Napra pontosan 20 évvel ezelőtt nyerte meg hatodik világbajnoki címét Michael Schumacher, és lett Juan Manuel Fangio rekordját megdöntve minden idők legtöbb világbajnoki címet nyerő Forma-1-es pilótája. A 2003-as Japán Nagydíj viszont egyben az a nap is volt, amelyen Kimi Räikkönen először bukott el világbajnoki párharcot, miután 3 ponttal csúszott le a címről. De vajon hol úszott el a végső győzelem a Jégembernek?
Kimi Räikkönen pályafutásával kapcsolatban sokaknak lehet hiányérzete, hiszen a 2001 és 2021 között az F1-ben 19 szezont lehúzó finn „csak” egyszer lett világbajnok, miközben a tehetsége alapján ennél több vb-cím is kinézhetett volna neki. Persze a munkamorálját és elhivatottságát illetően már jóval több a kérdőjel, de a teljesítményét nézve a 2007-es mellett még két másik idényben, 2003-ban és 2005-ben is felérhetett volna a csúcsra.
2005-ben a McLaren-Mercedes pocsék megbízhatósága állt az útjába, míg 2003-ban is szerepet játszott a kudarcban egy elfüstölő motor, de ebben az évben Räikkönen is elkövetett ki nem kényszerített hibákat. Persze az vesse rá az első követ ezért, aki 23 évesen, mindössze harmadik F1-es szezonjában nem tette ezt meg (elég csak arra gondolni, hogy Max Verstappen ugyanennyi vagy még több futammal a háta mögött mennyivel hibázott többet, mint manapság), de ettől még tény, hogy 2003-ban Räikkönen több alkalommal is súlyos árat fizetett a rontásaiért.
Így aztán a napra pontosan 20 évvel ezelőtt rendezett szezonzáró Japán Nagydíjra úgy érkezett meg, hogy nem a saját kezében volt a sorsa, hiszen mindenképpen nyernie kellett, miközben Michael Schumacher nem szerezhetett pontot. Lévén ettől az évtől már az első nyolc helyezettnek járt legalább egy pont, ez igencsak valószínűtlennek tűnt, de mivel az időjárás megbolygatta az időmérőt és a hatszoros világbajnok csak a 14. rajtkockát szerezte meg, valós esély nyílt a szintén csupán a 8. helyről induló Jégember előtt.
Ez az esély pedig tovább nőtt, amikor Schumacher a verseny elején összeütközött a Jacques Villeneuve helyén visszatérő Szato Takumával, de végül a német kínkeservesen felkapaszkodott a 8. pozícióba, miközben a másik Ferrarival Rubens Barrichello biztosította, hogy csapattársa akkor is világbajnok legyen, ha nem szerez pontot, és Räikkönen előtt megnyerte a versenyt. A finn így végül 3 ponttal csúszott le a vb-címről (kettővel maradt le Schumachertől, de pontegyenlőségnél szintén a Ferrari ásza lett volna az összetett győztese.)
#OnThisDay in 2003, Michael Schumacher navigated a wild and action-packed race to become the first six-time world champion in F1 history! 🤯🏆
An absolute legend 💪#F1 pic.twitter.com/sEwdXrAJuQ
— Formula 1 (@F1) October 12, 2023
Miért veszített?
Persze, utólag már akár mindegy is lehetne, de mégis a mai napig felemlegetik a finn versenyző drukkerei, hogy ha nincs Michael Schumacher nürburgringi visszatolása, vagy a Michelin körül a Ferrari által kirobbant gumibotrány, Räikkönen biztosan világbajnok lett volna. Természetesen mindkettő csak feltételezés, hiszen egyik forgatókönyv esetében sem tudjuk, miként alakult volna a szezon hátralevő része, de Schumacher esete annyiban kicsit más, hogy itt pontosabban meghatározható, hogy hány pontot veszített ezzel a finn. Hiszen, ha a Ferrari versenyzőjét nem tolják vissza a pályára az Európa Nagydíjon, miután összekoccant Juan Pablo Montoyával, akkor nem végez a 4 pontot érő ötödik helyen. Ha pedig ezt a 4 pontot levonjuk az év végi állásnál, Räikkönen lenne a világbajnok.
Az eset ITT nézhető meg.
Azonban, még ha feltételezzük is, hogy a hátralevő versenyeken minden ugyanúgy alakult volna, és mindketten ugyanannyi pontot gyűjtöttek volna, mint így, akkor sem lenne túl fair erre az esetre fogni Räikkönen év végi vereségét, már csak azért sem, mert semmi szabálytalan nem volt benne. A 2003-as sportszabályzat ugyanis kimondta, hogy „amennyiben egy autó a verseny alatt megáll a pályán, a lehető leggyorsabban el kell onnan távolítani, hogy a jelenléte ne veszélyeztesse vagy hátráltassa a többi résztvevőt. Amennyiben a pilóta képtelen elvezetni az autót a veszélyes helyzetből, a pályabírók feladata segíteni neki. Ha bármilyen efféle segítség a motor újraindulását eredményezi, és a pilóta folytatja a versenyt, az autót kizárják a futamból.”
Magyarán: a veszélyes helyzetben ragadó versenyzőket vissza lehet tolni a versenybe, és folytathatják is azt, ha ez a leggyorsabb módja a veszély megszüntetésének, kivéve akkor, ha előzőleg leállt a motor az autójukban, és a segítség eredményeként indult újra. Schumacher motorja azonban járt, miközben a Ferrarijának első tengelye az aszfalton állt, a hátsó pedig a kavicságyban ragadt. Az odarohanó pályabíróknak tehát csak taszítania kellett egyet rajta ahhoz, hogy továbbmehessen, ami egyértelműen a veszély elhárításának leggyorsabb módja volt.
A versenyt végül Ralf Schumacher nyerte Montoya és Rubens Barrichello előtt, pedig a pole pozícióból induló Räikkönen 25 körön át vezetett, de akkor a Mercedes-motor látványos füstfelhő kíséretében kilehelte a lelkét az autójában. Utólag már tudjuk, hogy ez a győzelem, de már csak egy második hely is a világbajnoki címet jelenthette volna a számára.
Persze mondhatjuk, hogy Räikkönen mindössze egyszer esett ki műszaki hiba miatt az egész szezonban (összesen háromszor nem fejezett be versenyt), de ez egyrészt hatványozottan fájó, amikor Schumacher alatt egyszer sem romlott el a Ferrari (és a vb-harmadik Montoya alatt is csak kétszer a Williams), másrészt elkerülhető lett volna, ha Adrian Newey nem ragaszkodott volna olyan sokáig a hamvába holt MP4/18-as modell csatarendbe állítása mellett. Hogy miért, arról bővebben alábbi cikkünkben olvashat.
20 évvel később is tragikus, hogy ezen mehetett el Räikkönen 2003-as vb-címe
De nemcsak ezen a versenyen maradt kiaknázatlanul a Räikkönen-McLaren kettősben rejlő potenciál. A 23 esztendős versenyző rögtön a szezonnyitón sokba kerülő hibát vétett, amikor az ettől az évtől bevezetett egykörös időmérőn elbaltázta a körét és csak a 15. helyet szerezte meg. Másnap a 3. helyig kapaszkodott fel, miközben csapattársa, a 11. helyről rajtoló David Coulthard Montoya megforgásának köszönhetően nyerni tudott, azaz jobb rajthellyel Räikkönen számára is ott lehetett volna az esély erre.
Hasonló hibát vétett a Jégember Barcelonában is, ahol az időmérőn megcsúszott és átszánkázott a kavicságyon. Az eredmény: utolsó rajthely, majd a rajtnál nem tudta kikerülni az előtte beragadó Antonio Pizzonia Jaguarját és néhány méter után kiesett. Ezután megismételte ezt a mutatványt Kanadában is, ahol már a második kanyarban eldobta a McLarent az időmérőn, kibérelve ezzel a 20. rajtkockát. Itt megúszta a rajtot és 6. lett a versenyen, de jobb rajthellyel itt is szerezhetett volna több pontot.
Ez már három olyan jelentős hiba, amivel Räikkönen rendkívül nehéz helyzetbe hozta magát, és amelyek közül egynek a meg nem történte is elég lehetett volna ahhoz, hogy az év végén világbajnok legyen. Mindez a nürburgringi kieséssel párosulva pedig már tényleg olyan sok elbukott pont, ami egy ennyire kiélezett szezonban egyszerűen nem fért bele.
Bunda volt Räikkönen egyetlen vb-címe, Hamilton felsőbb utasítás miatt nem nyerhetett?