76 éve ezen a napon vett részt először egy Ferrari-logóval ellátott autó egy autóversenyen. Bár a 125 S-sel nem értek célba, a debütálás így is reménykeltő volt, később pedig bebizonyosodott, hogy nem véletlenül.
1947. május 11-én, azaz éppen 76 évvel ezelőtt indult az autóversenyzők olasz bajnoksága. A futamot Piacenzában rendezték, és alighanem már réges-rég a feledés homályába merült volna, ha nem ekkor debütál egy legendás márka. Ez volt ugyanis az a futam, amelyen először indult el olyan autó, amely a Ferrari emblémájával volt ellátva.
A kissé kacifántos megfogalmazásra azért van szükség, mert Enzo Ferrari, a maranellói istálló alapítója már korábban is rendelkezett saját versenycsapattal Scuderia Ferrari néven. Ezt az istállót azonban az Alfa Romeo támogatta, majd amikor ez véget ért, pár éven belül az alakulat is megszűnt. Ezt követően visszatért az Alfa Romeóhoz, majd megalapította az Auto-Avio Construzionit, ám ennek a projektnek a második világháború véget vetett.
Ráadásul a modenai gyárat lebombázták, így Ferrari Maranellóba költözött, és úgy döntött, hogy ismét a saját neve alatt indít egy versenyistállót. Ez lett a mára már legendássá vált Ferrari. Ekkor persze még a Scuderia számított kiscsapatnak: az alakulat létrejöttének elsődleges célja az volt, hogy legyőzze az akkoriban domináló Alfa Romeókat.
A Ferrari történetének első autója a 125 S volt. A kocsi acélból készült alvázzal, dupla lengőkaros felfüggesztéssel, elöl keresztirányú laprugókkal, valamint egy ötsebességes váltóval rendelkezett. Az 1497 köbcentiméteres, V12-es motort Gioacchino Colombo tervezte Giuseppe Busso és Luigi Bazzi közreműködésével, és ez még hosszú ideig szolgált a későbbi erőforrások alapjául. A motor egyébként 118 lóerőre, illetve percenként 6800 fordulatra volt képes.
Az újjáépített Ferrari 125 S (jobbra)
Magáról a piacenzai futamról nincsenek részletes beszámolók. Ami biztos, hogy a volán mögött Franco Cortese ült, és az olasz pilóta akár győzelemre is vezethette volna a Ferrarit annak első futamán, ám a technika ördöge ezt másképp gondolta. Az akkor 44 éves versenyző alatt ugyanis két körrel a vége előtt meghibásodott az üzemanyag-szivattyú, aminek következtében fel kellett adnia a futamot. A győzelmet Guido Barbieri, illetve a Maserati örökölte meg.
Az elszalasztott diadal ellenére a Commendatore nem volt csalódott, és „ígéretes kudarcnak” titulálta a történteket. Két héttel később pedig bebizonyosodott, hogy a reménykedésnek volt alapja, ugyanis Rómában már senki és semmi nem akadályozhatta meg Cortese győzelmét. A Ferrari 125 S összesen tizennégy futamon indult, és ebből hatot meg is nyert, mielőtt az év későbbi szakaszában a 159 S felváltotta volna. Igaz, a legfontosabb versenyen, a Mille Miglián nem jött össze az első helyezés.
Az autóból összesen két darab készült, a másodiknál valamelyest újragondolták a karosszériát. Az eredeti formájában már egyik sem létezik, ugyanis később mindkettőt szétszedték, hogy új modelleket építsenek belőle. 1987-ben viszont a fellelhető képek és tervrajzok alapján megépítették az autó tökéletes mását.