68 évvel ezelőtt ezen a napon zuhant a tengerbe Paul Hawkins a Forma-1-es Monacói Nagydíjon. Az élete mindössze második F1-es futamát teljesítő ausztrál pilóta ép bőrrel megúszta a balesetet, de Jackie Stewart szerint a bukásnak könnyedén egészen más kimenetele lehetett volna.
Ha egy, a Forma-1 történelmével tisztában lévő rajongó megkapná azt a kérdést, hogy ki esett bele a tengerbe a Monacói Nagydíjon, akkor alighanem Alberto Ascari nevét vágná rá. Azon viszont már vélhetően sokan nagyot néznének, ha elmondanák nekik, hogy rajta kívül volt még egy versenyző, aki hasonlóan járt, ráadásul éppen 68 évvel ezelőtt.
Gyerekeit is óvta saját halálától a Ferrari első vb-győztese, aki hiába élte túl a tengerbe zuhanást
Ezen a napon rendezték az 1965-ös Monacói Nagydíjat. A későbbi világbajnokok közül ez a futam volt Denny Hulme első, illetve Jackie Stewart második versenye, utóbbi ráadásul dobogóra is állt a BRM-mel. A viadalt összesen és zsinórban is harmadszor Graham Hill nyerte meg, de riválisa, az azt az évet egyébként uraló Jim Clark az Indy 500 miatt nem vett részt rajta.
A 100 körös futam azonban nem ezek miatt maradt emlékezetes, hanem egy sokak által nem ismert ausztrál pilóta, Paul Hawkins balesetéről. Stewarthoz hasonlóan ő is második F1-es futamán indult, ám csak a 79. körig bírta a megpróbáltatásokat. Ekkor a sikánnál megcsúszott a privát Lotusa, ami pedig a többit illeti, most átadjuk a szót Denis Jenkinsonnak, a Motor Sport akkori tudósítójának.
„A sikánnál volt egy kis izgalom, mert Hawkins a bejáratnál nekiment a fából készült korlátnak, és a szalmabálákon keresztül átpördült a rakpart szélén, majd [beleesett] a kikötőbe – fogalmazott. – A Lotus a [tenger] fenekére süllyedt, a robusztus ausztrál pedig a felszínre evickélt, és a part felé vette az irányt, miközben csónakok indultak a megmentésére.”
Ascarihoz hasonlóan Hawkins is megúszta a bukást, sőt, ő még annyira sem sérült meg, mint a kétszeres világbajnok. Pedig nem volt magától értetődő, hogy a bukás ennyire szerencsés kimenetelű lesz, és nem csak azért, mert akár bent is rekedhetett volna az autóban. Stewart elárulta, hogy ha az ausztrál versenyző pechesebb, akkor gyakorlatilag szörnyethalt volna.
„Amikor történt, nem volt sok időm arra, hogy lássam [az esetet] – nyilatkozta a későbbi háromszoros világbajnok a Fairfax Mediának. – Tudtam, hogy volt egy baleset, az ember ezzel tisztában van, amikor a pályán köröz. Tudtam róla, de a futam végéig nem tudtam, hogy ki volt az. [A pálya mellett] voltak hajócövekek, melyek segítségével ki lehetett kötni. Ha az autó eltalálja az egyiket, az halálos lett volna. Paullal ez szerencsére nem történt meg, hanem elmerült a kikötőben.”
A brit pilóta hozzátette, az utcákon akkoriban 90 fokos kerékvetők voltak, és az aszfalt sem volt annyira sima, mint manapság, ezért gyakoriak voltak a műszaki hibák. Sajnos a biztonsági feltételek más szempontból sem közelítették meg a mai körülményeket, többek között emiatt vesztette életét két évvel később Lorenzo Bandini, aki mindmáig az F1-es Monacói Nagydíjak történetének egyetlen halálos áldozata.
Így húzták ki a Lotust a vízből
Tíz évvel korábban Ascarinak további négy nap jutott. Hawkinsnak pedig négy nap híján négy év. Az ausztrál versenyző sportautózásban vált sikeressé, többek között megnyerte a Targa Floriót és a Nürburgringi 1000 km-es versenyt. Egy ilyen futamon lelte halálát mindössze 31 évesen, amikor a brit Királyi Autóklub által, az Oulton Parkban szervezett Tourist Trophyn balesetet szenvedett, és bennégett egy Lola T70 MkIIIB GT-ben. Május 26-án hunyt el, akárcsak Ascari.