21 éve történt a Forma-1 történetének alighanem leghírhedtebb csapatutasítása, amikor Rubens Barrichello az utolsó kanyarban engedte el Michael Schumachert a 2002-es Osztrák Nagydíjon. A német pilóta nem tudott örülni a győzelemnek, de ettől még bőven kapott kritikát.
A Forma-1-nek szinte mindig része volt a csapatutasítás, és ebben sokszor a Ferrari járt az élen. A maranellóiakra már az 50-es években is jellemző volt ez az eljárás, amikor még a verseny közbeni pilótacserékkel is lehetett trükközni, de 1964-ben Lorenzo Bandininek el kellett engednie a világbajnoki címért harcoló John Surteest. A legutóbbi, nagy port kiváltó eset a 2010-es Német Nagydíj volt, amikor Felipe Massának kellett elengednie Fernando Alonsót a győzelemért, de ennél is hírhedtebb a 2002-es Osztrák Nagydíj, amelyet éppen 21 éve rendeztek.
Michael Schumacher pályafutása egyik legdominánsabb szezonját futotta ekkor, csupán a két évvel későbbi idény ér fel ehhez, de bizonyos szempontból még az is hátrébb van a rangsorban. Az akkor még csak négyszeres világbajnok versenyző az első öt futamból négyet megnyert, és 44 pontjával 21 egységgel vezetett Juan Pablo Montoya előtt. A Williamsek arra készültek, hogy ebben az évben megszorongatják a Ferrarit, ám ez finoman szólva sem jött össze, míg az előző évben még hellyel-közzel kihívónak számító McLaren még hátrébb volt az erősorrendben.
Ekkor érkezett meg a mezőny Spielbergbe, az ekkor még A1-Ringnek nevezett pályára. A pole pozíciót ezúttal Schumacher csapattársa, Rubens Barrichello szerezte meg, aki jelentős különbséggel, 622 ezredmásodperccel verte meg a német versenyzőt, ráadásul utóbbi öccse, Ralf is befért közéjük. A Ferrari fölényét jól mutatja, hogy a negyedik Montoya hátránya már 1 másodpercnél is nagyobb volt Barrichellóhoz képest.
A rajtnál a brazil pilóta megtartotta a vezetést, míg a Schumacherek csatájából az idősebbik került ki győztesen, így a két Ferrari elhúzott a többiektől. A futam közben történt egy hatalmas baleset: Nick Heidfeld megpördült, majd a füvön keresztül csúszva telibe találta Szató Takuma Jordanjét a kanyarban, aminek következtében mindketten enyhe sérüléseket szenvedtek. Montoyának óriási szerencséje volt, ugyanis a Sauber közvetlenül előtte szánkázott el.
A Ferrarikat azonban ez nem zavarta meg, és a második kiállásuk után már több mint 40 másodperccel vezettek a Williamsek előtt. A futam vége felé közeledve Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke és Ross Brawn, az istálló technikai igazgatója beszélgettek egymással, majd arra jutottak, hogy Barrichellónak el kell engednie Schumachert a győzelemért.
A brazil pilóta fülére többször is rászóltak, ám ő eleinte vonakodott eleget tenni az utasításnak. Az utolsó kör kezdetén Barrichello 1 másodperccel vezetett Schumacher előtt, és sokáig úgy tűnt, hogy meg fogja nyerni a futamot. Az utolsó kanyarban azonban lelassított, és hagyta, hogy a célegyenesben csapattársa elmenjen mellette, aki így zsinórban negyedszer is nyerni tudott.
„Többé-kevésbé számítottam erre, mert ha visszaemlékszünk az előző évre, akkor a második helyért cseréltek pozíciót – emlékezett vissza Mark Hughes, a The-Race.com szakírója a ’Bring Back V10s’ podcastjának egyik adásában. – Rubens kelletlenül megtette, és a futam után azt mondta a csapatnak, hogy »soha ne kérjetek ilyenre, ha a győzelemről van szó, mert nem fogom megcsinálni«. Aztán jött ez a szituáció, és pontosan ezt kérték tőle.”
A brit újságíró a 2001-es Osztrák Nagydíjra utalt, ahol kísértetiesen hasonló jelenetek játszódtak le, ám, ahogyan ő is mondta, nem a győzelemért, hanem a második helyért. A másik fontos különbség, hogy akkor valóban úgy tűnhetett, hogy Schumachert megszorongathatják, hiszen ha Barrichello nem engedi el, akkor David Coulthard csupán 2 pontra közelíti meg őt. Nem véletlenül hangzott el a híres mondat Todt szájából, hogy „engedd el Michaelt a bajnokságért!”.
2002-ben azonban szó sem volt ilyesmiről, tekintve, hogy Schumacher már akkor több mint két futamgyőzelemnyi előnnyel rendelkezett, és ez a második hellyel is nőtt volna. Nem véletlen, hogy az ötszörös F1-es futamgyőztes, akkoriban szakkommentátorként dolgozó John Watson már abban a pillanatban szégyennek titulálta a történteket a közvetítés során.
Az esethez hozzátartozik, hogy Barrichello nem sokkal korábban hosszabbított szerződést a Ferrarival, és később kiderült, hogy a Ferrari vezetése ilyen téren is próbált nyomást helyezni rá. „Azt mondták, hogy gondoljak a szerződésemre – emlékezett vissza később. – Számomra ez parancs volt: »jobb, ha elemeled a lábad [a gázról], különben hazamész«.”
Az említett podcastban Hughes, a történtek megértése érdekében próbálta elmagyarázni, hogy miként működött akkoriban a Ferrari. A maranellóiaknál Schumacher, Todt, Brawn, valamint a főtervező Rory Byrne alkotta a legfontosabb tengelyt, és mást „nem igazán engedtek oda”. Bár természetesen volt egy második pilóta, de ő amolyan kiegészítő elemként funkcionált.
A brit szakíró hozzátette, ez volt az, amit Barrichello elődje, Eddie Irvine megértett, a brazil pilóta pedig nem. A négyszeres futamgyőztes készségesen segített Schumachernek, amikor arra volt szükség, utódja viszont sokáig abba hitbe ringatta magát, hogy egyenlő bánásmódban részesülnek, és csupán a tempó, illetve a teljesítmény dönt közöttük.
Mindez persze semmilyen szinten nem volt igaz, de aznap már csak azért sem volt értelmezhető ez a felvetés, mert miután elhúztak a mezőny többi részétől, mindketten spórolni kezdtek. Ennélfogva nem alakulhatott ki köztük csata, hiszen Schumacher nem támadta meg csapattársát, aki ezt látva szintén visszavett a tempóból, és mindketten kényelmesen autóztak.
A leintés után a közönség is kifejezte nemtetszését, és még a himnuszok alatt is fütyültek, illetve mutogattak. Apropó himnuszok: Schumacher érezte, hogy mindez nem volt teljesen helyénvaló, és saját maga helyett a könnyeivel küszködő Barrichellót állította a dobogó tetejére. Miután ő ezt vissza akarta cserélni, az olasz himnusz alatt már mindketten az első helyezettnek járó részen álltak, majd a győztesnek járó trófea is a brzil pilótához került.
„Megdöbbent a fogadtatáson, amikor kiszállt az autóból, teljesen össze volt zavarodva – idézte fel Schumacher rá nem jellemző viselkedését Hughes. – Kicsit ilyennek láttuk a 2006-os monacói időmérő után is. Ezekben a váratlan és extrém helyzetekben elvesztette a higgadtságát, és ez azoknál az incidenseknél is visszaköszönt, amelyek váratlan vészhelyzetekben fordultak elő vele, mondjuk így. Szerintem hosszú idő volt, mire feldolgozta, hogy mi történt.”
A közvélemény szemében a szezon utolsó előtti futama, az USA Nagydíj volt az, ahol Barrichello visszakapta a kölcsönt. Akkor Schumacher vezetett, de lelassított, mert állítólag holtversenyben akart célba érni Barrichellóval, ez azonban nem jött össze, és 11 ezreddel elmaradt csapattársától. Hughes azonban rámutatott, hogy a német pilóta már jóval korábban tehetett szívességet Barrichellónak, mert úgy érezte, hogy ez a helyes.
„Úgy vélem, ez fájt neki – utalt a közönség reakciójára. – Egy későbbi futamon szerintem direkt vezetett lágyan a kivezető körén, ami nem volt jellemző rá. Másfél-két másodperccel maradt el [a korábbi idejétől], ami lehetővé tette Barrichello számára, hogy megnyerje a Magyar Nagydíjat. Biztos vagyok benne, hogy a Michael fejében az járt, hogy ezzel visszaadja ezt a kölcsönt, és nem a Ferrari irányelvei miatt történt. Úgy érezte, hogy ezt kell tennie.”
Ami a két érintett későbbi reakcióját illeti, mindketten igyekeztek diplomatikusak lenni. Barrichello hangsúlyozta, hogy a szerződésében benne van, hogy az utasításokat teljesítenie kell, és biztos benne, hogy ez Schumacher esetében is így van. Csapattársa pedig leszögezte, hogy az előző évi esettel ellentétben most nem kérte, hogy Barrichello engedje el, és bár hálás neki, nem tud örülni. Valójában egyikük sem volt teljesen őszinte: a brazil pilóta átnézte az ügyvédjével a szerződését, hogy tud-e tenni valamit a Ferrari ellen, míg Schumacher ugyan valóban nem sokat beszélt a rádióban, de pontosan tudta, hogy mi zajlik.
A későbbi hétszeres világbajnok azt is kijelentette, hogy ha visszafordíthatná az idő kerekét, akkor nem kérne az elengedésből. Ennek kapcsán viszont Jacques Villeneuve a következő, Monacói Nagydíjat megelőző sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy ha korábbi riválisa valóban akkora úriember lenne, akkor egyszerűen nem előzte volna meg Barrichellót. Schumacher korábbi főnöke, Flavio Briatore pedig úgy vélekedett, hogy a spielbergi eset rosszabb volt, mint ami az 1998-as Brit Nagydíjon történt, amikor Schumacher az utolsó körben töltötte le a stop&go büntetését, és így nyerte meg a versenyt.
A Ferrari meghallgatása pár nappal az Európa Nagydíj után zajlott. Hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy Brawn pont ezen a versenyen volt humoros kedvében, azt nem tudni, mindenesetre alighanem ráijesztett a futamot vezető Barrichellóra, amikor közölte vele, hogy „Rubens, kérnék tőled egy szívességet”. Némi hatásszünet után hozzátette, hogy „nyerd meg a versenyt”, aminek a brazil versenyző eleget is tett.
A Ferrarit végül 500 ezer dollárra büntették, és ugyanennyit kaptak egy évre felfüggesztve. Az ok azonban nem a csapatutasítás volt, arról ugyanis Max Mosley, az FIA akkor elnöke azt nyilatkozta, hogy nem büntethetik, hiszen nem szabálytalan. A maranellóiakat hivatalosan a dobogón történt események miatt szankcionálták, amivel megszegték a protokollt.
Az eset után viszont az FIA hozott egy szabályt, amely betiltotta a csapatutasítás alkalmazását. Innentől kezdve többször előfordult, hogy a mérnökök virágnyelven szóltak a pilótákhoz, ha azt akarták, hogy engedjék el a csapattársat. Ám, ahogyan a szabály bevezetésének is a Ferrari volt az oka, úgy az eltörlésének is, a már említett 2010-es Német Nagydíj után ugyanis megállapították, hogy az előírást meglehetősen nehéz betartatni.