41 éve ezen a napon szenvedett halálos balesetet Riccardo Paletti, aki Roland Ratzenberger és Ayrton Senna tragédiájáig az utolsó pilóta volt, aki F1-es hétvégén vesztette életét. Édesanyja a lelátóról nézte végig, ahogyan kigyullad az autója, majd sokáig nem tudják kiszedni a roncsból, de ez már aligha számított.
1982. június 13-án, azaz éppen 41 éve rendezték a Kanadai Nagydíjat. A futamon a Brabham kettős győzelmet aratott a versenyt megnyerő Nelson Piquet, illetve Riccardo Patrese révén, a dobogó legalsó fokára pedig John Watson állhatott fel, de ez akkor semmit nem számított. A rajt utáni balesetben ugyanis életét vesztette egy fiatal versenyző, Riccardo Paletti.
Az olasz pilóta 1958. június 15-én, Milánóban született. Fiatalkorában karatéban és alpesi síben is sikeres volt, végül mégis az autóversenyzés felé vette az irányt. 1981-ben teljesítette első teljes szezonját, a Forma-2-es Európa-bajnokság mezőnyében, ahol kétszer is felállhatott a dobogóra, az összetettben pedig tizedikként zárt. Bár saját elmondása szerint akkoriban volt egy kis félelme az F1-et illetően, szponzora, a szülei által alapított Pioneer mindenképpen fel akarta vinni a legjobbak közé, ő pedig nem akarta elszalasztani a lehetőséget.
Bár a Forma-1-es bemutatkozás önmagában remekül hangzik, azért nagyon nem mindegy, hogy ezt melyik csapatnál, illetve milyen autóval teheti meg az ember. Paletti a mezőny hátsó részében tengődő, sokszor a futamon történő részvételért küzdő Osellánál kapott lehetőséget. Ennek megfelelően első hétvégéi nem sikerültek jól, bár ebben nem mindig ő volt a hibás.
A dél-afrikai szezonnyitón 1,670 másodperccel lassabb volt csapattársánál, az utolsó helyen bejutó Jean-Pierre Jarier-nél. (Hogy érzékeltessük az akkori különbségeket, René Arnoux pole pozíciós idejétől 9,153 másodperccel maradt el.) A riói hétvégén már az előkvalifikáción elbukott, miután felfüggesztéshiba következtében leesett az egyik kerék az autóról. Long Beachen szintén nem tudott részt venni a versenyen, ráadásul akkor közel 3 és fél másodperc volt a hátránya a tizedik helyet megszerző Jarier-vel szemben.
Riccardo Paletti Imolában
Imolában aztán megtört a jég, igaz, mindez leginkább annak volt köszönhető, hogy a FISA és a FOCA közötti háborúskodás miatt mindössze tizennégyen vettek részt a hétvégén. Paletti egyedül Eliseo Salazart tudta megelőzni, így tizenharmadikként várhatta a rajtot. Pontosabban várhatta volna, ugyanis a motorját a tervezettnél jóval később tudták beindítani, aminek az lett a következménye, hogy 49 másodperces hátrányban eredhetett a mezőny után. Ha pedig mindez nem lenne elég, a 8. körben újra meghibásodott a felfüggesztése, így feladta élete első F1-es futamát.
A Gilles Villeneuve halála miatt szomorú emlékű zolderi hétvégén ismét az előkvalifikáció jelentette a végállomást, ahogyan Monacóban is, miután az ígért fejlesztések vagy nem érkeztek meg időben, vagy csak Jarier kapta meg őket. Utána jött a detroiti forduló, ahol Palettinek ismét elképesztő balszerencséje volt. Bár ezúttal is több mint 1 másodperccel elmaradt tőle, közvetlenül Jarier mögé, a huszonharmadik rajthelyre kvalifikált. A bemelegítésen azonban ismét leesett a kereke, de mivel a francia pilóta kocsijával is akadtak gondok, övé volt a tartalékautó, csapattársa versenygépén pedig a szerelők versenyt futottak az idővel, hogy időben megjavítsák. Ez sikerült is, csak éppen Jarier összetörte a tartalékautót, így Paletti FA1C-jét vette át, utóbbi pedig nem állhatott rajthoz.
Egy héttel később rendezték meg a Kanadai nagydíjat, ahol úgy tűnt, hogy végre minden jól alakul Paletti számára. Ismét a huszonharmadik helyről rajtolhatott, és pályafutása során először problémamentesen felállhatott a rajtrácsra. Ekkor még senki nem sejtette, hogy a piros lámpák kialvása után másodperceken belül mi fog következni.
A baj akkor kezdődött, amikor az élről induló Didier Pironi Ferrarija lefulladt. A francia versenyző elkezdett integetni, de már túl késő volt, és elindították a futamot, így jobb híján csak a mögötte lévőknek tudott ezzel jelezni. A mezőny nagy része kikerülte az autót, Raul Boeselnek viszont ez nem sikerült: a brazil pilóta hozzáért Pironi kerekéhez, aminek következtében a March Salazar és Jochen Mass elé vágódott.
Azonban nem ő, hanem a közvetlenül mögüle rajtoló Paletti volt az, aki igazán pórul járt. Az Osella versenyzője 180 km/h-s sebességgel csapódott a Ferrari hátuljába, amely kivágódott a pálya széle felé, belekeverve ezzel néhány másik pilótát a karambolba. Szemtanúk szerint az olasz versenyző egyáltalán nem fékezett a becsapódás előtt, könnyen lehet, hogy a váltásra figyelt.
Pironinak és a többi érintettnek nem esett baja, ellentétben Palettivel, aki a kocsiba szorult, és mozdulatlanul ült. Az akkor még csak kétszeres futamgyőztes azonnal kiszállt, és próbált segíteni bajba jutott kollégáján, vele együtt pedig az orvosi csapat is megérkezett. Amikor viszont Sid Watkins professzor próbált közelebb férkőzni Palettihez, a helyzet még rosszabbra fordult.
Today we remember Riccardo Paletti who lost his life on this day in 1982 at the #F1 #CanadianGP pic.twitter.com/Ra1AuY9SpP
— DriversAnniversaries (@Carhack89) June 13, 2018
Az üzemanyagtartályban lévő benzin ugyanis meggyulladt, ami pillanatok alatt lángba borította az autót. A tüzet egy perc után sikerült eloltani, de további 25 percet vett igénybe, hogy a beszorult versenyzőt kiszedjék a roncsból, miközben féltek, hogy a szikrák ismét bajt okoznak. Az olasz pilótának már akkor sem volt pulzusa, amikor eloltották a lángokat. Végül a Royal Victoria kórházba szállították, ahol helyi idő szerint délután fél 6-kor hivatalosan is halottnak nyilvánították, két nappal a 24. születésnapja előtt.
Mint kiderült, Paletti súlyos mellkasi sérüléseket szenvedett, és az aortája is roncsolódott, és bár jelen helyzetben ez kevésbé fontos, de mindkét lába eltört. Ennek oka nyilvánvalóan az óriási becsapódás volt, nem pedig a tűz vagy a hosszú mentés. Dr. Jacques Bouchard pályaorvos szerint ezek már nem is számítottak, mert az Osella versenyzőjét semmiképpen nem lehetett volna megmenteni.
„Az autóban és a kórházban elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy valószínűleg perceken belül meghalt a baleset után – fogalmazott, és hozzátette, hogy ennek volt egy nagyon egyértelmű, kívülről is jól látható jele. – A pupillái kitágultak, ami annak a jele volt, hogy már nem lehet rajta segíteni. Még ha a pályán műtjük is meg, akkor sem lehetett volna megmenteni.”
Az önmagában is tragikus esethez tartozik egy szívszorító adalék: Paletti édesanyja a lelátóról nézte végig a történteket. A néhai olasz pilótáról később egy pályát neveztek el: az észak-olaszországi Varano de’ Melegariban található aszfaltcsík az Autodromo Riccardo Paletti nevet viseli. Emellett egy monzai templomban mellékoltárt szenteltek az emlékének.
Paletti haláláról vélhetően sokaknak az jut eszébe, hogy az 1994-es San Marinó-i Nagydíjig ő volt az utolsó versenyző, aki F1-es futamhétvégén szenvedett halálos balesetet. Roland Ratzenberger és Ayrton Senna tragédiájáig egyetlen pilóta vesztette életét F1-es autót vezetve, de Elio de Angelis egy tesztbalesetben hunyt el 1986-ban, a Paul Ricardon.