112 évvel ezelőtt született Juan Manuel Fangio, aki Michael Schumacher érkezéséig a legtöbb F1-es vb-címmel rendelkezett. Pályafutása vége felé elrabolták őt Kubában, ám a legjobb ellátásban részesült a fogságban.
Juan Manuel Fangio túlzás nélkül minden idők egyik, ha nem a legjobb Forma-1-es pilótája volt. Pályafutása során öt világbajnoki címet szerzett, ami egészen 2003-ig rekord volt, akkor Michael Schumacher döntötte mag a csúcsot. Összesen 24 futamot nyert, ami versenyeinek közel 50 százaléka, és ezt aligha javítja meg bárki is. Mindezt ráadásul a hőskorban, amikor a biztonság még igencsak gyerekcipőben járt, és egy nagyobb baleset akár a biztos halált is jelenthette.
Pályafutása egyik legemlékezetesebb mozzanata azonban karrierje alkonyán történt, ráadásul nem is a versenypályán. Miután 1957-ben megszerezte utolsó vb-címét, a következő évben már csak két futamon indult el, emellett az Indy 500-ra próbált kvalifikálni sikertelenül. Azonban akkoriban még számos bajnokságon kívül futamot rendeztek: ilyen volt a Kubai Nagydíj is, amelyet az előző évben sikerült megnyernie.
Abban az időszakban Fulgencio Batista elnök vezette az országot, akinek álma az volt, hogy „latin Las Vegast” csináljon hazája fővárosából, és az amerikai turisták sokaságának köszönhetően virágozzon a turizmus az országban. Ennek az egyik kelléke volt a Forma-1-es futam is, amelyet azonban az akkor még forradalmári szerepben lévő Fidel Castro, illetve az ő gerillacsoportjai igyekeztek szabotálni a hatalomra kerülés érdekében.
1958-ban Fangio már csak néhány versenyen indult
A cél az volt, hogy botrányt keltsenek a verseny körül, és mi is lenne jobb megoldás erre, mint hogy elrabolni az akkori Forma-1 messze legnagyobb csillagát? Miután megérkezett Kubába, Fangio gyanútlanul indult volna vacsorázni a hoteljében, amikor egy bőrdzsekit viselő fiatal férfi pisztolyt fogott rá. „Fangio, velem kell jönnöd – szólította meg a beszámolók szerint. – A Július 26-a Mozgalom tagja vagyok.”
Szintén a helyszínen tartózkodott az argentin pilóta egyik barátja, aki próbálta megmenteni őt a szorult helyzetből. Egy papírnehezéket akart hozzávágni a támadóhoz, ám az felé fordította a pisztolyt, és megfenyegette őt. „Maradj nyugton! – utasította. – Ha megmozdulsz, lövök.” Fangiónak így nem volt esélye menekülni, és kénytelen volt beszállni a hotel előtt várakozó autóba.
Az akkori mezőny második legnagyobb alakja, Stirling Moss szintén veszélyben érezte magát. A brit pilóta őrt állított a szobája elé, aki háromóránként bekopogott, hogy ellenőrizze, ott van-e még. Ő végül megúszta, könnyen lehet, hogy az akkor 46 éves versenyző közbenjárásának köszönhetően. „Nagyon nyugtalanító éjszaka volt – emlékezett vissza évtizedekkel később. – Fangio azt mondta a felkelőknek, hogy »Stirlinget nem vihetitek el, mert nászúton van«. Ez persze hazugság volt, ettől függetlenül nagyon rendes volt tőle.”
Fangio számára azonban hamar kiderült, hogy nem akarják bántani. Az ötszörös világbajnokot egy jól berendezett lakásba vitték, ahol steaket és krumplit kapott ebédre. Később bevallotta, olyannyira nem haragudott fogvatartóira, hogy még együtt is érzett velük az általuk képviselt ügy miatt. Az argentin versenyzőnek még azt is felajánlották, hogy rádión keresztül kövesse a futam eseményeit, de ő visszautasította a lehetőséget azzal az indokkal, hogy nosztalgiázás miatt elérzékenyült.
Utólag valószínűleg nem is bánta meg a döntést, ugyanis a 150 ezer néző előtt megrendezett verseny, amelyen egyébként Maurice Trintignant vezette a Maseratiját, tragédiával végződött. Egy idő után az aszfalt tele volt olajjal, és a szervezők először újabb szabotázsra gyanakodtak, ám aztán kiderült, hogy Robert Mieres Porschéja sérült meg. Ennek következményeként Armando García Cifuentes megcsúszott, fekete-sárgára festett Ferrarija pedig kirepült a nézőtérre. A balesetben heten életüket vesztették, és több mint harmincan megsérültek. A viadalt idő előtt leintették, és mivel akkor Moss vezetett, ő volt a győztes.
Fangiónak nem esett baja a fogságban
A tragédia után sokan elkezdték támadni Batistát, amire rátett, hogy Fangiót átadták az argentin nagykövetségnek, természetesen sértetlenül. Castróék hamarosan el is érték céljukat, és 1959. január 1-én átvették a hatalmat. Abban az évben nem volt Kubai Nagydíj, aztán 1960-ban ismét Moss nyerte a továbbra is bajnokságon kívüli futamot, ám a kommunista vezetés ezt követően nem tűrte meg az autóversenyzést, mivel burzsoá elfoglaltságnak tartották.