25 évvel ezelőtt ezen a napon, augusztus 16-án született a Magyar Nagydíjak eddigi történetének egyik legemlékezetesebb diadala, amelyhez Michael Schumacher zsenialitása mellett egyéb tényezők összjátékára is szükség volt.
Szubjektív, hogy kinek melyik a leghíresebb Forma-1-es rádióüzenet („Fernando is faster than you”, „Leave me alone, I know, what I’m doing”, és még sorolhatnánk), de egészen biztos, hogy Ross Brawn és Michael Schumacher üzenetváltása az 1998-as Magyar Nagydíj alatt ott van a top 5-ben. „Michael, van 19 köröd, hogy elhúzz 25 másodperccel. 19 időmérős körre van szükségünk tőled” – szólt a rádióba a Ferrari technikai igazgatója pilótája második kiállása után, mire egy „Ok, köszönöm” volt a válasz, ami magyarul annyit tesz: „Nektek biztosan elment az eszetek.”
A szezont pocsékul kezdő, az első hat futamból mindössze egyet megnyerő Schumacher-Ferrari páros a nyár beköszöntével rálépett arra az útra, ami ismét helyzetbe hozhatta őket a McLaren-Mercedesek ellen, ám miután zsinórban három versenyt nyertek, Ausztriában és Kanadában ismét kiadós verést kaptak az Ezüstnyilaktól. Schumacher emiatt Mika Häkkinennel szemben 16 pontos lemaradásban érkezett meg a Hungaroringre, és úgy tűnt, hogy tovább nő majd a hátránya.
Az időmérőn ugyanis a finn szerezte meg a pole-t csapattársa, David Coulthard előtt, és miután a mainál még rövidebb célegyenesű Hungaroringen az első rajtkocka már fél győzelemnek számított, a Ferrari legfeljebb a jobb taktikájában bízhatott.
Pofátlan húzással vádolták a Ferrarit, de Schumacher az FIA bénázása miatt úszta meg a büntetést
A második kerékcseréig senki nem sejtett semmit
A rajtnál a McLarenek simán megtartották a vezetést, míg Schumacher az elrugaszkodás után Damon Hill-lel meccselt, aki mellett eközben Eddie Irvine sikeresen elsurrant a külső íven, és felvette a hátvéd pozícióját csapattársa mögött. Tartani mondjuk ettől még nem tudta az élen álló hármas tempóját, és a 14. körben egyébként is váltóhiba vetett véget a versenyének.
Schumacher viszont könnyedén ment Häkkinennel és Coultharddal, előzni azonban nem tudott, így Ross Brawn az első kiállásokhoz közeledve úgy döntött, hogy kettőről három kiállásos taktikára állítja át a németet. Hogy a McLaren ne fogjon gyanút, a 25. körben megejtett elő kerékcserénél a Ferrari versenyzője nem kapott kevesebb üzemanyagot, mint amennyi a két kiállásos stratégia esetén egy átlagos hosszúságú etaphoz kell, ráadásul a pályára visszatérve 6 kör erejéig beszorult a még kerékcsere és tankolás előtt álló Jacques Villeneuve mögé, ami rengeteg idejébe került.
A Schumachernél egy körrel később kiálló Coulthard sikeresen visszajött Villeneuve elé, a további 2 körig kint maradó Häkkinen pedig értelemszerűen megtartotta a vezetést. Mire a 31. körben a kanadai a boksz felé vette az irányt, Schumacher hátránya már 7,4 másodperc volt a finnhez képest, de amikor szabaddá vált előtte a pálya, 4 kör alatt 3,6 másodpercre csökkentette azt, és utolérte Coulthardot, de ismét beszorult mögé.
Amennyiben a McLaren tudta volna, hogy mire készül a Ferrari, utasíthatta volna Häkkinent arra, hogy építsen ki minél nagyobb előnyt az élen, de nem tette, majd akkor sem reagált, amikor Schumacher a 43. körben másodszor is kiállt, és mindössze 6,8 másodpercig tartó tankolása nyilvánvalóvá tett a wokingiaknak, hogy még egyszer meg fogja látogatni a szerelőit.
Coulthard esetében nem volt mit tenni, hiszen őt a következő körben azonnal kihívták, ám Schumacher ultragyors kivezető köre, valamint a verseny végéig üzemanyagot vételező skót emiatt hosszabb kiállása azonban tett róla, hogy Coulthard a Ferrari mögé térjen vissza. Ám Häkkinennel levédhették volna a kétszeres világbajnokot úgy, hogy a finnt is átállítják három kiállásra. Ehelyett a közben Brawn híressé vált, 19 időmérős körről szóló instrukcióját megkapó Schumachernél 3 körrel tovább maradt kint, ami az ő esetében is pozícióvesztéshez vezetett, a Ferrari pedig átvette a vezetést.
Schumacher könyörtelen volt, de más is kellett a sikerhez
A McLaren tehát úgy volt vele, hogy riválisuk nem lesz képes összegereblyézni az extra kiálláshoz szükséges 25 másodpercet, ami valóban elképesztően nehéznek tűnt, de azért Schumacher szemre is a határon autózva nekiveselkedett. Ráadásul, mint nemsokára világossá vált, Fortuna is melléjük szegődött, Häkkinen autója a kiállás után ugyanis elkezdett nagyon nehezen vezethetővé válni, mert a meghibásodó első keresztstabilizátor elkezdte véletlenszerűen megakasztani a felfüggesztés tolórúdját.
Az emiatt folyamatosan lelassuló finn pedig hamarosan elkezdte jelentősen feltartani Coulthardot, és bár rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy így nem fog tudni 25 másodpercen belül maradni Schumacherhez képest, és a skót pilóta elengedése vált a McLaren egyetlen esélyévé ahhoz, hogy megnyerjék a versenyt, a csapat 6 körön át nézte, hogy Coulthard időt veszít Häkkinen mögött, mielőtt utóbbinak rádión a fülére szóltak, hogy engedje el a csapattársát.
A késlekedés körönként nagyjából 1, azaz összesen 6 másodpercébe kerülhetett Coulthardnak, aki mire az 52. körben átjutott Häkkinenen, már 11 másodperccel volt Schumacher mögött, akinek még 10 környi üzemanyaga volt a harmadik kiállásáig, azaz körönként több mint 1 másodpercet kellett vernie Coulthardra ahhoz, hogy az utolsó kerékcsere és tankolás után az élre térjen vissza. Vagyis, kellett volna, Schumacher ekkor ugyanis jelentősen megnehezítette a saját dolgát, mivel az utolsó kanyarban hibázott és kicsúszott a füves bukótérbe, amivel nagyjából 5 másodpercet veszített.
A feladat tehát a következő volt: közel 20 másodpercet kellett rávernie a skótra mindössze 10 kör alatt.
Segítette őt, hogy a McLarenben több mint 30 kg-mal több üzemanyag volt, illetve Coulthard a lágy Bridgestone-okkal küszködött, azok ugyanis túl lágynak bizonyultak a versenyen tapasztalt forrósághoz, míg a Ferrarin a kemény GoodYear-ek remekül működtek. A Hungaroringen abban az évben 10 kg-nyi pluszsúly körönként nagyjából 0,35 másodpercet jelentett, tehát csak a kevesebb üzemanyag miatt Schumachernek körönként 1,1 másodperccel kellett gyorsabbnak lennie a skótnál, akiről utólag kiderült, hogy a McLaren véletlenül valamivel több üzemanyagot töltött az autójába, mint amennyi a célig elég lett volna, tovább rontva ezzel az esélyeit.
De a számok még így is Schumacher ellen szóltak, aki viszont a kicsúszása utáni 10 kör során volt, hogy egyetlen kör alatt 3 másodpercet adott Coulthardnak (ne feledjük el, hogy mindeközben a lekörözöttek is bezavarhattak, és az is számított, hogy a két pilóta miként tudja a leghatékonyabban áthámozni magát rajtuk). Végül ebben a 10 körben sikerült átlagban 1,8 másodperccel növelnie körönként az előnyét. Mindezt egy olyan autóban, amely az időmérőn csak 0,4 másodpercre tudta megközelíteni a jobbik McLarent, és amellyel kereken 1 másodpercet adott Eddie Irvine-nak.
Mire elérkezett a kiállás, Schumacher még túl is teljesítette a feladatot, és végül több mint 4 másodperccel Coulthard elé jött vissza a harmadik kerékcseréjéből, és mivel sokkal frissebb gumikon volt, mint ellenfele, innen már csak célba kellett érnie, amit 9,4 másodperces előnnyel meg is tett. A dobogó harmadik fokára Jacques Villeneuve ért oda, Häkkinen pedig egészen a 6. pozícióig csúszott vissza, ami azt jelentette, hogy Schumacher 9 pontot faragott rajta az összetettben, és négy futammal a szezon vége előtt már csak 7 egységre volt tőle.
„Számítottam rá, hogy versenyképesek leszünk me, de arról nem is álmodtam, hogy mindössze 7 pontos hátránnyal fogjuk elhagyni Magyarországot – nyilatkozta a verseny után Schumacher. – A Ferrari-drukkereknek köszönhetően ez volt az egyik leglenyűgözőbb győzelmem, a fioranói hatnapos teszten elvégzett keményen munka igazán kifizetődött. A csapat ismét a jó stratégiát választotta, noha kezdetben nem voltam biztos benne, hogy beválik a tervünk, mert beragadtam Jacques és David mögé. Végül azonban ez bizonyult a helyes döntésnek. Természetesen profitáltunk a riválisaink problémáiból, noha képes voltam tartani a tempót a McLarenekkel.”
A verseny összefoglalója IDE KATTINTVA nézhető meg.