back to top
2024. július 15. 15:53

KezdőlapF117 éve száguldott közel 400-zal a leggyorsabb Forma-1-es autó (videó)

17 éve száguldott közel 400-zal a leggyorsabb Forma-1-es autó (videó)

-

2006. július 21-én állította fel a BAR-csapat azt az F1-es rekordot, amit a mai napig nem döntöttek meg, és jó ideig nem is fognak.

A Forma-1 a brutális lassítások, gyorsítások, valamint hajmeresztő kanyarsebességek sportága, amelyben persze a végsebesség is magas, de ez korántsem kiemelkedő, elég csak mondjuk az Indianapolis 500-ra gondolni, ahol az idei pole pozíciós pilóta négy (!) körös átlaga is gyorsabb (374,4 km/óra) volt, mint Valtteri Bottas 2016-ban felállított egyenesbeli sebességrekordja (378 km/óra), azaz az egyenesekben Alex Palou jóval efölött repesztett.

Nem a finn pilóta azonban az, aki a valaha volt legnagyobb sebességet érte el egy Forma-1-es autóval, hiszen 2006-ban a BAR-istálló elvitte a híres Bonneville-be a 2005-ös autóját, hogy megkísérelje vele elérni a 400 km/órát. A volánnál az éveken át az F1-es orvosi autót vezető Alan van der Merwe ült és végül nem sikerült, amit elterveztek, mivel a Forma-1-es nagydíjon soha nem induló dél-afrikai pilóta „csak” 397,360 km/óráig jutott, miközben a 413,205 km/órát is elérte, de mivel az FIA szabályai szerint az érvényes rekord úgy születik, hogy a mért mérföldet vagy kilométert a szél segítségének kiiktatására mindkét irányban megteszik, és ennek átlagát veszik, ez végül nem számított.

„Tudtuk, hogy nevetséges ötlet, mivel a BAR-Honda marketingcsapata állt elő a 400-as mágikus számmal – idézi az F1-com van der Merwét. – Azt mondtuk, hogy ez lehetetlen, ezek az autók a versenypályán 360-370 km/órát tudnak szélárnyékban, és ennyi, de nem lehet egyszerűen fogni a csavarhúzót és eltekerni itt-ott egy szelepet. Azt gondoltuk, meg kellene dupláznunk a lóerők számát.”

A kezdeti szkepticizmust azonban felváltotta a rekord hajszolása. Kezdetben a 2005-ös, V10-es motorral hajtott kocsit monzai leszorítóerő-specifikációban tesztelték, végül azonban a hátsó szárnyat egy függőleges vezérsík váltotta fel. De ez volt az egyetlen változtatás, ettől eltekintve az autó mindenben megegyezett azzal, ahogy Jenson Button és Takuma Szato befejezte vele a 2005-ös szezont. Így vitték el a Mojave-sivatagba, a kiszáradt tó medrébe, ahol szó szerint kiröhögték őket.

„Amikor kipakoltuk az autót, a rendszeres rekordhajszolók nevettek” – mondta, hozzátéve, hogy viccesnek találták az apró masinát. És igazuk lett, a központi vezérlőelektronika ugyanis nem tudott mit kezdeni a kiszáradt tómederben veszettül kipörögni akaró kerekekkel, így elsőre egyes fokozatnál feljebb váltani sem tudtak. „Az autó túl könnyű volt, hatalmas, ballonos gumikkal a csúszós són. Mindenkinek romba döntötte a reményeit.”

A 400-as határ elérésével megbízott csapat ezek után nekiállt a munkának, az autó pedig egyre gyorsabb lett. „Amikor először vezettem a kocsit a végleges specifikációjában egy aeroteszten a Brit Királyi Légierő Lyneham-ben található bázisán, a mérnököm arra kért, hogy csináljak egy menetet 280 km/órával. Mivel a kijelzőm csak nyomás és hőmérsékleti adatokat mutatott, sebességet nem, felgyorsítottam arra a tempóra, amiről úgy gondoltam, hogy annyi majd visszatérve a mérnököm közölte, hogy 360 km/órával mentem.”

„Azért ítéltem meg rosszul mert a kocsi végig annyira jól gyorsult. Ezt használjuk referenciának, mert a kocsi gyorsul, majd lassul a gyorsulás mértéke, az ember pedig érzi az egyre nagyobb légellenállást, ha eléri az adott fokozat végét. De ennek az autónak nagyon hosszú áttételei voltak, negyedik-ötödikben voltam, és továbbra is őrült módon gyorsult, ezért úgy saccoltam, hogy 250-280 km/órával haladok. Az ezutáni menetekre le kellett nyugodnom, mert nem tényleg nem tudtuk, hogy a kocsi miként fog viselkedni.”

Jogosan merül fel a kérdés, hogy amennyiben egy reptéren rakétaként száguldott a kocsi, miért vitték el Bonneville-be. Ez amellett, hogy sokkal jobban néz ki egy sivatagban száguldó F1-es gép, biztonsági okokkal magyarázható, hiszen ott sokkal nagyobb a tér, és a pálya is kétszer-háromszor hosszabb egy reptéri kifutónál.

„Ott nincs visszajelzés, a nagy fehérség vesz körül, a pálya 200 méter széles és 11 mérföld hosszú. Az egyetlen, amiből tudod, hogy gyorsan mész, hogy a fejedet tépi le a menetszél, a motor pedig hetedik fokozatban üvölt” – mondta van der Merwe.

„Azt gondoltuk, nagyjából három mérföldes pályára lesz szükségünk, de az alacsony tapadás miatt öt mérföld kellett csak a felgyorsításhoz, adagolva a gázt, türelmesen. Egy kis kerékkipörgés 5-10 km/órát is jelenthetett a mért mérföld alatt. Hogy őszinte legyek, nem kellett volna ennyire közel kerülnünk, mert teljesen más autóra lett volna szükségünk, hogy áttörjük a 400 km/órás határt, de nagyon szórakoztató volt ennyire közel kerülni, és a miénk lett a rekord. Különleges projekt volt, és nagyon szerencsés vagyok, hogy a részese lehettem.”

Friss