Nigel Mansell híres volt arról, hogy a nyilvánosság előtt sem kertelt, és kimondta, amit gondolt, az 1992-es Spanyol Nagydíj után azonban túl messzire ment. Ezzel együtt érthető volt a frusztrációja.
1992. május 3-án rendezték az az évi Spanyol Nagydíjat, amely a szezon első három futamához hasonlóan Nigel Mansell győzelmét hozta. A minden szempontból a mezőny fölé tornyosuló, aktív felfüggesztéssel szerelt Williamsben az első világbajnoki címére hajtó brit rajt-cél győzelmet aratott ugyan, de a körülmények nem könnyítették meg a dolgát, hiszen „túl kellett élnie” a pályára zúduló felhőszakadást és Michael Schumacher felzárkózását.
Az 1992-es Spanyol Nagydíj rajtja
Az időmérő edzésen a pole pozíciót Schumacher Benettonja előtt kerek egy másodperccel megszerző pilóta végül 24 másodperccel ért be a célba a németek ifjú titánja előtt, a verseny utáni sajtótájékoztatón egy Mike Fogarty nevű újságírótól azonban olyan kérdést kapott, ami igencsak feldühítette. Az ausztrál Fogarty ugyanis azt tudakolta, hogy Mansell miért próbálja folyamatosan jelentéktelennek beállítani a Williams egyértelmű technikai fölényét, mert tulajdonképpen csak az autója miatt nyer.
Erre a 38 esztendős versenyző dühösen a következőket mondta: „Ő ugyanezen a bolygón van vagy nem? Komolyan beszélsz, barátom? Ha igen, meg kellene vizsgáltatnod magad egy pszichiáterrel. Hülye vagy” – közölte, majd hozzátette, Fogarty bizonyára be van drogozva.
Hogy egy újságíró nyílt lehülyézése és kábítószer-fogyasztással gyanúsítása ma kisebb PR-katasztrófát idézne elő, az szinte borítékolható, akkoriban ez viszont egyáltalán nem verte ki a biztosítékot. De vajon jogos volt Mansell felháborodása?
Nem tetszett neki a felvetés
Mindenekelőtt akkor is állt az F1 örökérvényű igazsága: jó autó nélkül nem lehet világbajnoki címet nyerni. A Williams FW14B pedig nemcsak jó autó volt, hanem a mezőny legjobb autója. A motorja erőben elmaradt a McLarenekben dolgozó Hondától, de a teljes csomagot tekintve nem volt párja, miként az autó az aerodinamika terén is felvonultatta mindazt, amiért Adrian Newey a sportág történetének egyik, ha nem a legjobb tervezője lett.
Ugyanakkor tudni kellett jól vezetni. Az előd FW14-es még nem aktív felfüggesztéssel felvértezett modell volt, ezért mindkét pilótának meg kellett tanulnia, hogy miként hozza ki a legtöbbet az új rendszerből, Mansell ezen a téren pedig egyértelműen jobban teljesített Riccardo Patresénél, aki folyton arra panaszkodott, hogy nem kap elég visszajelzést az autótól a kanyarbejáratokon.
Mansell – akinek a stílusához is jobban passzolt az aktív autó által megkövetelt vezetési stílus – ezzel szemben elfogadta, hogy van egy nagyon rövid időszak, amikor egyszerűen el kell hinnie, hogy az autó be fog tapadni, és az aktív felfüggesztés teszi a dolgát. Szóval amellett, hogy a Williams rendszere 1992-ben a legjobb volt, kellett hozzá egy versenyző, aki ki tudta azt aknázni, emellett pedig olyan erős volt, mint egy bivaly, hiszen a hatalmas leszorítóerő és a szervokormány hiánya (Newey utólag úgy vélte, az még elfért volna az autóban) nagyon fizikálissá tette az FW14B vezetését.
Schumacherrel a barcelonai dobogón
Emellett a 38 esztendős veterán nagyon felszívta magát az 1991-es kudarc után, és eltökélte például, hogy Ricciardónál könnyebb lesz, ezzel is idegesítve az olaszt. Végül 76 kg-ra fogyott a csapattársa 78 kg-ja ellenében, amit Patrese igencsak rosszul viselt. Végül a szezon első tíz futamából nyolcat megnyert, és ha figyelembe vesszük, hogy a fentebbi kijelentésekor még csak a negyedik verseny után jártunk, ez az arány már akkor is 4/4 volt.
Mindezt úgy, hogy Patrese csak Mexikóban tudta vele felvenni a versenyt az időmérőn (csak 16 ezreddel kapott ki), a másik három alkalommal 1,5; 1,3 és 1,2 másodperccel kapott ki tőle, ami azonos autóban fényéveknek számít.
Mindezek alapján érthető, hogy Mansell kikérte magának, hogy csak az autója miatt nyer, miközben természetesen szükségtelenül volt ilyen goromba. „Az emberek azt mondták, hogy az autó olyan gyors a többiekéhez képest, hogy Nigel könnyedén nyer. Ez idegesítő volt neki, mert a belét is kitaposta a kocsinak. Megértem, hogy milyen lehetett ez az ő szemszögéből. Korábban is volt olyan helyzetben, hogy bajnok legyen, de nem jött össze, majd hirtelen minden jól alakult, erre mindenki azt mondta, »Ó igen, ebben az autóban egy majom is nyerne.« Nem lehetett túl kellemes neki, úgyhogy azt kellett mondania, lehet, hogy ez jó autó, de én is jól vezetem” – nyilatkozta Patrick Head, a Williams akkori technikai igazgatója és társtulajdonosa a Motorsport Magazine-nak.
30 éve: Mansell összeverekedett volna Sennával, de inkább faképnél hagyta, miután a brazil nekiment
Head azt is felidézte, hogy számára pont Mansell barcelonai győzelme emelkedik ki az 1992-es idényből. Míg szárazon körönként akár 2,5 másodperccel is gyorsabb volt Schumachernél, és hatalmas előnyt épített ki, az eső eleredtével a fiatal német megcsillogtatta később legendássá vált tudását a vizes pályán, és utolérte a Williams-t.
„Mindannyian azon tűnődtünk, hogy mi folyik itt, és mint a verseny után kiderült, Nigel is ezen gondolkozott az autóban. Nem értette, hogy Schumacher miként lehet ilyen gyors. Aztán valódi nigeles stílusban úgy döntött, valamit rosszul csinál, és elkezdett a pálya számára furcsa részein vezetni, mindenhol az ideális ív mellett. Rengetet tapadást talált, és ismét gyorsabb lett [Schumachernél]” – idézte fel David Brown, Mansell akkori versenymérnöke.
A vörös ötös végül öt versennyel a vége előtt, már az augusztus közepi Magyar Nagydíjon világbajnok lett, hogy aztán viharos körülmények között elhagyja a Williams-t, és az IndyCarba igazoljon.