51 évvel ezelőtt rendezték az 1972-es Francia Nagydíjat, amelyen Helmut Marko peches balesetet szenvedett, és bal szemére megvakult. Az osztrák szakember azóta hatalmas sikereket ért el a Forma-1-ben a Red Bull tanácsadójaként, de ezeket nem tudja ugyanúgy értékelni, mintha pilótaként futott volna be.
1972. július 2-án, azaz éppen 51 évvel ezelőtt rendezték a Forma-1-es Francia Nagydíjat. A futamot a címvédő Jackie Stewart nyerte, közel fél perccel megelőzve a későbbi világbajnok Emerson Fittipaldit, a dobogó harmadik fokára pedig a sokáig vezető, de végül defektet kapó Chris Amon állhatott fel, akinek így ismét nem jött össze a győzelem, ahogyan F1-es pályafutása során egyszer sem.
A Clermont-Ferrandban tartott verseny azonban nem erről maradt emlékezetes, hanem egy szomorú esetről, amely derékba törte az egyik pilóta pályafutását. Olyasvalakiről van szó, aki hosszú évek óta jól ismert alakja a Forma-1-es paddocknak, azt viszont alighanem már jóval kevesebben tudják róla, hogy valaha versenyzőként is megfordult a sorozatban: Helmut Marko.
Az osztrák szakember egy évvel korábban, 28 évesen debütált az F1-ben, és miután a Német Nagydíjra hiába nevezték, végül Jo Bonnier vezette az autóját, ezt követően a bajnokság utolsó négy futamán már ott volt a mezőnyben, igaz, a pontszerzés nem sikerült neki. Ahogyan 1972-ben sem, amikor az idény első öt fordulójából négyen részt vett, igaz, Monacóban a tizedik helyen sikerült célba érnie.
Marko kilenc F1-es futamon vett részt
Ezután következett a már említett Francia Nagydíj, amelyre csapata, a BRM egy új fejlesztésű autóval készült, és a P160B felváltotta a P153B-t. Ezzel önmagában nem is lett volna gond, de az új kocsi annyira az utolsó pillanatban készült el és érkezett meg, hogy arra sem volt idő, hogy normálisan beállítsák, és még a manapság alapvetőnek számító műveleteket sem végezték el.
„Az utolsó pillanatban kaptam meg az új kasztnit, és [a fejem] nagyon kilógott a pilótafülkéből, miután az ülést nem állították be – emlékezett vissza Marko a SPEEDWEEK.com-nak adott interjújában. – Nem foglalkoztam vele, mert lelkesen vártam, hogy vezethessem az új kasztnit. Az 1,83 méteres magasságom miatt az egész fejem kilógott a pilótafülkéből.”
Az áprilisban a 80. születésnapját ünneplő Marko egy másik alkalommal azt is elárulta, hogy körülbelül 10 centiméterrel ült magasabban a kelleténél. Enélkül nem is lett volna probléma, ám a baj nem sokkal a rajt után bekövetkezett. Pedig az osztrák versenyző kifejezetten jó pozícióból, a hatodik helyről kezdhette meg a futamot, de aztán bukott pár pozíciót, és ez lett a veszte.
„Aztán a kilencedik körben jött a kő, amelyet Ronnie Peterson Marcha vert fel, és a sisakrostélyon átfúródva eltalálta a szememet – elevenítette fel a borzalmas balesetet. – Üresbe tettem a BRM-et, és csak ki akartam szállni, mert a tizenkét hengeres [motort hajtó üzemanyag tankja] még mindig majdnem tele volt, és féltem a tűztől. Húsz autó volt mögöttem, úgyhogy egy ütközésnek halálos következményei lettek volna. Az egész egy lejtőn, kétszázötven kilométer per óránál történt.”
Markónak még volt annyi lélekjelenléte, hogy kezét felemelve jelezze a problémát, de aztán elájult a fájdalomtól, és ki kellett őt húzni az autóból. Ezt követően annak rendje és módja szerint kórházba szállították, ám itt is kifejezetten balszerencsés volt, tekintve, hogy az orvos nem volt jelen. Ennek következtében még tovább romlottak az esélyei.
„Nem tudtam a világomról, csupán iszonyatos fájdalmat éreztem – fogalmazott. – Elvittek az orvosi központba, majd egy kórházba. Az ügyeletben lévő orvos azon a vasárnapon barbecuepartin volt, és először riasztani kellett. A vélemények eltérőek voltak azt illetően, hogy meg lehet-e menteni a szememet. Azonban minél tovább hiányzik az idegszálakon keresztüli érzékelés, annál kisebb az esély.”
Marko balesete kísértetiesen hasonló volt, mint ami Felipe Massával történt a 2009-es Magyar Nagydíj időmérőjén: a brazil pilóta sisakját egy rugó találta telibe. A 11-szeres F1-es futamgyőztes esetében szintén felmerült, hogy a bal szeme veszélybe kerülhet, de az övét végül sikerült megmenteni, ellentétben Markóéval, akinek így nyilvánvalóan be kellett fejeznie versenyzői pályafutását.
„A szemsérülés rendkívül fájdalmas, hiszen össze kellett varrni, így minden pislogás fájdalmas volt – nyilatkozta az F1 hivatalos honlapjának. – Napokon keresztül nem voltam képes aludni, már csak azért sem, mert azt gondoltam, hogy a versenyzés az egyetlen, amiért érdemes élni. Aztán az egyik ilyen álmatlan éjszakán be kellett vallanom magamnak, hogy ennyi volt, valami mást kell kezdenem az életemmel.”
Markónak azóta protézise van a bal szeme helyén. Az osztrák szakembernek annyiban szerencséje volt, hogy öt évvel korábban jogi szakon doktorált, így volt B-terve. Később aztán az üzleti életbe is bekapcsolódott, és manapság két grazi hotelnek is ő a tulajdonosa. A Forma-1 világába Gerhard Berger, majd Karl Wendlinger menedzsereként cseppent bele, 1989-ben pedig saját csapatot indított RSM Marko néven. Ezzel persze nem a legjobbak között, hanem a Forma-3-ban és Forma-3000-ben szerepelt. 1999-ben ebből lett a Red Bull Junior Team, és ugyanebben az évben a bikások kinevezték őt az utánpótlásprogram első emberének. Bár egyikük sem mondható tisztán a Red Bull nevelésének, de többek között Sebastian Vettel és Max Verstappen is részben ennek a programnak köszönhetően jutott el az F1-ig.
Ők ketten eddig összesen hat világbajnoki címet nyertek, és ebből ötször a Red Bull a konstruktőri vb-t is elhódította. Mivel Marko tanácsadói posztot tölt be az F1-es csapatnál, az eredményekhez közvetlenül is hozzájárult. Amikor azonban arról kérdezték, hogy ez pótolja-e a pilótaként el nem ért sikereket, szavaiból arra lehet következtetni, hogy nem. „Ezt nem lehet összehasonlítani – válaszolta. – A világbajnoki címek menedzsmenti szinten jöttek. Persze ezek is adnak némi elégedettséget. Versenyzőként [azonban] ez teljesen más lenne, de a sikereket ugyanabban a sportágban értem volna el.”