63 éve rendezték az 1960-as Holland Nagydíjat, amelyen Dan Gurney balesete egy fiatal szurkoló életét követelte. Sajnos ez csak a kezdete volt a sportág egyik legtragikusabb hónapjának.
1960. június 6-án, vagyis éppen 63 esztendővel ezelőtt tartották a Holland Nagydíjat. Ez volt Jack Brabham szezonbeli első győzelme, amelyet még zsinórban négy követett, ezzel pedig könnyedén megvédte világbajnoki címét. Emellett a második pozícióban végző Innes Ireland, valamint a harmadikként célba érő Graham Hill is ekkor állhatott először dobogóra. Mi azonban egy sokkal szomorúbb apropóból emlékezünk meg a történtekről.
Abban a korban nem meglepő módon már a futam első köreiben sokan kiestek technikai gondok miatt. Lényegében ez történt Dan Gurney-vel is, ám ennek sokkal súlyosabb következményei lettek, mint például egy egyszerű motor- vagy váltómeghibásodásnak. Az amerikai pilóta BRM-jében ugyanis a fék romlott el, ráadásul a lehető legrosszabb helyen.
Ennek következtében egyes források alapján a 12., míg mások szerint a 13. körben a későbbi négyszeres futamgyőztes nem tudta bevenni a célegyenes végén található Tarzan-kanyart, és nagy sebességgel egyenesen száguldott tovább. Az autó a korláton is átrepült, és bár az akkor 29 éves pilóta minimális sérülésekkel megúszta az incidenst, ez másokról nem volt elmondható.
Gurney a baleset után
Az autó ugyanis egy olyan helyre csapódott, ahol szurkolók is álltak, igaz, a beszámolók szerint nem szabadott volna ott tartózkodniuk. Mindez azonban nem változtat azon a szomorú tényen, hogy Peter Alders, egy 19 esztendős drukker életét vesztette, és mások is megsérültek a balesetben. Manapság egyrészt ilyesmi aligha fordulhatna elő, másrészt, ha mégis, akkor szinte biztosan félbeszakítanák a futamot, de ez akkor nem történt meg.
A tragédia nyilvánvalóan nem Gurney hibája volt, hiszen a történteket nem vezetői baki idézte elő. Szavai alapján azonban közvetetten ő is hozzájárult az esethez, és ennek hatására módosított a vezetési stílusán. „Abban az időszakban Stirling [Mosst] tartották a mélyet fékező srácnak, én pedig mindent megtettem, hogy felérjek hozzá – idézi a Motor Sport Magazine a 2018-ban elhunyt egykori versenyzőt. – Ezután változtattam a fékezési technikámon, már nem volt annyira mély.”
Mint az hamarosan kiderült, ez a tragédia csupán a kezdete volt a Forma-1 egyik legsötétebb hónapjának, sőt, két hetének. Mivel a zandvoorti futamot hétfőn rendezték, ezért 13 nappal később volt esedékes a Belga Nagydíj, ahol rövid időn belül két versenyző is halálos balesetet szenvedett. Chris Bristow saját maga vesztette el az irányítást az autója felett, aminek következtében kirepült a kocsiból, és a szögesdróton landolt, amely gyakorlatilag lefejezte őt. Néhány körrel később Alan Stacey-nek nekirepült egy madár, így autója összetört, aztán kigyulladt, ő pedig nem tudott kimenekülni belőle.
Abból a szempontból, hogy ennyire rövid időn belül három halálos baleset is történt az F1-ben, ez volt a sportág legsötétebb időszaka. Az Indy 500-akat nem számítva ezenkívül két alkalommal fordult elő, hogy egy hónapon belül több halálos baleset is történt a futamhétvégéken. Az egyik természetesen az 1994-es San Marinó-i Nagydíj, amelyen az időmérőn Roland Ratzenberger, a futamon Ayrton Senna szenvedett végzetes balesetet. A másik egy jóval korábbi, az 1958-as idény: ekkor a Francia Nagydíjon Luigi Musso, míg négy héttel később, a Nürburgringen Peter Collins lelte halálát.