A Ferrari Le Mans-i 24 óráson aratott győzelme pozitív figyelemelterelés a márkának arról, hogy a Forma-1-ben továbbra is küszködik, de ha levonják a megfelelő tanulságokat, akkor ennél nagyobb haszna is lehet.
Érdekes fejtegetésbe fogott bele a The-Race.com három újságírója a kiadvány F1-es podcastjának legutóbbi epizódjában. A témát a Ferrari Le Mans-i sikere szolgáltatta, amelynek apropóján kibeszélték, hogy miként lehet az, hogy a patinás olasz márka 50 év után visszatért a hosszú távú versenyzés csúcskategóriájába, és mindössze a negyedik versenyén nyerni tudott – tette mindezt ráadásul Le Mans-ban –, miközben az F1-ben 15 éve hiába próbálkoznak azzal, hogy világbajnokok legyenek.
Amiről senki nem beszél – sportszerűtlen húzás kellett a Ferrari Le Mans-i győzelméhez?
Ahhoz, hogy egyáltalán párhuzamba lehessen állítani a maranellóiak gyári WEC-csapatát és az F1-es istállót, először meg kell érteni, hogy mik a lényeges különbségek. Merthogy hiába beszélünk gyári részvételről a hosszú távú-projekt esetében, azt valójában nem lehet 100%-ban annak tekinteni, hiszen a Ferrari 499P monocoque-jának és egyéb részeinek tervezését és gyártását a Dallara végezte, míg az aerodinamikával és járműdinamikával kapcsolatos fejlesztéseket a Ferrari Centro Stile Studiójának szervezték ki. Az egész projekt logisztikájáért és működtetéséért pedig a Ferrari GT-programjait régóta működtető partnere, az AF Corse felelt.
Mindez persze nem újkeletű dolog, hiszen a WEC-ben korábban az Audi is ezt az utat járta, de bizonyos mértékig a Peugeot is ezt teszi, és évtizedekre visszamenőleg is találunk hasonló példákat (a Mazda 1991-es Le Mans-i győztes csapatát például az Oreca futtatta). Lényeges az eltérés viszont az F1-es Ferrari működésétől, amely mindent házon belül végez, ami egyedülálló az F1-ben – elég csak megnézni, hogy a gyári Mercedesnek gyakorlatilag annyi köze van az anyamárkához, hogy az az egyik résztulajdonosa, de a csapat központja Brackley-ben, motorrészlege pedig Brixworth-ben található. Vagy ott van a gyári Aston Martin, amely szintén teljesen különálló központból üzemel, ráadásul Mercedes-motorokat használ, 2026-tól pedig a képet tovább kuszálva a Honda gyári partnere lesz.
Van baj – egymásra mutogatnak a részlegek a Ferrarinál, megoldás továbbra sincs
Ezek után jogos a kérdés, hogy akkor a Ferrarinak is más modellre kellene váltania, és kiszerveznie az F1-es csapat működtetését külső cégeknek? Természetesen nem, hiszen számos előnye van annak, ha egy istálló mindent házon belül csinál, viszont a Le Mans-i projektből – amelynél van azért átjárás az F1-es csapattal, főként az erőforrás terén, de bizonyos mértékig a létesítményeket is megosztották, illetve az F1-es csapat korábbi szimulátorában dolgoztak – bőven van mit tanulniuk.
A The-Race podcastjának tagjai szerint elsősorban azt, hogy miután hozzáértő, a szakterületükön kifogástalan előélettel rendelkező embereket helyeztek a megfelelő pozíciókba, hagyják őket dolgozni, és maximum akkor avatkozzanak közbe felülről, ha áthidalhatatlan kulturális, kommunikációs vagy egyéb, az eredményességet és hatékonyságot veszélyeztető körülmények merülnek fel.
A Ferrarinak a váratlanul jött Le Mans-i siker most pozitív figyelemelterelést jelent arról, hogy az idén sem fognak nyerni a Forma-1-ben, és ha elkezdenek rendszeresen győzni a WEC-ben, a hangsúly akár hosszú távon is áthelyeződhet arra a programra. De csak ami a márka autógyárként történő fejlődését és az emberekhez eljuttatni kívánt, a hibrid hajtást promotáló üzenetét illeti, a Ferrari sportrészlege ugyanis minden szempontból az F1-re van optimalizálva, a fő cél ezért továbbra is az, hogy ott (is) nyerjenek. Ehhez pedig kapaszkodót jelenthet, az, ahogyan ezt a Le Mans-i projekttel tették. Most már csak azt remélhetjük, hogy ezt John Elkann elnök és Benedetto Vigna vezérigazgató is látja.