21 éve történt a Forma-1 történetének alighanem leghírhedtebb csapatutasítása, amikor Rubens Barrichello az utolsó kanyarban engedte el Michael Schumachert a 2002-es Osztrák Nagydíjon. A német pilóta nem tudott örülni a győzelemnek, de ettől még bőven kapott kritikát.
A Forma–1-nek szinte mindig része volt a csapatutasítás, és ebben sokszor a Ferrari járt az élen. A maranellóiakra már az 50-es években is jellemző volt ez az eljárás, amikor még a verseny közbeni pilótacserékkel is lehetett trükközni, de például1964-ben Lorenzo Bandininek is el kellett engednie a világbajnoki címért harcoló John Surteest. A legutóbbi, nagy port kiváltó eset a 2010-es Német Nagydíjon történt, amikor Felipe Massának kellett félreállnia Fernando Alonso elől, ami a brazil pilóta győzelmébe került. De mindegyik maranellói balhénál hírhedtebb a 2002-es Osztrák Nagydíjon történt incidens.
Michael Schumacher pályafutása egyik legdominánsabb szezonját futotta ekkor, csupán a két évvel későbbi idénye ér fel ehhez, de bizonyos szempontból még az is hátrébb van a rangsorban. Az akkor még „csak” négyszeres világbajnok versenyző az első öt futamból négyet megnyert, és 44 pontjával 21 egységgel vezetett Juan Pablo Montoya előtt. A Williamsek arra készültek, hogy ebben az évben megszorongatják a Ferrarit, ám ez finoman szólva sem jött össze, míg az előző évben még hellyel-közzel kihívónak számító McLaren még hátrébb volt az erősorrendben.
Ekkor érkezett meg a mezőny Spielbergbe, az ekkor még A1-Ringnek nevezett pályára. A pole pozíciót ezúttal Schumacher csapattársa, Rubens Barrichello szerezte meg, aki jelentős különbséggel, 622 ezredmásodperccel verte meg a német versenyzőt, ráadásul utóbbi öccse, Ralf is befért közéjük. A Ferrari fölényét jól mutatja, hogy a negyedik Montoya hátránya már 1 másodpercnél is nagyobb volt Barrichellóhoz képest.
A rajtnál a brazil pilóta megtartotta a vezetést, míg a Schumacherek csatájából az idősebbik került ki győztesen, így a két Ferrari elhúzott a többiektől. A futam közben történt egy hatalmas baleset: Nick Heidfeld megpördült, majd a füvön keresztül csúszva telibe találta Takuma Sato Jordanjét, aminek következtében mindketten enyhe sérüléseket szenvedtek. Montoyának óriási szerencséje volt, ugyanis a Sauber közvetlenül előtte szánkázott el.
A Ferrarikat azonban ez nem zavarta meg, és a második kiállásuk után már több mint 40 másodperccel vezettek a Williamsek előtt. A futam vége felé közeledve azonban Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke közbelépett és szólt Barrichellónak, hogy engedje el Schumachert, ám ő eleinte vonakodott eleget tenni az utasításnak. Todt hiába szólt többször és egyre nyomatékosabban, az utolsó kör kezdetén Barrichello még mindig 1 másodperccel vezetett Schumacher előtt, és sokáig úgy tűnt, hogy meg fogja nyerni a futamot. Az utolsó kanyarban azonban lelassított, és hagyta, hogy a célegyenesben csapattársa elmenjen mellette, aki így zsinórban negyedszer is nyerni tudott.
„Többé-kevésbé számítottam erre, mert ha visszaemlékszünk az előző évre, akkor a második helyért cseréltek pozíciót – emlékezett vissza Mark Hughes, a The-Race.com szakírója a ’Bring Back V10s’ podcastjának egyik adásában. – Rubens kelletlenül megtette, és a futam után azt mondta a csapatnak, hogy »soha ne kérjetek ilyenre, ha a győzelemről van szó, mert nem fogom megcsinálni«. Aztán jött ez a szituáció, és pontosan ezt kérték tőle.”
A brit újságíró a 2001-es Osztrák Nagydíjra utalt, ahol kísértetiesen hasonló jelenetek játszódtak le, ám, ahogyan ő is mondta, nem a győzelemért, hanem a második helyért. A másik fontos különbség, hogy akkor valóban úgy tűnhetett, hogy Schumachert megszorongathatják, hiszen ha Barrichello nem engedi el, akkor David Coulthard 2 pontra közelítette volna meg őt az összetettben. Nem véletlenül hangzott el a híres mondat Todt szájából, hogy „engedd el Michaelt a bajnokságért!”.
2002-ben azonban szó sem volt ilyesmiről, tekintve, hogy Schumacher már akkor több mint két futamgyőzelemnyi előnnyel rendelkezett, és ez a második hellyel is nőtt volna. Nem véletlen, hogy az ötszörös F1-es futamgyőztes, akkoriban szakkommentátorként dolgozó John Watson már abban a pillanatban szégyennek titulálta a történteket a közvetítés során.
Az esethez hozzátartozik, hogy Barrichello nem sokkal korábban hosszabbított szerződést a Ferrarival, és később kiderült, hogy a Ferrari vezetése ilyen téren is próbált nyomást helyezni rá. „Azt mondták, hogy gondoljak a szerződésemre – emlékezett vissza később. – Számomra ez parancs volt: »jobb, ha elemeled a lábad [a gázról], különben hazamész«.”
Az említett podcastban Hughes, a történtek megértése érdekében próbálta elmagyarázni, hogy miként működött akkoriban a Ferrari. A maranellóiaknál Schumacher, Todt, Brawn, valamint a főtervező Rory Byrne alkotta a legfontosabb tengelyt, és mást „nem igazán engedtek oda”. Bár természetesen volt egy második pilóta, de ő amolyan kiegészítő elemként funkcionált.
A brit szakíró hozzátette, ez volt az, amit Barrichello elődje, Eddie Irvine megértett, a brazil pilóta pedig nem. A négyszeres futamgyőztes készségesen segített Schumachernek, amikor arra volt szükség, utódja viszont sokáig abba hitbe ringatta magát, hogy egyenlő bánásmódban részesülnek. Mindez persze nem volt igaz, de aznap már csak azért sem volt értelmezhető ez a felvetés, mert miután elhúztak a mezőny többi részétől, mindketten spórolni kezdtek. Ennélfogva nem alakulhatott ki köztük csata, hiszen Schumacher nem támadta meg csapattársát, aki ezt látva szintén visszavett a tempóból, és mindketten kényelmesen autóztak.
A leintés után a közönség is kifejezte nemtetszését, és még a himnuszok alatt is fütyültek, illetve mutogattak. Apropó himnuszok: Schumacher érezte, hogy mindez nem volt teljesen helyénvaló, és saját maga helyett a könnyeivel küszködő Barrichellót állította a dobogó tetejére. Miután ő ezt vissza akarta cserélni, az olasz himnusz alatt már mindketten az első helyezettnek járó részen álltak, majd a győztesnek járó trófea is a brazil pilótához került.
„Megdöbbent a fogadtatáson, amikor kiszállt az autóból, teljesen össze volt zavarodva – idézte fel Schumacher rá nem jellemző viselkedését Hughes. – Kicsit ilyennek láttuk a 2006-os monacói időmérő után is. Ezekben a váratlan és extrém helyzetekben elvesztette a higgadtságát, és ez azoknál az incidenseknél is visszaköszönt, amelyek váratlan vészhelyzetekben fordultak elő vele, mondjuk így. Szerintem hosszú idő volt, mire feldolgozta, hogy mi történt.”
A közvélemény szemében a szezon utolsó előtti futama, az USA Nagydíj volt az, ahol Barrichello visszakapta a kölcsönt. Akkor Schumacher vezetett, de lelassított, mert állítólag holtversenyben akart célba érni Barrichellóval, ez azonban nem jött össze, és 11 ezreddel elmaradt csapattársától. Hughes azonban rámutatott, hogy a német pilóta már jóval korábban tehetett szívességet Barrichellónak, mert úgy érezte, hogy ez a helyes.
„Úgy vélem, ez fájt neki – utalt a közönség reakciójára. – Egy későbbi futamon szerintem direkt vezetett lágyan a kivezető körén, ami nem volt jellemző rá. Másfél-két másodperccel maradt el [a korábbi idejétől], ami lehetővé tette Barrichello számára, hogy megnyerje a Magyar Nagydíjat. Biztos vagyok benne, hogy Michael fejében az járt, hogy ezzel visszaadja ezt a kölcsönt, és nem a Ferrari irányelvei miatt történt. Úgy érezte, hogy ezt kell tennie.”
Ami a két érintett későbbi reakcióját illeti, mindketten igyekeztek diplomatikusak lenni. Barrichello hangsúlyozta, hogy a szerződésében benne van, hogy az utasításokat teljesítenie kell, és biztos benne, hogy ez Schumacher esetében is így van. Csapattársa pedig leszögezte, hogy ő nem kérte, hogy Barrichello engedje el, és bár hálás neki, nem tud örülni. Valójában egyikük sem volt teljesen őszinte: a brazil pilóta átnézte az ügyvédjével a szerződését, hogy tud-e tenni valamit a Ferrari ellen, míg Schumacher ugyan valóban nem sokat beszélt a rádióban, de pontosan tudta, hogy mi zajlik, lévén már a verseny előtt átbeszélték a lehetséges forgatókönyveket, akkor pedig Barrichello még nem ellenkezett.
„Nagy volt a zűrzavar. Megtartottuk a megbeszélést a verseny előtt, felhoztuk pontosan ugyanezt a helyzetet, és megegyeztünk abban, hogy mit fogunk tenni. Rubens azután viszont nem akarta megtenni – emlékezett vissza Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója a történtekre egy évekkel ezelőtti interjúban. – Azt mondta a rádióban, hogy »Ne kényszerítsetek erre, meg akarom nyerni a versenyt!«. Úgyhogy emiatt nagy dilemmába kerültünk. Vagy elengedjük a dolgot, és azzal felüti a fejét egy másfajta probléma, mert többé nem bízhatsz abban a pilótában, és a jövőbeli megbeszélések semmit sem jelentenének. Ez nagyon rossz hangulatot szülhet a csapatban. Vagy ragaszkodhatunk az eredeti tervhez. Azt mondtuk, »Rubens, beleegyeztél, hogy megteszed, azt mondtad, hogy meg fogod tenni, úgyhogy most jobb, ha megteszed«. Rubens pedig nagy show-t csinált belőle, ami egyáltalán nem segített a csapatnak.”
„Nagyon együttérzek vele, de a verseny előtt kellett volna azt mondania, hogy »Nézzétek, srácok, ha vezetem a versenyt, akkor nem fogom megtenni ezt«, és akkor veszekedhettünk volna egy sort és juthattunk volna valamilyen következtetésre. Michaelt pedig egyszerűen belerángatták ebbe a helyzetbe. Odaadták neki a győzelmet, ő pedig látta a szurkolók reakcióját és szégyellte magát.”
A Ferrarit végül 500 ezer dollárra büntették, és ugyanennyit kaptak egy évre felfüggesztve. Az ok azonban nem a csapatutasítás volt, arról ugyanis Max Mosley, az FIA akkor elnöke azt nyilatkozta, hogy nem büntethetik, hiszen nem szabálytalan. A maranellóiakat hivatalosan a dobogón történt események miatt szankcionálták, amivel megszegték a protokollt.
Az eset után viszont az FIA hozott egy szabályt, amely betiltotta a csapatutasítás alkalmazását. Innentől kezdve többször előfordult, hogy a mérnökök virágnyelven szóltak a pilótákhoz, ha azt akarták, hogy engedjék el a csapattársat. Ám, ahogyan a szabály bevezetésének is a Ferrari volt az oka, úgy az eltörlésének is, a már említett 2010-es Német Nagydíj után ugyanis megállapították, hogy az előírást meglehetősen nehéz betartatni.
Hogy mi történt az osztrák futamot követő Európa Nagydíjon, ahol a két Ferrari ismét Barrichello–Schumacher sorrendben haladt a verseny hajrájában, alábbi cikkünkben írtunk:
Egy világ várta feszülten, hogy a botrányos jelenetek után a Ferrari megint kedvez-e Schumachernek