik, ugyanis ekkor ünnepli 80. születésnapját Helmut Marko, a Red Bull egyik legfontosabb alakja. Ennek apropójából a RacingNews365.com felkeresett néhány embert azok közül, akik korábban dolgoztak vele együtt, hogy idézzék fel ezt az időszakot. Ez történt Christian Kliennel is, a Red Bull első juniorjával.
Bár a Red Bull már Gerhard Berger pályafutását is szponzorálta, az első valódi támogatottjuk a most 40 éves versenyző volt. Bár hivatalosan csak 2001-ben kezdődött az együttműködés, az energiaital-gyártó cég már korábban is finanszírozta a pályafutását. Mindez olyannyira sikeres volt, hogy 21 esztendős korára el is jutott az F1-ig.
„A Red Bull már a gokartsportban is támogatott valamennyire, de csak kis összegekkel – kezdte Klien. – Amikor áttértem az együléses [versenyautókra], a költségvetés megemelkedett, és magam választhattam ki a kategóriát és a csapatot. Aztán gyorsan ment, mert jól teljesítettem, és elég hamar a Forma-1-ben voltam. Zandvoortban megnyertem a Marlboro Masterst, és ez megnyitotta az ajtót a Forma-1-es teszt felé. A Jordantől és a Jaguartól is kaptam ajánlatot, amelyet követően az utóbbit választottam. Minden nagyon gyorsan ment Marko és a Red Bull segítségével.”
Bemutatkozó szezonjában Klien csak 3 pontot szerzett, ami kevesebb mint a fele volt csapattársa, Mark Webber 7 egységének. A következő évre pont a Red Bull vásárolta fel a Jaguart, így maradhatott az újjáalakult istállónál. Hogy mindez a terv része volt-e? Olyannyira nem, hogy még az idényzárón sem lehetett tudni biztosan, hogy mi következik.
„2005-ben a Red Bull megvette a csapatot, de nem volt szerencsém – fogalmazott. – Amikor a Jaguarhoz mentem, még nem volt tervben, hogy a Red Bull felvásárolja az istállót. Még 2004 utolsó futamán, Brazíliában sem volt egyértelmű, hogy mi lesz a csapattal. Egy hónappal később a Red Bull megvette az istállót. Én maradhattam, [David] Coulthard pedig a McLarentől érkezett mint tapasztalt pilóta. Ez nagyon jót tett a csapatnak, mert egy élcsapattól hozott tudást. Minden így kezdődött.”
Klien azonban először csak az első három versenyen vehetett részt, amiből ráadásul a harmadikon el sem tudott indulni. Ezt követően kénytelen volt átadni az autót Vitantonio Liuzzinak, aki négy futamot teljesített a Red Bull volánja mögött, majd az osztrák pilóta visszaülhetett. Utóbbi elmondta, hogy a két csere része volt a tervnek, sőt, az eredeti elképzelés szerint az egész idény folyamán váltogatták volna egymást.
„Ez Helmut ötlete volt – idézte fel. – Liuzzi az előző évben megnyerte a Forma-3000-es bajnoki címet. Aztán Helmut azzal az elképzeléssel állt elő, hogy megosztozunk a pilótafülkén. Az első négy [valójában három – a szerk.] futamon én vezettem, a következő négy versenyen Liuzzi. Így akarták folytatni a szezon hátralévő részében, hogy mindketten négy-négy futamot teljesítünk [egyhuzamban]. Szerencsére Tonio [első] négy versenye után Marko véget vetett ennek. Azonban nem csak ezeken a futamokon kellett osztoznunk az autón. Az idény előtt is meg kellett osztanunk a tesztelési időt, ami azt jelentette, hogy mindketten csupán feleannyi tesztidőt kaptunk, mint Coulthard. Ez nagyon megnehezítette számunkra, hogy megosszuk a kocsit. Rendkívül nehéz volt a dolgunk, de teljesítenünk kellett, mert az ember a Red Bullnál gyorsan kiesik az [ülésért folytatott] versenyből Szerencsére hamar rájöttek, hogy ez nem volt a legjobb ötlet, így aztán befejezhettem az idényt. A 2006-os év felé közeledve megvették a Toro Rossót. Én megkaptam a Red Bull ülését, Tonio pedig a Toro Rossónál vezethetett.”
Ez az ötlet elsőre kifejezetten furcsának tűnhet, ám Markónak ezzel is csak az volt a célja, hogy ezáltal versenyeztesse, és így jobb teljesítményre sarkallja a pilótáit. Kliennek akkoriban nem volt könnyű dolga honfitársával, de mára belátja, hogy az általa képviselt út volt a jó irány. Az eredmények, illetve a programból kikerült versenyzők ráadásul önmagukért beszélnek.
„Ezzel az ötlettel csak Marko állhatott elő – folytatta. – Helmut igazán kemény karakter volt. Azonban egyenes is volt egyben, az ember pontosan tudta, hol a helye. Ez talán kicsit osztrák mentalitás, mert mi elég közvetlenek vagyunk. Ám így az ember tudta, hogy mire számíthat, Helmutnál mindig egyértelmű volt. Jó teljesítményt kellett nyújtani, és erre nem sok idő volt, vélhetően ezért is fogyasztott a Red Bull sok juniort. Ha viszont megnézzük, hogy végül milyen pilóták kerültek ki [a programból], valószínűleg nem volt rossz a megközelítés.”
„Amikor az ember fiatal, nem látja, hogy ez jó hozzáállás. Ha tizenöt vagy akár húszévesen dolgozik Helmuttal, még nem elég érett. Ez nagyon kegyetlenné teheti a döntéseit, és mi, pilóták nem értjük az egészet. Végső soron ez így működik a Forma-1-ben. Itt csak a húsz legjobb versenyző vezethet, és a motorsport általában véve egyszerűen kemény, ha az ember el akar jutni a csúcsra, ugyanakkor rengeteget tanul és sok élettapasztalatot szerez általa. Végül is ez így működik.”
Markót a legtöbben rendkívül szigorú embernek tartják, és olykor még a kamerán keresztül is kifejezetten félelmetesnek tűnik. Akkoriban Kliennel is keményen bánt, de az osztrák versenyző elmondta, hogy manapság a paddockban járva megismerte honfitársa humoros oldalát is. Azt is hozzátette, hogy szerinte mára valamelyest meg is lágyult a két nap híján 80 éves szakember.