Manapság csak a szakavatott szem látja meg a különbséget a Forma-1-es mezőny eleje és vége között, ha a pálya mellől figyeli az autókat, évtizedekkel ezelőtt azonban még jóval nyilvánvalóbb volt, hogy kik nem tartoznak a legjobbak közé. És ha valaki megnézett egy előkvalifikációt, igencsak szürreális élményben lehetett része.
A mai, végtelenül kiélezett Forma-1-ben már olyan kicsik a különbségek csapatok és versenyzők között, hogy a pálya szélén állva csak az igazán szakavatottak tudnak szemre, mindenféle időmérés és televíziós közvetítés nélkül érdemi különbséget tenni abban, hogy ki igazán gyors, kinek viselkedik jobban az autója, vagy adott kanyart ki teljesíti a legközelebb a tökéleteshez. A sportág technikai fejlődése és színvonalának emelkedése, valamint a sokkal felkészültebb pilóták miatt manapság sokszor az első és az utolsó helyezett között sincs 1,5-2 másodpercnél több, míg 20-30 évvel ezelőtt akár a pole pozíciót megszerző versenyző és a 3-4. helyezett között is előfordult ekkora differencia.
Persze a pálya egy adott szakaszát figyelve körönkénti 2 másodperces differenciát is nehéz észrevenni, de ha valaki a 90-es években (nyilván nem kell ennyire messzire menni, de ekkor még különösen jellemzőek voltak az óriási különbségek) figyelt Forma-1-es edzést vagy versenyt élőben a helyszínen, azért meg tudta mondani, kik számítanak a mezőny elejébe, és kik a második felébe.
30 éve még zongorázni lehetett a különbséget a mezőny legjobb csapatai és a sereghajtók között
Amennyiben pedig volt szerencséje látni az F1 legnagyobb kutyaütőinek számító csapatok közül akár csak néhányat, utána élete hátralevő részében mesélhette, hogy a Sennák, Schumacherek, Mansellek és Prostok között, vagy hát inkább többnyire előttük, a versenyhétvégék egyfajta komikus felvezetéseként F1-es autónak álcázott traktorokat is figyelhetett. Merthogy az előkvalifikáció intézménye során bőséggel keveredtek olyan csapatok az F1-es versenyhétvégékre, amelyeknek semmi keresnivalójuk nem volt ott.
A selejtezőket 1977 és 1992 között rendezték (1977 és 1983 között összesen 13-szor, többnyire Monacóban, 1988 és 1992 között pedig rendszeresen) a nevezők magas száma miatt, és aki ezen elvérzett, az már az időmérőn sem vehetett részt, ahol tovább rostálódott a mezőny.
Az előkvalifikációkon persze olykor igen versenyképes autók is feltűntek (például az újonc Jordan-csapat 1991 első felében, mivel új érkezőként kötelező volt részt vennie), de ezek az edzések azért főként a futottak még kategória elkeseredett küzdelmét hozták. És mint ahogy az lenni szokott, a rosszak között is akadtak kiemelkedően rosszak. Közéjük tartozott az 1992-es szezonban próbálkozó Andrea Moda, az F1 történetének eddigi egyetlen és vélhetően utolsó csapata, amelyet kizártak a sportágból, hogy ne rontsa tovább annak hírnevét.
20 éve leplezték le a Stiget, akit korábban majdnem megölt minden idők legrosszabb F1-es csapata
Az egyik pilótáját a Belga Nagydíjon kis híján megölő istálló 9 versenyhétvégéjéből mindössze egyszer tudott bekerülni a futamra (Roberto Moreno Monacóban), a két autója összesen pedig 11-szer vérzett el az előkvalifikáción. És általában nem a továbbjutásról hajszállal lemaradva tette ezt. A Kanadai Nagydíjon például Roberto Moreno 18,4 (!) másodpercet kapott a selejtezőt megnyerő Michele Alboretótól, de az olasz veteránnál 4,5 másodperccel lassabb, utolsó továbbjutó helyet megszerző Andrea Chiesától is 14 másodperccel elmaradt.
Ez a lemaradás napjaink Forma-1-ében értelmezhetetlen lenne, de azért akkoriban is nagyon kínos volt. Ahhoz pedig, hogy el tudjuk képzelni, miként nézhetett ez ki élőben, szerencsére segítségül tudunk hívni egy rendkívül jó minőségű amatőr felvételt Rob Hurley YouTube-csatornájáról. A kanadai előkvalifikációt megörökítő képsorokon a Circuit Gilles Villeneuve 9-es és 10-es kanyarja által alkotott sikánt láthatjuk, majd azt, ahogy sorban haladnak át rajta az életükért küzdő kicsik.
Először jön Bertrand Gachot a V12-es Lamborghini-motor által hajtott Venturi Larrousse-szal, majd Alboreto (Footwork Mugen-Honda V10), Katajama Ukjó (Venturi Larrousse-Lamborghini V12) és Andrea Chiesa (Fondmetal-Ford V8) is feltűnik. De az igazi kuriózum Roberto Moreno szenvedése a V10-es Judd-motort használó Andrea Modával (1:39-től, majd 3:05-től). Az egyébként korántsem kutyaütő brazil már a le- és felváltásokkal is hatalmas küzdelmet folytatott, ami jól hallható a felvételen, emellett pedig olyan tempóval ment át a kanyaron, ami még egy kisebb géposztályban is megmosolyogtató lenne.
Persze nem ő tehetett róla, hogy a történelem alighanem legfelkészületlenebb csapata nem tudott rendes autót rakni alá, amiben nem mellesleg kölcsönmotor volt, Andrea Sassetti, az arcpirítóbbnál arcpirítóbb húzásokkal előálló, az olasz maffiával is hírbe hozott csapattulajdonos ugyanis nem fizetett a Juddnak, így az nem tette fel a Kanadába tartó repülőre az erőforrásokat. Montrealban végül sikerült kölcsönözni egy motort a Brabhamtől, de csak egyet, így Perry McCarthy a másik Andrea Modával nem tudott részt venni a selejtezőben.
Szerencsére Hurley nemcsak az előkvalifikáción, hanem a versenyhétvége többi részén is videózott, így azt is meg tudjuk nézni, hogy a selejtezőhöz képest milyen volt a rendes időmérő, amelyen már a McLarenek, Ferrarik, Williamsek és Benettonok is részt vettek.