47 évvel ezelőtt rendezték az 1976-os Monacói Nagydíjat, amelyet Niki Lauda nyert meg, és előnye óriásira nőtt a bajnoki tabellán. Akkoriban nemhogy a szurkolók, de egy neves lap is odaadta neki a világbajnoki címet, amelyet végül elbukott.
Eddig hat futamot rendeztek meg az idei Forma-1-es világbajnokságból, és Max Verstappen saját győzelmének és Sergio Pérez betlizésének köszönhetően 39 pontosra növelte az előnyét a világbajnoki tabellán. Sokan úgy vélik, hogy a küzdelem érdemi része eddig tartott, és valóban benne van a pakliban, hogy innentől senki nem kerül egy futamgyőzelmen belülre a címvédőhöz képest, arra pedig pláne reális esély van, hogy megdönti Michael Schumacher rekordját, és év végére már ő lesz az, aki zsinórban a legtöbb futamon át vezette az összetettet.
Ugyanakkor előfordult már, hogy valakinek aránylag ennél is nagyobb előnye volt, hat forduló után, végül azonban mégis elbukott, ráadásul úgy, hogy abban az évben összesen nem 22, hanem csak 16 versenyt rendeztek. Éppen 47 éve zajlott az 1976-os Monacói Nagydíj, amelynek kapcsán nem is maga a futam az igazán érdekes, hanem az utózöngéi, illetve az, hogy az akkor egyértelműnek tűnő helyzet később mennyire megváltozott.
Azt az idényt a címvédő Niki Lauda és a McLarenhez igazoló James Hunt csatájának harangozták be, ám a szezon elején úgy tűnt, hogy ebből semmi nem lesz. Öt viadal után Lauda háromszor nyert, és kétszer lett második a pályán, de a Spanyol Nagydíj után kizárták a célvonalon elsőként áthaladó brit pilótát, így akkor úgy tűnt, hogy a Ferrari versenyzője örökli meg a diadalt. Vetélytársának így mindössze egy második hely, valamint három kiesés volt a neve mellett a diszkvalifikálás mellett.
Monacóban pedig folytatódott a rendkívül egyoldalú tendencia. Lauda megszerezte a pole pozíciót, majd a futamon végtelenül könnyed győzelmet aratott: a második helyezett Jody Schecktert 11,13 másodperccel előzte meg, a harmadik Patrick Depailler viszont már több mint 1 percet kapott. Hunt ellenben csupán a tizennegyedik pozícióból indulhatott, és bár utána valamelyest sikerült előrébb lépnie, a 8. körben a sikán bukóterében kötött ki. A McLaren versenyzője végig gyenge tempót produkált, ám ez alighanem összefüggésben állt a motorjával, amely a 25. körben végleg felmondta a szolgálatot.
Hat futam után a világbajnoki tabella úgy festett, hogy Laudának nem kevesebb mint négy futamgyőzelemnyi előnye volt csapattársával, a második helyen álló Clay Regazzonival szemben. A későbbi háromszoros világbajnok 51 egységgel rendelkezett, míg a svájci pilóta 15-tel. Őt követte Depailler és Scheckter egyaránt 14 ponttal, Hunt pedig továbbra is 6-tal szerénykedett.
Hunt (és mindenki más) helyzete reménytelennek tűnt Laudával szemben. 10 futam volt hátra, de a mínuszolás szabálya miatt csupán kilencszer volt lehetősége úgy pontot szerezni, hogy az számítson is, ami tovább nehezítette a helyzetét. Nem véletlen, hogy akkoriban nemcsak a szurkolók, hanem a Times is odaadta a bajnoki címet az akkor 27 éves versenyzőnek. „A csata gyakorlatilag véget ért” – állt az újságban. A szerző nem is sejtette, hogy mekkorát téved.
Monacói győzelme után elképzelhetetlennek tűnt, hogy Lauda elbukja a vb-címet
Ahogyan azt a legtöbben alighanem tudják, az 1976-os idény végül minden idők egyik legizgalmasabbjaként és legdrámaibbjaként vonult be a történelemkönyvekbe, Hunt pedig életében egyetlen alkalommal vezette az összetettet, de az pont a szezonzáró után volt. Hogy miért sikerült a fordítás, abban több tényező is szerepet játszott: ezek közül természetesen Lauda életveszélyes nürburgringi balesete és az azt követő két kihagyott futam a legfontosabb. Emellett viszont – leegyszerűsítve – szerepet játszott az is, hogy a brit versenyző visszakapta spanyolországi győzelmét, hogy Lauda Fudzsiban két kör után kiszállt az autójából, és hogy a szezon második részében a McLaren sokkal jobban muzsikált.
Persze nem állítjuk, hogy ez a szezon is hasonló forgatókönyvet tartogat, azt pedig pláne senki nem szeretné, ha Verstappen súlyos sérülése tenné izgalmassá a szezont. Ugyanakkor, figyelembe véve a pontrendszerek közötti különbséget, a mostani állás még kifejezetten szorosnak is mondható az akkorihoz képest, hiszen Verstappen „csak” bő másfél futamgyőzelemnyi előnnyel rendelkezik Pérezzel szemben. Bár mostanában nem jellemző rá, de elég két peches futam a holland pilóta számára, és máris sokkal kevésbé lesz egyértelmű a helyzet, mint amilyennek most tűnik.